Fairytale - Tündérmese (befejezett)

Tizennyolc

Sziasztok! Megsúgom, hogy már közeledünk a történet végéhez. Még ezen kívül két rész lesz és egy epilógus. Remélem, sikerült egy kis színt vinnem a szürke mindennapjaitokba ezzel a sztorival. Ha nem, akkor ne haragudjatok! :) Bátran kommenteljetek, pozitív-negatív kritikának egyaránt örülök. Ebben a részben pedig lesz egy pár meglepetés! Nem is rabolom tovább az időtöket, jó olvasást kívánok! <3 *ölelés* stb.

Annie és Dan egy padon ültek a parkban. Késő este volt, a csillagok gyönyörűek. Ez a nap olyan gyönyörű volt, hogy Annie nem akarta elhinni, hogy bármi rossz történhet. Dan a kezét simogatta. Annie felé fordult. A levegő egyre hűvösödött. Annie Danhez bújt, aki átkarolta és egy puszit nyomott a feje búbjára. A fiú a haját simogatta. Csodálatos volt ez így. Annie felemelte a fejét és ajkával a fiú ajkát kereste. Dan visszacsókolt, ajkai lágyan érintették az övét. A fiú elképesztően csókolt. Egy pillanatra eltávolodott a lánytól és a füléhez hajolt.

- Szeretlek - suttogta.

- Én is - lehelte Annie. Még hosszú ideig ültek és ölelték egymást. Annie lehunyta a szemét és élvezte a testét melengető szerelmet. Mágikus pillanat volt. Egy közeli toronyóra fél tizenegyet ütött.

- Ajjaj... - motyogta Annie - Natty leharapja a fejem...

- Akkor legalább nem töröd meg az ilyen szép pillanatokat.

- Akkor legalább nem kell hallgatnom az ilyen megjegyzéseket. - nevetett Annie. - Köszönöm Dan. Nagyon szép este volt.

Dan még átölelte és megcsókolta. Nem volt hosszú csók, inkább csak olyan búcsúpuszi. Közben Dan valamit a kezébe csúsztatott, egy kis, kerek fémtárgyat, amely átmelegedett, ahogy a fiú a kezében szorongatta.

- Gyűrű? - nézte meg Annie az apró fémtárgyat. Ezüstszínű gyűrű volt, kék és lila drágakövekkel. Vékony volt és finom, törékeny. - Ez gyönyörű!

- Ezennel, Anne Ladovich, megkérlek feleségül!

- Ó Dan... Én... Szeretlek!

Újabb szenvedélyes csók következett, a leghosszabb és legmélyebb csók, amit valaha váltottak. Dan a hátát, a haját simogatta, az ajkaival a lányéira tapadt. A távolban egy kutya ugatott. Végül kibontakoztak az ölelésből.

- Akkor? - kérdezte Dan. - Igen vagy nem?

- Igen! - suttogta Annie.

Dan megölelte. - Hazakísérjelek?

- Jó.

Kéz a kézben sétáltak. Annie se nem látott, se nem hallott a boldogságtól. Folyamatosan a gyűrűt nézte ami a bal gyűrűsujján díszelgett. A legszebb szülinapi ajándék amit valaha kapott. Megálltak egy pillanatra a piros lámpánál. Amikor zöldre váltott, elindultak. A járda közepén jártak amikor egy autó fordult be a szomszéd utcából hihetetlen sebességgel. A lány aki vezette megpróbálta félrerántani a kormányt de késő volt.

Annie a földön feküdt. Iszonyatos, vakító fájdalom járta be a testét. Lüktetett, égetett, rombolt. Egyetlen pillanat volt az egész. Az autó a falba csapódott, felgyűrődött. Annie fájdalmas sikolyokat hallott. 

Dan arcát pillantotta meg. A fiú keze véres volt. Nem tudta eldönteni hogy Dan vére az vagy a sajátja. A fájdalom kezdett szűnni. Megszorította Dan kezét. A jegygyűrűn villódzó, kék-fehér fény villant, ezzel egy időben erőszakos vijjogás hatolt be Annie fülébe. A sziréna elhallgatott, a fény kialudt. Megérkezett a mentő. Annie érezte hogy Dan felemeli és viszi.

- Dan...

- Ne félj Annie. Meggyógyulsz - próbálta megnyugtatnia fiú. Annie erőtlenül felnevetett.

- Nem, Dan. Én meghalok. Csó.. Csókolj meg!

A fiú feljebb emelte a fejét és az ajkára tapasztotta az övét. Annie behunyta a szemét. A csók édes volt, a legédesebb dolog a világon, hiába áztatták át a gyász könnyei. Annie semmit nem érzett, csak ezt a lágy, tökéletes boldogságot. Fülébe harangjáték zengett. A fájdalom, az öröm, a búcsú és a szeretet zenéje volt. A sikolyok, a kiáltások és a gépek zümmögése elhalkult. Utolsó erejét összeszedve kipréselt magából egy szót.

- Szeretlek. - lehelte. Ebben a szóban a lelke is benne volt.

*

An 18. szülinapját egy diszkóban ünnepelték. Mindenhonnan dübörgött, harsogott, lüktetett a zene. An eltűnt, feloldódott, hullámzott benne. Jól érezte magát. Valaki egy sokadik üveg piát nyújtott felé. Nem tudta mi az, de felhajtotta. Egy kicsit kesernyés volt. Tovább riszálta magát. A tömeg egyetlen massza volt, színek, hangok kavalkádja, a zenével egy ütemben lüktetett. Arcok tűntek fel és el körülötte. Nem volt más csak ő, a zene, a tömeg és a pia. A többiek is ott voltak valahol a megannyi ismeretlen között. Ezek az ismeretlenek azonban nem voltak ismeretlenek, összekötötte őket a zene, a ritmus, a tánc. Megannyi ismeretlen jóbarát.

Egy idő múlva - két perc? Netán két egész hét? - a szám véget ért. Annie elindult a tömegben a barátai után. Lilyre és Jackre hamar rábukkant. Egy sarokban voltak és a csókolózás, tánc és ivás különös egyvelegét adták elő. Nem olyan rég jöttek össze. An két nappal ezelőtt szakított a legutóbbi pasijával. Nem igazán izgatta, hogy összetörte a fiú szívét, unalmas srác volt. Túlságosan szent életű. Nem volt hajlandó vele jönni ebbe  diszkóba. An biztos volt benne, hogy még egyszer sem volt tisztességesen részeg. Az pedig szóba se jöhetett, hogy már esetleg lefeküdt valakivel. Hát igen - gondolta An - túlságosan szende volt hozzám. Ha fél az alkoholtól, akkor ne kezdjen kapcsolatba valakivel, aki minden péntek este hullarészegen ténfereg. Már a fiú nevét sem tudta. Valami James vagy Jeremy. Esetleg Joseph.

Lelkiismeret-furdalás nélkül szétválasztotta a párocskát.

- Srácok! -üvöltött a fülükbe - Menjünk!

Danre a tömeg közepén találtak rá. Egy félig üres üveg volt nála. Amikor megpillantották, egy helyes kis szőkével táncolt, amikor odatolakodtak hozzá, már egy vad kinézetű punk csajjal. Amikor felfogta hogy mit is akarnak tőle a többiek, a csaj kezébe nyomta az üveget, majd faképnél hagyta. Mont az italpultnál sikerült összeszedni, aki épp egy fiút próbált rávenni hogy táncoljon vele.

Kint mindannyian egy kicsit magukhoz tértek a hideg levegőn. Néhány utcával - vagy inkább sikátorral - arrébb találtak egy kocsit. A banda egyik tagjának se volt saját autója, így néhány perc ügyetlenkedés és röhögés után sikerült beindítani a piros, kinyitható tetejű kocsit. An ült a kormányhoz és elindult. Találomra fordult be a sarkokon, gyakran néhány centivel vétve el egy-egy járókelőt, házat vagy másik autót. Közben hátra-hátra fordult hogy röhögjön a többiek viccein. Jack Lilyről próbálta lerángatnia pólóját, a lány pedig a fiú kezét lökdöste. Mon és Dan a kis színjátékot nézték, biztatták őket. An hátrakiabált valamit, miközben bekanyarodott egy sarkon. Amikor előrefordította a fejét, egy párt látott átsétálni az úton. Egy hirtelen mozdulattal jobbra rántotta a kormányt. Az autó elcsapta a lányt majd egy házfalnak csapódott. A motorháztető felgyűrődött, An sikolyokat hallott majd minden elsötétült.

Ne felejtsétek el hogy a sztorinak nincs vége! Nyugodtan tippeljetek, életben maradtak-e vagy nem!