Herondałe-Árnyvadászok

Harmadik rész

Tessa szemszögéből: Még több titok

Még mindig az ágyamon ültem és bambultam. Mike-on agyaltam, majd eszembe jutott, hogy keresett valakit. Ki lehet, hogy csak úgy Magnus bulija miatt el is felejti az egészet? Nyikorgott az ajtó, Sarah lépett be. Különösebben nem vettem róla tudomást, hisz egy szobába vagyunk, akkor és azért jön be amikor, amiért akar. Csak akkor néztem fel rá, amikor egész halkan megszólalt. 

- Tessa! 

- Igen? 

- Valamit el szeretnék mondani - szemeit lesütötte, hangja egész bátortalan volt.

- Tudod, hogy bármit elmondhatsz! 

- Én és Diego... - kezdte, de nem igazán volt bátorsága.

- Úr Isten! Ugye senki sem sérült meg!? 

Egyből a múltkori eset jutott eszembe, ahol ezek ketten széttörtek egy vázát. Egyedi darab volt, annyira, hogy valami hosszú történet is társult hozzá, amit majdhogynem senki nem tudott.

-Csókolóztunk - motyogta, mintha meg se hallotta volna, mit mondok. Láthatólag rettegett ettől a beszélgetéstől.

-Mit csináltatok!? - kérdeztem most már inkább hisztérikus, mintsem aggódó hangnemben.

-Csókolóztunk - ismételte kicsit bátrabban.

-Sarah , csak kihasznál téged! - néztem rá gúnyosan, mégis sajnáltam. 

Igen, a legjobb barátomról beszéltem, és pont ezért ismertem őt a legjobban. A húgom sose látott a dolgok mögé, mindig csak a felszínt nézte. Nem is próbált meg mélyebbre hatolni, Diegonál pedig nem lett volna nehéz. Számtalanszor mesélte már, hogy hány lányt vágott át csak azért, hogy lefektesse. 

-Mégis a legjobb barátod!

-És akkor mi van!? - emeltem meg a hangom. Eddig még sosem veszekedtünk úgy, hogy kiabáltunk volna egymással. - Én nem nyálcserét akarok vele folytatni!

-Tessa fog be! Elegem van abból , hogy mindig megmondod mit csináljak! Rohadt idegesítő! Régóta ismerem! Bízom benne... - kezdte magyarázni, de nem nagyon érdekelt. 

-Én viszont nem ! Az utóbbi időben egyre gyanúsabb, Sarah. Téged akarlak védeni! Ez a te érdeked is!

- Nem vagy az anyám, pedig most pont úgy beszélsz. Nem kell megvédened! 

Auch, ez fájt. Mégis akkor mit kéne tennie egy nővérnek? Ülni, karba tett kézzel, és beleegyezni minden hülyeségbe, aztán meg lepacsizni, ha valami bajba kerül? 

-De igen, meg kell. Fiatal vagy még... - a szavamba vágott.

-Mondja egy kibaszottul elcseszett árnyvadász! Nem is vagy rendes árnyvadász. A jeleinket sem viselhetnéd!

A legnagyobb titkommal élt vissza, amit akkor és otta legnagyobb gyengeségemnek is tartottam. Nem érdekelt, hogy a testvérem, az sem, hogy ellenzem az erőszakot és a bántalmazást, lendült a kezem, és az arca melegségét éreztem a következő pillanatban. Sarah döbbenten nézett rám, az arcához emelte a kezét, ahol az imént az enyém volt. Egyre ingerültebb lettem, bár az okát, hogy miért lettem az, nem tudtam volna megmondani. 

-Még egyszer ilyen hangnemben mersz beszélni velem, esküszöm nem csak megpofozni foglak! - ordítottam el magam. Sírtam volna dühömben, de most nem volt szabad.

-Folyton magaddal vagy elfoglalva! Engem elküldenek abba a rohadt akadémiába, de téged persze nem! Nem vagy tökéletes ! Gyűlöllek! Gyűlölöm , hogy a testvérem vagy!