Mindenki azt hiszi, hogy létezik olyan mint a mesékben. Hogy van olyan, hogy igaz szerelem. Énis ezek közé az emberek közé tartoztam. Kedvelt voltam az iskolában. Nem mondom, hogy mindenki szeretett, de sokan bírták a fejem. Ha buli volt ittam, de sose voltam részeg. Ha arrol volt szó, énis beleszívtam a cigibe, de nem dohányoztam. Egy teljesen átlagos 17 éves voltam.
Enyhe beilleszkedési zavarral küzdök, képtelen vagyok elhelyezkedni a társadalom nekem szánt pontján. Nincs túl sok barátom, de nekem elég az a ketto aki van.
Néha akadtak kisebb problémáim, a beilleszkedési zavar miatt. Új iskola előtt álmatlan éjszakák, az iskolában pedig zárkózott magatartás. A 21. században már kialakult egy hierarchia a diákok között; ez már teljesen normálisnak tűnik, de koránt sem az. Normális az, hogy diákok elnyomják egymást, hogy mások parancsolnak az egyenrangú társaiknak? Hogy ha zárkózottabb vagy, akkor máris megvagy vetve és alulra kerülsz? A mi esetünk, egy speciális eset, miszerint én nehezen barátkozom, Donna nem szeret barátkozni és Ruth pedig azt hajtogatja, hogy nem akar több barátnőt. Gondolnátok akkor, hogy mi hárman a rangsor legalján helyezkedünk el, de ez téves. Bár mi nem keressük mások társaságát, sokan szimpatizálnak velünk. Inkább alsóbb évesek, kilencedikesek, tizedikesek, esetleg még tizenegyedikesek; szóval sokan bírják a fejünket. Egyedül a saját évfolyamunk az, amiben nem épp szeretnek minket, de valahogy ez nem hat meg. A kérdés az hogy miért szeretnek minket. Sajnos erre mi sem találtunk észrerű választ, bár valószínűleg azert, mivel mi nem vetjük meg nap mint nap az alsóbb éveseket. Persze félreértés ne essék, nem vagyunk körülugrálva, nincsenek "rajongóink" szimplán nincs velünk bajuk. Nemúgy mint a saját évfolyamunknak, akik közül egytől egyig "el nem tudnak viselni" minket. Szarügy. Ha a viselkedésemet kellene jellemeznem, akkor a feszült szó minden rokon értelmű szavát felsorolhatnám. Gyakran vannak problémáim az alvással, az álmatlan éjszakák nálam már megszokottak. Érzékeny és egyben érzelgős tipus vagyok, talán túlságosan in; sokat stresszelek, szinte minden miatt. Összefoglalva kezdek megőrülni, így két hónapja gyógyszereket kell szednem.
Két olyan dolog van, ami megnyugtat, kikapcsol. Az utazás és a fotózás. Meg persze ezek együtt. Rengeteg helyen jártam már, rengeteg felvételt készítettem már, minden utazásomat dukomentáltam egy halom fotóval. Nem sportolok, nincs semmi hangom, rajzban sem vagyok kiemelkedő; a fotózás az egyetlen, ami a hobbimnak nevezhető.
