Kómás fejjel sétáltam az iskola fele, egyedül. Nem volt kedvem társasághoz. Még Donnáéhoz sem, hogy elújságoljon bármit is Sharonról. Viszonylag korábban érkeztem, így vettem a büfében egy perecet és egy dobozos kakaót. Lassú léptekkel sétáltam fel az emeletre, volt még 8 percem csengetésig. A terem előtt voltam már, mikor kicsapódott az ajtó, egyenesen nekem. Riadt tekintet, vörös könyök és kakaós pulcsi. Ez volt minden következménye. Idegesen, szinte már hisztizve trappoltam a lánymosdó fele, meg sem hallva az utánam kiálltó bocsánat kéréseit.
-Nemár, Michelle, nagyon sajnálom. Odaadom a tesipulcsim. Vagy ha kell, ezt is, ami rajtam van-próbált kiengesztelni Ruth.
-Oké, csak hozd már-rágtam idegesen a szám szélét.
-Futok is-szaladt ki a lánymosdóból.
Egy ideig fel-alá mászkáltam, majd mikor megszólalt a csengő, a csempének dőlve leültem. Ruth tényleg futhatott, ugyanis a következő percben már be is toppant egy fekete adidas pulcsival. Gyors magamra kaptam, majd rohantunk órára. Mielőtt beléptem volna a terembe, a kezemnél fogva elkapott.
-Én tényleg sajnálom. Következő szünetben veszel neked egy kakaót-húzta apró mosolyra a száját.
-Semmi baj-sóhajtottam egyet, majd beléptünk a terembe.
A terembe belépve, nem várt látvány fogadott. A biológia tanárnő nem volt sehol, így az osztályban szokás szerint hangzavar volt. Pár értelmes 12-es műanyag flakonnal focizott, a lányok többsége magazinokat olvasott, a többiek pedig kisebb társaságokba verődve beszélgettek. De Aaron; Aaron a helyén ült, ölében Sharonnal, és épp falták egymást a szó szoros értelmében. Idegesség, csalódás és szomorúság futott át rajtam másodpercek leforgása alatt. Lefagyva álltam az ajtóban, mikor Ruth szólongatását hallottam meg.
-Michelle? Hahó?! Nem mész be?
-Mi? Ja, de, persze-ráztam meg a fejemet, majd elindultam a helyemre.
- Szia, jól vagy?-kérdezte Donna, mikor levágódtam mellé.
-Persze, nézz csak rám.
-Najó, Michelle, mi a baj?-fordult felém teljesen.
-Ő. Ő a bajom-böktem oda Sharon felé.
-Várj. De neked nem tetszik Aaron. Vagy?-vigyorodott el.
-Dehogyis. Csak elegem van. Elegem!-hadonásztam a kezemmel mint egy fogyatékos.
-De mégis miből?-csatlakozott hozzánk Ruth.
-Tudjátok mit? Inkább hagyjuk ezt az egészet-pattantam fel, majd jobb ötlet hijján vissza is ültem.
-Oké. Szólj, ha befejezted ezt a hisztit-fordult el "sértődötten" Donna.
-Ahj, neharagudjatok, csak fáj a fejem-kezdtem el indokokat gyártani.
-Oké, meg van bocsájtva-fordult vissza vigyorogva Donna.
Már azt hittem, hogy tényleg nem lesz vége a mai tanításnak, mikor megszólalt a csengő. Felkaptam a táskám a vállamra, mondván haza megyek, mikor egy kéz fonódott a vállamra. -Figyelj csak! Lenne egy ajánlatom-szólalt meg Eric.
-Hát te?-néztem rá kérdőn.
-Épp most akarnám elmondani.
-Oké, figyelek-emeltem meg egy aprót a kezeimet.
-Szóval. Az utolsó kisfilmem, amit csináltam, az a nagyvárosról szól. És lenne számodra egy ajánlatom-vigyorodott el.
-Az ilyenekhez nem kéne öltönyt húzni?-nevettem el magam.
-Ne viccelődj-csóválta meg a fejét nevetve-Szóval fotókat kéne csinálnod a forgatásról. Vagyis rólam, ahogy kamerázok, meg még néhány srácról.
-Oké, a vörös szőnyeges fotózás és Rihanna modellfotozása közé betehetlek-vonogattam a vállam-És mit kapok érte?
-Tele lesz a fényképezőgéped helyes fiúkkal-nézett rám incselkedve.
-Te jó ég, ez esetben még Rihannát is lemondom-tettem két tenyeremet az arcomhoz.
-Lekötelezel-vigyorodott el Eric.
-És amúgy mikor?-kérdeztem kérdő tekintettel.
-Ma, 5-kor? Majd elugrok érted.
Gyors hazasiettem; otthon nem találtam senkit. A hűtőben kerestem ebédet, majd felmentem átöltözni. A fekete farmerom maradt, de felkaptam hozzá egy bordó belebújós, kapucnis pulcsit, és a fejemre húztam a szürke baseball sapkám. Még csak 4 óra volt, így a fényképezőgépem előkeresése után a rajta levő képeket kezdtem el nézegetni. A nagy "nosztalgiázásomból" a csengő szakított ki; felkaptam a bakancsomat és már nyitottam is az ajtót. Eric állt velem szembe, majd miután bezárkóztam, bepattantam mellé a kocsijába.
Eric kinyitotta nekem az anyosülés ajtó, így mosolyogva megköszöntem, majd beszálltam az autójába. A kocsi hátsó ülésén, khhhm, zavaró tényezők ültek. Bár inkább csak egyes számba. Sharon és Aaron egymás vállának dőlve, megfelezve egy fülhallgató, kéz a kézben ültek. Olyan romantikus. Bahh. Eközben Eric is beült a volán mögé, így elindultunk. -Ez meg mit keres itt?-sziszegte Sharon a fejemet meglátva. Aranyos.
-Neked is szia-morogtam az orrom alatt.
-Aaron, te tudtad, hogy ő is jön?-kérdezte sipító hangon.
-Persze, már akkor, mikor leparkoltunk a házuk előtt-nézett barátnőjére az említett fiú.
-Honnan tudod, hogy hol lakik?-nevetett fel idegesen Sharon.
-A közös sulis projekt-vont vállat Aaron.
-És csak tanultatok?-váltott még utálatosabb hangra a lány.
Én eközben megsemmisülve ültem a helyemen, a mellettem fejét -az út és köztünk- kapkodó Ericcel. -Mégis mi mást csináltunk volna?-rágózott idegesen Aaron.
-Nekem akkor többnek tűnt a "csak tanulásnál"-suttogtam magam elé, hogy csak én halljam.
-Mivan?-nyerített fel Sharon. Francba, meghallotta.
-Nekem akkor többnek tűnt-emeltem meg a hangomat, még mindig magam elé bámulva.
-Mond a szemembe. Mond, hogy mégis mire gondoltál-szállt be Aaron is, de a hangjában játékosságot véltem felfedezni.
-Flörtöltél velem-motyogtam, a szemébe nézve, megsemmisülve, a könnyeimet elnyelve.
Sharon hangos sipítozásba kezdett, Aaron a szemembe nézve, kifejezéstelen arccal bámult. Egy perc után elkaptam a fejem, majd megszólaltam. -Állj meg-néztem Ericre.-Állj már meg-kezdtem egyre idegesebb lenni, mivel a háttérbe Sharon folyamatos nyávogása hallatszódott, miszerint mekkora, és mi vagyok.
Eric kérdőn nézett rám, de mikor ötödszörre ismételtem meg magam, leállt az út szélére. -Hallod, Michelle? Ne szórakozz már-mondta idegesen Eric.
-De menjen csak-puffogott a mögöttem ülő lány.
-Kuss legyen-nézett hátra idegesen Eric.-Na, Michelle, most ki csinál képeket?
-Sziasztok.-ennyit tudtam kipréselni magamból, majd kipattantam a kocsiból; még mielőtt a könnyeim utat nyertek volna maguknak.
Elkezdtem rohanni, nagyjából hazafele, de ebben cseppet sem voltam biztos. Még Eric a kocsiból kiszállva, idegesen utánnam kiáltott, de vissza sem néztem. Mikor befordultam a sarkon, és már nem láthattak, a térdemre támaszkodva kapkodtam levegő után. Az arcomat szabálytalanul szelték át a könnyeim, a szívem majd' kiszakadt a mellkasomból. Fájt. Nagyon. Minden. Minden egyes szó. Minden egyes gondolat. A helyzet. Az a kínos helyzet. Negyed óra bolyongás után hazataláltam, csak kiáltottam anyunak, hogy hazajöttem és gyors felrohantam a szobámba. A tükör elé állva nézegettem magam.. Elborzasztott a látvány. Gyenge voltam, törékeny és meggyötört. Szánalmas. 17 éves, és kisírt szemű.
