Reggel az órám csörrenésére keltem. Mikor kómás fejjel felültem, elfogott a felismerés, miszerint aludtam. Én. Egy egész éjszakát. Átaludtam. Az orvosok megmondták, hogy naponta csak kettő tablettát vehetek be, de úgytűnik azok nem hatnak. Eldöntöttem, hogy ezentúl a "saját utamat járom", és dupla adag gyógyszert fogok szedni; tegnap se lett belőle semmi baj. A szokásosnál élettelibben válogattam a ruháim között, végül egy fekete farmerre és egy színes pólóra esett a választásom. 6:00, ideje lassan indulnom. Ráérősen pakolásztam a szendvicsemet, úgyérzem hogy sokkal több energiám van. Felszabadító és páratlan érzés. Beleugrottam a cipőmbe, majd elindultam Donnaék fele. Csengetésemre megint az apukaja nyitott ajtót. -Szia Michelle. Menj csak fel, a szobajaban van-mondta a szinte már mindennapi szöveget.
Felsétáltam a lépcsőn majd lehuppantam az ágyra; Donna ebben a pillanatban lépett ki a fürdőből. -Csaao-vigyorgott rám.
-Hali-álltam fel a táskámért nyúlva-indulhatunk?
-Öhm persze-méregetett Donna-a tegnapi meki ennyire megtette volna a hatását?-kérdezte szemöldökét felvonva.
-Mire gondolsz?-jöttem egy picit zavarba.
-Boldogabb és élettelibb vagy mint máskor-gondolkodott el-mármint máskor amikor valami miatt streszzelsz.
-Ja, csak sikerült kialudnom magam.
-Hogyan?-lepődött meg.
-Hát túl fáradt lehettem-füllentettem, mert tudtam, ha kiderül, hogy több gyógyszert szedek, akkor balhézni fog.
Donna rámhagyta, bár nemtudom mennyire hitte el. Elindultunk az iskolába, útközbe végig fecsegtünk; mindenről ami lényegtelen. Az osztályba belépve rögtön helyet foglaltunk és már kezdődött is az óra. Biológia. A gondolataim teljesen másfele jártak mint a tanárnőé, a dupla adag gyógyszer bár megtette a hatását az alvás terén, a feszültségemen nem segített. Mire észbe kaptam már ki is csöngettek, így mint mindenki felálltam és elindultam kifele. Fogalmam sem volt, hova ez a népvándorlás; csak sodródtam a tömeggel. Kiderült, hogy csak a kettővel arrébb lévő kémia laborba megyünk át. Mikor be akartam lépni az ajtón valaki elkapta a karomat és határozott mozdulataival kiráncigált a "tömegből".
-Mit akarsz?-kérdeztem idegesen Erictől.
-Nyugi-vigyorgott-kivel mész a bálba?
És ebben a másodpercben megállt bennem az ütő. El akar hívni a bálba? Arra számítottam hogy majd valami hozzám hasonló szerencsétlen fog elhívni (ha egyáltalán elhívna valaki), erre a suli egyik legnepszerűbb fiúja áll velem szemben. -Na?-csettingetett az ujjaival a szemem előtt.
-Bocsi elbambultam-ráztam meg a fejem-egyenlőre senkivel-hajottam le a fejem, majd a cipőm orrát kezdtem tanulmányozni.
-Tökéletes-vigyorodott el önelégülten.
-Már hogy lenne az?-néztem rá egy aprócskát indulatosan.
-Neked sincs párod, nekem sincs így tudunk együtt menni-kacsintott rám.
-Mi? Neked nincs párod?-ragadtam ki a lehető legfontosabb részletet.
-Nincs-nevette el magát kínosan.
-Hogyhogy?-lepődtem meg.
-Hát.. Úgy volt, hogy Sharonnal megyek. De aztán ma reggel mondta, hogy ő inkább Aaronnal megy-ült le kínosan egy padra.
-Értem. És miért pont én?-töprengtem el.
-Hát, Ruth mondta hogy neked nincs párod-nézett a szemembe.
-Hát igen-röhögtem el magam feszengve.
A folyosó végén megláttuk közledni a tanárt, így elindultunk befele. -Oké, megbeszéltük, akkor hétkor eléd megyek-vigyorodott el, majd egyszerűen csatlakozott Aaronékhoz.
Én pedig csak álltam, és teljesen összezavarodtam. Elhívtak a bálra. Sőt. Nemis akárki, hanem egy népszerű, lányok által imádott fiú hívott el. A tanárnő ideért, így elélépve gyorsan berohantam a terembe. Levágódtam Donna és Ruth közé, majd vörös fejjel kezdtem pakolászni a cuccaimat. Naná, hogy zavarba voltam. A szívem még mindig ugyanolyan hevesen vert, a lélegzetem még néha szakadozott és még mindig feszengtem. Mi lesz este? Mit veszek fel? Hogy fogok Eric mellett mutatni? Tuti, hogy ezek után különböző sztorik fognak majd rólam keringeni. Egy apróbb szúró fájdalmat éreztem az oldalamon; odanáztem, és láttam, hogy Ruth bököd. -Min gondolkodsz ennyire?-suttogta.
-Eric elhívott a bálba-mormogtam az orrom alatt.
-Hogy mi?-kapta fel Donna is a fejét.
-Elhívott Eric-ismételtem meg.
-Ez kurvajó-csillant fel mindkettejük szeme.
-De mivan ha emiatt majd mindenki furán fog nézni engem?-kapkodtam a fejem a két barátnőm között.
-Semmi-vágta rá Ruth.
-Nem kell vele foglalkozni-mosolyodott el Donna.
-És ti végül kivel jöttök?-próbáltam terelni a gondolataimat.
-Én Jeffryvel-susogott Ruth.
-Tom-motyogta Donna miközben jegyzetelt a füzetébe.
