Herondałe-Árnyvadászok

Negyedik rész

Tessa szemszöge: Az istálló

December közepén egy szál pólóban nem érdemes kint rohangálni, viszont engem ez akkor nem tudott érdekelni. Ahogy aznap reggel felöltöztem, úgy rohantam ki a hideg levegőre. Először csak a düh forrt bennem, meg sem érezte a hideget, majd miután pár perce már kint sétáltam, kezdtem fagyoskodni. Próbáltam melegíteni magam, de egy vékonyka pólóval nem sokra mentem. Varázsolhattam volna magamnak kabátot, de nem mertem megkockáztatni, hogy valaki meglásson. A földet bámultam, nehogy valamibe felbukjak, amikor nekimentem valaminek. Valami jó melegnek.

- Tessa? - hallottam egy ismerős hangot. 

A francba, ez Mike. Mit keres itt? Reszketni kezdtem, túl hideg volt ahhoz, hogy pólóba mászkáljak kint. Ő meleg télikabátban és bakancsban volt. Irigyeltem érte. Hátráltam egy lépést, hogy a szemébe tudja nézni. Sapka nem volt rajta. Érdeklődve nézett rám, szája mosolyra húzódott. 

- Mike... mit keresel itt? - kérdeztem dideregve.

- Ezt én is kérdezhetném tőled. Tudod te hány fok van? - lehúzta a kabátja cipzárját, levette magáról, és elindult felém. - Tessék vedd ezt fel! - rakta rám a meleg télikabátot. 

- Csak az istállóba siettem.... - rántottam meg a vállam, bár ez még nem ad magyarázatot arra, hogy miért kabát nélkül.

- És ez ilyen öltözékben? - nézett rám kételkedve- simította el egyik szőke tincsemet az arcomból. Szürke szeméből sugárzott a nyugalom, ami szinte elfeledtette velem a dühöt.

- Nem volt sok időm gondolkozni.

- Mi történt? 

Nem ismertem, valószínűleg ő sem engem, mégis abban a pillanatban nem tudtam volna másban jobban megbízni, mint benne.

- Balhéztam a húgommal. Tudom, nincs sok beleszólásom az életébe, de ő mindig naivabb volt nálam, és csak jót akarok neki - sóhajtok. Ő megértően rám nézett, és tett egy lépést az Intézet felé.

- Elmeséled nekem mi történt, aztán elmegyünk az istállóba, de előbb kérlek vegyél fel valami meleget. Szívesen odaadom a kabátom, de én is kezdek fázni - nevetett fel kínosan. - Benne vagy? - nézett rám reménykedve, mire felnevettem.

- Rendben! - indultam vissza. 

A szobámhoz felérve, félve nyitottam ki az ajtót, de meglepetésemre Sarah már nem volt benne

 - Gyere be! Sarah elment - néztem ki Mike-ra. 

Ő követett, és becsukta maga mögött az ajtót, majd az egyik szekrényhez ment, ahol az egyetlen közös képünk volt apával... Apa középen guggolt harci öltözetben, ahogy mi is. Ragyogott a szeme, fekete haja kezdett őszülni. Jobb oldalán én ültem, hajam akkoriban még csak a vállamig ért, és teljes szőke volt. Sarah a másik oldalán támaszkodott apának. Egy napszemüveg takarta el a szemét, haja két oldalán copfba lógott. Anya a háttérben integetett a kamerába. Zöld szeme világított fekete haja mellett. Akkoriban még egy család voltunk. Akkor még apa is itt volt velünk... Azóta sok minden változott. Apunak egyre több munkája lett, sokszor hívták vissza Idrisbe. Volt, hogy heteket is ott töltött. Most is egy olyan időszaka volt, jövőhéten jön elvileg vissza. Anyának is csak  azért nem kellett mennie, mert sok volt a gyerek, és így ő egy afféle nevelőnő lett.

- Családod? - kérdezte mosolyogva Mike. Bólintottam, miközben a szekrényből előkotortam egy melegebb pulcsit, farmert és a bakancsom.

- Mindjárt jövök - mutattam fel a ruhákat a fiúnak, majd bementem a fürdőbe. Percek alatt átöltöztem, hajamat befontam.