Fairytale - Tündérmese (befejezett)

Tizenöt

Annie a fiókjaiban rakott rendet. A fölösleges cuccokat kidobálta, a régi festményeit dossziékba, a dossziékat és a vázlatfüzeteket fiókokba. A régi könyveket antikváriumba vitte, a füzeteket eltette, ha később szüksége lenne az abban lévő tudásra. Kezébe akadtak a régi naplói is, amiket a könyvespolcra tett. Talált sok törött, összetapadt szőrű vagy megrepedt ecsetet, sok beszáradt temperát, egy bontatlan vízfestéket, pár festékfoltos radírt és ceruzát meg egy üres lapot.

Az egyik fiókban néhány megviselt jegyzetfüzetre bukkant. Kíváncsian kukkantott bele az egyikbe. Sok innen-onnan kitépett, összehajtott lap hullott ki belőle. Gyorsan lefirkantott rímek, ötletek, verssorok, a füzetben hosszabb-rövidebb versszakok, tele áthúzásokkal, nyilakkal, radírozással és hibajavítóval. A füzetben a régi versei voltak. Elolvasott néhányat: az emlékei feléledtek, emlékezett milyen hangulatban volt amikor írta. Ezt egy szomorú, esős napon... Itt úgy tűnt, szerez egy ember-barátot, de csalódnia kellett... Ezt Monnie-nak írta, amikor először kísérte el iskolába... Itt ragyogóan sütött a nap... Azt az osztálykirándulás ihlette... Ezt pedig egy erdei séta.

Titokzatos erdőben surran a léptem,

Meg-meg reccsen valahol egy ág.

Lombok közt napsugár ragyog az ösvényen,

Vibráló zöld fényben különös a táj.

Tündér röppen előttem csillogva,

Vagy csak egy kósza napsugár?

Kobold varázsol szerencsét lopva,

Vagy csak béka csillant mint varázs?

Homályos szellem foszlott vajon köddé,

Vagy csak a lehelet párállik?

Gonosz banya int, s tűnik el örökké,

Vagy e furcsa fényben egy fa árnyéka játszik?

Zöldellő erdő, démoni üvöltés,

Ragyogó mohos kő, surrognak pengék.

Mészárlás a múlt vagy a jelen?

Egy katedrális vagy laktanya emléke?

Madárcsicsergés, hárfa nyugodt hangja.

Békés szép rét de véres a hanga.

Egy rég elfeledett ünnepi rítus,

Égőáldozat vagy gyilkos virtus?

Különös dallam üti meg a fülem,

A emlékezés régi dallama,

Egy elfeledett, legyilkolt nép ünnepel,

S nem hallgat el többé soha...

Annie becsukta a füzetet. Régebben ez volt az egyik kedvenc verse. Ezekről már teljesen el is felejtkezett. Amikor elkezdett rajzolni, vagyis már négy - négy! - éve abbahagyta a verseket. Elképzelte milyen lenne egy vers tündérnyelven... Leült az asztalához és elővett egy üres lapot. Egy kis ideig gondolkozott, a képeit nézegette, majd elkezdett irkálni tündérírással.

*

An elővette a gördeszkáját. Nemrég vette a zsebpénzéből. Gyorsított és könnyedén elgurult a parkig. Ezúttal Lily és Mon érkeztek utolsónak. Dan elővett a zsebéből két doboz cigit.

- Ennyit tudtam szerezni. Osszuk el.

- Nálam is van egy csomag - jegyezte meg An - tessék, itt van.

- Valaki hozott piát? - kérdezte Natty. Újabban mogorva és követelődző lett, gyakran nem jött és furcsán viselkedett.

Senki nem válaszolt. Végül Lily megszólalt.

- Natty, még csak szerda van, ráadásul négy óra. Ilyenkor nem kéne részegnek lenni. Pénteken elmegyünk majd bulizni, ahogy szoktuk.

- Sejthettem volna. Mire jó a pia ha csak hetente egyszer leszünk igazán részegek? - csuklott egyet.

- Nat. - mondta Dan - Szerintem már most részeg vagy.

- Részeg a - hukk - fene!

- De, részeg vagy. - mondta neki Jack is. A cigijét a szájához emelte és nagyot szippantott belőle. - Honnan szedtél italt ilyenkor?

- Honnan szedtem volna? Boltból! - mondta. Egyre ingerültebb lett.

- Figyu Nat, jól vagy? - kérdezte aggódóan Dan.

- Nagyon is jól! Nem vagy az anyám! Ha az lennél se érdekelnél. - vigyorgott gonoszan.

- Azt hittem, szeretsz. - mondta megbántottan Dan.

- Srácok - szólt halkan Mon - szerintem ehhez nem kérnek asszisztenciát. Húzzunk el.

Jack, Lily és An követték. Az egyre dühösebben vitatkozó pár észre se vette ahogy elhátráltak. Egy másik ösvényen vártak. Jack szerzett egy labdád egy nagyjából tízévesnek kinéző fiútól és dekázni kezdett. Lily csatlakozott hozzá, An és Mon pedig gondterhelt pillantásokat váltottak. Mon teljesen elfeledkezett a kezében tartott cigiről, de An nem hagyta kárbaveszni az értékes anyagot.

A hangok egyszer csak elhallgattak és hallották, hogy valaki feléjük próbál jutni a bokrokon keresztül. Natty bukkant fel, de csak grimaszolt és elvágtatott. Mögötte Dan csörtetett gondterhelt arccal.

- Szív. Nem tudom mit, szerintem füvezik. Már sejtem egy ideje. Azt hiszem, Natty-t elfelejthetjük.