Fairytale - Tündérmese (befejezett)

Tizenhárom

Annie naplója

okt. 9.

Nagyon kevés az időm mostanában. A szobám egyre inkább hasonlít műteremre mint szobára. Az ágyam a sarokban, mellette a szekrényem és egy könyvespolc, amin többnyire festőkről és festési technikákról szóló könyvek vannak, meg néhány detektívregény. Mellette egy másik polcon festékek, papírok, vázlatfüzetek, ecsetek, újságpapír, ragasztó, színes papírok, ceruzák stb hevernek teljes összevisszaságban.

Már közel két hónapja nem írtam egy betűt se. Valószínűleg abbahagyom a naplóírást, mert a házikra is alig szánok időt, viszont rajzból mindig ötösöm van. Anyáék azt mondják, csináljam azt ami tetszik, és nem bánják hogy a legtöbb tantárgyból bukdácsolok. A nyelvek viszont jól mennek, franciát, angolt és spanyolt tanulok. Már több versenyen is voltam, az érmeimet és kupáimat egy kis polcon gyűjtöm, az ágyam felett. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert ezeket tényleg kiérdemeltem.

A festés mellett a másik dolog, ami rengeteg időmet elrabolja, a tündérnyelv elsajátítása. Monnie szerint nagyon jól sikerül kiadnom azokat a csilingelő hangokat. Órákig tudok ülni és hallgatom öket. Anyáék úgy tudják, segít a kikapcsolódásban és ihletkeresésben a kert végében lévő zug. Gyönyörű ott, ha nem a szobámban vagyok és festek, akkor  ott ülök és nézem a táncukat. Száz meg száz tündéres képem van, egy egész vázlatfüzetet szenteltem nekik.

Még rengeteg dolgom van, sütit is akarok sütni a tündéreknek. Szerencsére Monnie segít, hogy semmit ne felejtsek el.

*

- Szia anya, akkor majd jövök!

- Szia kincsem, siess haza!

An felkapta az aikido-cuccát és kiszaladt az utcára. Fekete dzsekijét csapkodta a szél, fekete farmerja átnedvesedett a zuhogó esőtől. Beszaladt a garázsba, felpattant a biciklijére és a sportközpont felé vette az irányt.

Néhány perc múlva megérkezett, és bemenekült az épületbe. Hosszú szőke haját megrázta, mint egy kutya, csak ezután nézett körül és intett az ismerős arcoknak. Besétált az öltözőbe és gyorsan átkapta a ruháját, majd bement, ahol a többiek már kezdték a bemelegítő gyakorlatokat.

Hamarosan rátértek a küzdelemre, miután hosszú ideig ismételgettek mozdulatokat. A tanár párokba osztotta őket. An alig fél perc múltán földhöz vágta az ellenfelét, egy vékony, de gyenge fiút, aki régen állandóan piszkálta. Amióta An felzárkózott a csoport szintjére és egyre rövidebb idő alatt győzte le, már nem volt sok kedve gúnyolódni. Újabb párokat alkottak, de An mindenkin felülkerekedett. Végül a tanár odahívta magához.

- Figyelj rám Anne. Én már nem tudok neked mit mondani. Átküldelek egy haladó csoportba, ahol versenyezhetsz is. A kezdők közül már senki sem ellenfél neked, és azt szeretném ha folytatnád. Ígéretes tehetség vagy. Remélem számíthatok rád a klub versenyzői között.

Néhány hónap múlva An boldogan, büszkén emelte a magasba az elsőnek járó kupát. Talán még soha nem volt ilyen boldog.

Bocsánat, hogy ilyen ritkán teszek fel új részt. Remélem azért élvezitek a történetet. Ezentúl jobban igyekszem majd, és remélem, tetszeni fog!