Herondałe-Árnyvadászok

Nyolcadik fejezet: Isten veled, London!

Először is mindenkitől bocsánatot szeretnék kérni a két hónapi kihagyás miatt, de egyszerűen nem tudtam normálisan befejezni ezt a részt, és még így is elég gyengének érzem. Azért remélem tetszeni fog nektek, és igyekszem minél hamarabb hozni a kilencedik részt.

Rémülten néztem az előbb még haldokló alvilágira és az előbb még elő árnyvadászra. Neo arcán gúnyos mosoly jelent meg. Ez... ez elégedett volt magával! Beletúrt szürkés hajába, pöttyös farka egyfolytában mozgott. Észrevehette, hogy figyelem, mert érdeklődve nézett rám. Megráztam a fejem és megpróbáltam nem a szemébe nézni. Olyan...

- ... szépek a szemeid - észre sem vettem, hogy ki mondtam, de máris a szám elé kaptam a kezem. A fiú csak elégedetten mosolygott.

- Hogyan?

- Ah, felejtsd el! - léptem oda Mike-hoz. - Rendbe fog jönni?

- Persze! - játszotta meg sértődöttségét. - Nem ölnék meg egy Nephilimet sem. Még a végén rám szállna a Klávé, arra meg semmi szükségem. És még az se biztos, hogy te nem ütheted meg a bokád, mert segítettél nekem.

- A francba! De... nem kell megtudniuk - jutott eszembe, hogy csak ketten voltunk szemtanúi az egésznek. - Gondolom te se akarsz balhét és az igazat megvallva, én se szeretnék egy bíróságon végigmenni... Kérlek!

- Na jó - adta meg magát, mintha ezzel ő tenne szívességet, ami persze részben igaz is volt.

- Viszont őt fel kell keltened, most! - mutattam a még mindig földön fekvő Mike felé.

- Ahj, ha annyira hiányzik - csettintett egyet az ujjával, majd lentről köhögés hallatszott. Odaugrottam mellé, és amilyen szorosan tudtam, átöleltem.

- Tess... a - köhögött egyet. - Te hogyhogy tudsz mozogni? Hisz... - hálásan Neo felé néztem, de ő azt a képet vizsgálta, amit nem régen még Mike is.

- Varázslat - fordítottam vissza fejem. Mike észbe kapott, és amint észrevette a boszorkánymestert fegyvert rántott.

- Tessa, állj hátrébb! - szemével ölni tudott volna.

- Hogyan?

- Ő volt az! - sziszegte. Neo erre már érdeklődve fordult meg. Kezei észrevehetetlenül ragyogtak. - Mit tettél velem? - bár még szeráfja nem kelt életre, éreztem, perceken belül valaki meg fog sérülni és az nem a boszorkánymester lesz.

- Csak egy kicsit leállítottalak - undorító mosoly ült ki az arcára. - Hogy betudjunk fejezni egy beszélgetést, ugye Árnyvadász? - nézett kérdőn rám. Félénken bólintottam, és átvettem a szót.

- I-igen... Tudod, ő gyógyított meg - Mike lassan végig mérte a boszorkánymestert és kimérten megszólalt.

- És mit keres itt? Honnan tudta, hogy segítésért kell jönni?

- Magnus üzent. Még az első támadás napján viszont nem tudtam rögtön indulni. Csak most értem ide, az intézetben pedig pár démont leszámítva nem találtam senkit csak őt - mutatott felém. Tényleg így történt volna? Nem használt semmit a tűzlevelem?

- Rendben... Tessa, a szüleid már keresnek - szólalt meg más hangnemben. Sokkal lágyabb és aggodalmasabb volt a hangja.

- Mi történt? - indultam meg az ajtó felé. - Neo, gyere! - szóltam vissza a boszorkánymesternek, mikor leesett, hogy nem követ minket.

- Valami nagy gáz van. Démonok százai törtek be intézetekbe.

- Többe?

- Igen. London mellett még New Yorkba, Buenos Airesbe, Párizsba. Mindegyiknél hagytak egy üzenetet, mint ahogy itt is.