Herondałe-Árnyvadászok

Első rész

Tessa szemszögéből: Kukák, kukák és démontámadás... 

Egyre jobban fáradok. Bár többen jöttünk ki mégis, fárasztó két nagyobb démonnal harcolni. Ritka, amikor többen vannak együtt, de ez az utóbbi időben miért lep meg? Furábbnál furább dolgok történnek. Egyre több Árnyvadász hal meg és még nem is csatában. A Klávé most nagyon elszámította magát.

-Tessa! - valaki a nevemet kiáltotta, mire én megfordultam.

Az egyik nagyobb démon felém tartott. Megfogtam a Szeráfpengém, és kimondtam a nevét.

-Tabris - a penge felvilágított. 

A démon egy percre megtántorodott, amit én ezt ki is használtam. Felugrottam ez egyik kukára, majd levágtam az egyik kezét. A démon felvisított, a farkával próbált csapni. amit a pengével könnyedén levágtam. Valami természetfeletti üvöltés tört elő a lényből. Ekkor jött Sarah. Mivel a démon rám koncentrált, észre sem vette, hogy egy másik árnyvadász a fejét készül levágni. Akkor eszmélt fel, amikor Sarah a szeráfját beledöfte, de ez már késő volt. Pár pillanat múlva csak egy égésnyom jelezte, hogy ő itt volt.

-Köszi! - mentem oda Sarahoz, aki egy kukáról mászott le. 

-De ezzel nincs vége!  Az útólsóval még küzdenek a többiek - futott a kiáltások irányába.

Követtem, miközben a szeráfomat szorongattam. Szerettem volna minél hamarabb végezni vele. Amikor értesítést kaptunk a démonokról, éppen Diego akart nekem valamit mondani. Sajna, ez meghiúsult.

-Sabrina! - kiáltotta valaki.

Hallottam, ahogy egy vérfagyasztó sikítást, meg az ismerős sistergést. Előre rohantam, hogy lássam, mi történik. Több árnyvadász egy kört alkotva bekerítette a nagyobb démont,  mások fedezékből figyelték az eseményeket. Valaki belevághatott a démonba, talán pont Sabrina,  mert egy szeráfpengét állt ki a hátából, alatta pedig vértócsában az árnyvadászlány visított. A jobb karját teljesen leégett, de esélyes volt, hogy a háta se úszta meg jobban.

Senki nem tett semmit, mindenki várt valakire, aki kitalálja, mit kéne ilyen helyezben csinálni. Meguntam. Felugrottam egy kukára, és megcéloztam a démon fejét. Azonban ő hamarabb észre vett, minthogy én talajt tudhattam volna a lábam alatt, így a falba csapott teljes erőből. A copfon engedett és a hajam a vállamra hullott. Lépteket hallottam. Valaki megfogta a vállam, és felemelt. Diego volt az. Távolabb vitt a démontól, majd lerakott egy kuka mögé, és visszament segíteni. Egy kicsivel később Sabrina is érkezett anya karjaiban

- Tessa, jól vagy? - aggódva mért végig. Finoman lerakta a lányt, elkedett rajzolni rá egy iratzét.

- Persze, csak egy két méteres izé nekivágott a falnak. De amúgy semmi bajom. És ő hogy van? - bólintottam a lány felé. Anya fel sem nézett az iratzé rajzolása közben. 

- A karja csúnyán megégett, a hátáról nem is beszélve. De egy kis pihentetés után, olyan lesz, mint újkorában. Ha befejeztem, te is kapsz egyet - nyugtázta az állapotom. 

Feleltem volna, hogy nem kell, de baromság lett volna. Fájt mindenem, és még csak nem is démoni erőtől. Bár azt a dobát lehetne annak nevezni. Kiáltásokat hallottam, amit egy puffanás követett. 

- Csak a kukák legyenek! - könyörögtem magamban. 

Félig a kukát voltak, mint utólag megtudtam, Sarah repült a szemetesek közé. Pech, ma kísérteni fognak végig. Anya végzett Sabrina rúnájával, és felém fordult.

- Hova kéred? - kérdezte gyengéden. 

- Ahol minél hatásosabb - azzal a mellkasomra kezdte el rajzolni a gyógyítórúnát.