Fairytale - Tündérmese (befejezett)

Tizenkettő

Annie naplója

Szept. 17.

A szüleimmel elhatároztuk, hogy benevezek egy rajzversenyre. A témája az ősz. Monnie-val azon gondolkozunk, hogy mit fessek. Lassan betelik a vázlatfüzetem a sok tervtől. Azt hiszem, nem lesz túl elvont. Egy őszi tájat festek majd, de nem túl sablonosat. Azt hiszem, impresszionista technikával fogom, az jól illik az ősz hangulatához. Ahhoz a vízfesték passzol, nem kell nagyon színeket keverni, de elég folyékony kell hogy legyen.

Szept. 26.

Elkészült a festményem. Egy lányt ábrázol, esernyővel, egy őszi erdőben. Esőként hullanak a falevelek. Rövidnadrágot és pólót visel, süti a délutáni nap. Nagyon nagy és részletes, tegnap adtuk le anyukámmal. A szüleim és a négy éves öcsém, meg persze Monnie szerint nagyon jó. Szerintem is egész jó lett.

Okt. 7.

Ma volt a díjátadó. Pont a szülinapomon! És hihetetlen: második lettem! Kaptam egy kupát és egy kis pénzdíjat is! Nem volt sok, de most minden centet félreteszek, mert szeretnék venni egy profi festőkönyvet, amiben minden létező technika le van írva, meg egy új temperakészletet. Az előző már szinte teljesen elfogyott, ráment erre a képre, mert végül is temperával csináltam, nem lett volna elég a vízfesték nem lett volna elég. Most pedig megyek, mert jutalomból elmegyek a cukrázdába anyával (és persze Monnie-val)!

*

Kedves naplóm!

Ma van a szülinapom, és elkezdtem naplót írni. A dátum nem érdekel, csak a hónapot meg évet írom fel, ha egy új kezdődik. Anya szerint nem mozgok eleget, úgyhogy mostantól valamilyen sportot kell csinálnom. Szerencsére én választhattam, úgyhogy jövő héten kezdem az aikidot. Még mindig jobb mint mondjuk, balettozni. Huh, fuj. Mindenfélét utálok ami valahogyan kapcsolatban áll a tánccal, nem tudom miért.

Mindenesetre az aikido azért is jó, mert akkor a többieknek is megtaníthatok technikákat. Azon az elhagyatott focipályán, ahol találkozni szoktunk, nem is rossz, ha az ember tud valamilyen küzdőtechnikát. Lehet hogy anyának igaza van... Talán tényleg kell valamit sportolnom, és akkor egy küzdősport jöhetett csak szóba.

Az iskolai teljesítményem nem túl fényes, de a banda nagy részénél jobb vagyok. Viszont szívesen versenyeznék, de tanulmányi versenyen esélyem se lenne.

Még nem tudom, hogy ez a naplóírás beválik-e, de érdemes megpróbálni, igaz? Bár nem hiszem magamról, hogy minden nap lesz türelmem bele írni, néha talán eszembe jut majd. De az ünnepeket meg ilyesmiket biztosan le fogom írni.

A nagyszüleim még mindig nem hajlandóak elfogadni, hogy
csak feketét hordok és egy ilyen kihalt helyen gyűlünk össze a többiekkkel esténként. Azt mondják, hogy rossz társaságba keveredek, és a végén ki tudja mi lesz. De mi lenne? Ha az osztálytársaim stílusát követném, semmi nem érdekelne a sminkeken, fiúkon és idióta pletykákon kívül, ráadásul vagyonokat nyafiznék ki anyától a legújabb borzasztó ruhákért és mindenféle hülye kütyüért. Nem jobb, ha értelmesen beszélgetek a barátaimmal és azonkívül továbbra is imádok olvasni!

Na jó, lehet hogy a nagyiéknak kis részben igazuk van. Néha terrorizáljuk a kicsiket, ellopjuk a labdájukat vagy elvesszük a sapkájukat. De az semmiség, csak vicc! Még soha nem bántottunk senkit komolyabban. Egyszer Dan felpofozott egy gyereket, aki visszakérte a sapkáját, Natty pedig elgáncsolt egy rollerest. De semmi komoly.