Fairytale - Tündérmese (befejezett)

Tizenhat

Május

- Anyu, Apu! - kiabált Annie ahogy hazaért. - Felvettek! Képzeljétek, felvettek!

A szülei a nappaliban fogadták. Jack a nyakába ugrott.

- Most már legalább nem kell naponta tízszer meghallgatnom, hogy remélem felvesznek, jaj csak vegyenek fel, Istenem, biztos elrontottam a felvételit...

- Ne bántsd a nővéredet Jack! - pirított rá Anyu. - Különben is még nem kezdtél hozzá a házikhoz! Irány a szobád!

- De anyuuuu...

- Nincs kérdés! Csináld meg a házidat, vagy nincs x-box egy hétig! - fenyegetőzött egy fakanalat rázva. Jack inkább felmenekült a szobájába mintsem hogy megfosszák hét egész napig a kedvenc szórakozásától.

- Büszke vagyok rád kicsim. - mondta neki az apja - A rajziskolában biztos remekül fogod érezni magad!

- Annyira örülök! Nem bánjátok, ha felmegyek festeni?

- Menj csak! - mosolygott az anyja. - De a házidat se felejtsd el! - kiáltott még utána amikor feldübörgött a lépcsőn.

Szeptember 1.

Annie izgatottan toporgott az új iskolája lépcsőjén. Az egyenruhája kifogástalanul feszült rajta, a haja szépen kontyba fogva, és még egy kis sminket is feltett, amit azelőtt a lehető legmesszebbre elkerült. Mégis csúnyának és esetlennek érezte magát. Megigazgatta a kék válltáskáját és magához szorította a vázlatfüzetét. Egy héten három rajzórájuk volt, két művészettörténet, három vegyes művészet és három festés volt. Ezenkívül volt tesi, matek, természetismeret, magyar és angol. Annie végtelenül örült, hogy nem kell történelmet és földrajzot tanulnia, bár ő legszívesebben a magyartól is megszabadult volna.

- Istenem... Istenemistenem... Biztos el fogom szúrni... - motyogta.

- Ugyan már, fel a fejjel - súgta Monnie a fülébe. - Nyomás befelé! A gyáva nyusziknak nincsenek barátaik. Csak határozottan és magabiztosan! Indulás!

Annie belépett a kapun. Leküzdötte a torkában képződő gombócot és határozottan megindult. Könnyen megtalálta a tornatermet, ahol már kezdődött is az évnyitó. Az igazgató rövid beszédet mondott, majd beosztotta az osztályokat. Végül elérkezett az L-betűhöz.

- Anne Ladovich: kilenc c!

Annie megkönnyebbülten lépett oda a leendő osztályfőnökéhez. Mr. Pearson, a művészettörténelem-tanár fiatal volt. Hosszú haját összefogta, sokzsebes nadrágot és kockás inget viselt. Elég lazának tűnt, és Annie kicsit megnyugodva bizalmat szavazott neki. Monnie a fülébe sutyorgott.

- Ez a srác... Nem tudom van-e barátnője, de rá kéne startolnod. - mutatott egy izmos srácra, akivel osztálytársak lesznek. Magas volt és kéksesszürke szeme volt, mint a viharos tenger. Felzselézett haja se nem szőke, se nem barna, leginkább karamellre hasonlít. A lányok legyekként dongtak körülötte.

Annie lehajolt, mintha elő akarna venni valamit a táskájából, így senki nem látta ahogy válaszol Monnie-nak.

- Maradj már csendben! Megmondtam hogy ne gyere ezzel a pasidologgal! Különben is, látod mennyi csaj akarja? Tuti van barátnője! - jobb híján elővette a vizét és belekortyolt, majd elrakta. Monnie csúfondárosan mosolygott.

Október 2.

- Hé, Natty, ugye tudod hogy mindjárt itt a szülinapom?