Herondałe-Árnyvadászok

Karácsonyi meglepi rész

Tessa szemszögéből: Egy Magnusos karácsony

- Tessa! - hallottam a nevem, bár nem ismertem fel a hangot, ezért csak kérdőn fordultam az ajtó felé. Szőke, de az az igazi szőke hajat pillantottam meg először. Érdeklődve fészkelődni kezdtem az ágyamon, mert nem ismertem szőke hajú fiúkat.

- Öhm... Itt vagyok! - kiáltottam ki, mire már nem csak a szőke haját láttam. A szőke hajat, egy iszonyat cuki szempár követett. Nagy, szürkés szeméből sugárzott a nyugalom. 

- Végre! - mosolyodott el. - Már mindenhol kerestelek! De végre megvagy! - jött be a szobámba dicsőség teljesen. 

- Engem kerestél? - szaladt fel a szemöldököm. 

Azt megszoktam, hogy az Intézetben sokan keresnek, főként fiatalabbak vagy tanárok, hogy segítsek egy-egy mozdulat elsajátításában, de vadidegenek, pláne fiúk sose.

- Ha te vagy Tessa Herondale, akkor igen - vigyorgott még mindig. Ha a boldogság egy személy lehetne, hát ő biztos az lenne.  

- Látom, te már tudod ki vagyok. - méregettem szúrós (legalábbis remélem, hogy szúrós) tekintettel. Harci öltözetet viselt, bár fegyverek nem voltak nála. Legalább Árnyvadász. - De nekem fogalmam sincs róla, hogy miért keres egy - cuki - fiú, akiről semmit ne... 

- Jó, jó! Ezt már eddig is tudtam, hogy tudsz beszédeket tartani, de most nem ezért jöttem - szakított félbe nevetve. Kezdett idegesíteni.

- Kinyögnéd már végre!? - morogtam rá. 

Vette az adást, mert abbahagyta a nevetgélést és komolyra fordította. Így annyival idősebbnek látszott.

- Segítségre lenne szükségem.

- Oh, értem. És miben segíthetek? - mosolyogtam rá, bár ez megszokás volt, mintsem kedvesség vagy öröm.

- Meg kéne keresi valakit. És arra gondoltam, hogy ma este...

- Nem! Ma este semmiképp! - döbbenten nézett rám.

- Mondták, hogy nem egyszerű, hogy a segítségedből bárki kapjon, de azt reméltem végighallgatsz - rájöttem, hogy kicsit több él volt a hangomba, mint szerettem volna.

- Ja, semmi olyan, csak ma tényleg nem jó! Magnus karácsonyi bulit szervez, és eldöntöttem, hogy elmegyek rá.

- Úgy tudtam, hogy mi nem ünnepeljük ezt - nézett rám kérdőn.

- Igen, de ez hosszú történet, de ha akarod... - érdeklődve nézett rám. - Gyere elmesélem!

~Egy évvel ezelőtt~
December 24. Szenteste. Vagyis a mondik így hívták. Nekünk, Nephilimeknek ugyanolyan, mint az év bármely napja. Esetleg annyival másabb, hogy ezen az estén és az ezt követőeken többet kell, úgymond járőröznünk. Idén sem kezdődött másképp. Ma estére is én, Diego és Sarah voltunk beosztva. Éppen a harci öltözetemmel babráltam, amikor a húgom nyitott be.

- Hallottad? - kérdezte feldobva. Értetlenül néztem rám.

- Mit kellett volna hallanom? - húztam fel a csizmám cipzárját.

- Magnus Bane bulit szervez, és ezúttal bárki elmehet - ilyen izgatottnak még nem láttam. Nem mintha Magnus nem engedett volna be minket, de ez nála mellékes volt.

- Aham, értem és? Ő tudtommal New Yorkban van, mi pedig... - néztem rá értetlenül. 

- Nem érted? Ez nem a szokásos buli lesz, ugyanis itt rendezi Londonban! Ah, mindegy! Azért valahogy dobd fel az öltözéked, mert Diegoval biztos benézünk - kacsintott rám.