Purple Giant&Sarcastic Snow White

Mission 1

Ahogy az ablakban álltam és bámultam kifelé elragadtak a gondolataim. Ez a hely...Unalmas.Amióta elhagytam az Angels Academy-t a Senpaiok kérése miatt,minden túl unalmas lett. Hiányzik a csapatom,hiányzik a kosárlabda és hiányzik az is hogy nem klisés emberekkel vagyok körülvéve.De persze Akitán,jobban mondva a Yosen High-ban tömérdek ilyen semmitmondó karakterű ember van.Ezt már meg tudom mondani,hiába vagyok itt csak 2 hónapja. Így jobbnak láttam felvenni az jéghideg mintadiák szerepét. Senki nem szól hozzám és én sem szólok hozzájuk. Na jó,most elég nagy dolgot állítottam,ami ráadásul csak nagyjából igaz,hiszen volt pár le nem vakarható,sziporkázó egyén. Ilyen például Himura Tatsuya aki mély megdöbbenésemre nem ismert meg,pedig Torával az egyik játékosommal közeli kapcsolatot ápolt,sőt Amerikában nem egyszer-kétszer találkoztunk. Hah ahogy bájolog és elő adja a nagymenőt...Legszívesebben képen verném. Egyedül a fegyelmi eljárás tart vissza és a szomszéd teremben leledző Tora,akit elég nehéz a tudatlanságban tartani,bár eléggé jól bevált az „Ez nem az a Himura" mondat. Nála már csak a kapitányuk Okamura idegesítőbb,aki amekkora kolosszus...akkora balfácán. Bár azt el kell ismernem,hogy van bennük potenciál,de ennyi az egész.A csapat húzó ereje Murasakibara Atsushi. A 208 centis center ereje és idiotizmusa egyszerűen lenyűgöző volt.Amennyi édességet betermelt egy nap alatt...én azt minimum 2 napig fogyasztanám.Bár az is igaz hogy ő inkább volt egy lila óriás mint egy ember.Ráadásul középiskolás és még növésben van. Talán Dru-sannak lenne esélye az ereje ellen...Bár ez hülyeség. Legyőzné. Talán Tita-channak félnie kellene még tőle,de ha az én orosz centerkém tovább folytatta az edzést akkor nincs mitől félnem.Lesz esélye.Hah...nem is volt szó arról,hogy játszunk ellenük...se semmi hasonló. Na de...ennyi pofázás után had mutatkozzam be. A nevem Shirayukineko Kagamine. Bár maradjunk a Shirayukinál. Általában a nevem ezt a részét írom mindenhová a Nekot jótékonyan lehagyva.A szüleimnek mániája volt a gyermekeik nevébe belevinni valahogy hogy macska... Apám japán állampolgár míg édesanyám magyar,tehát félvér vagyok. Pár hónapja rendeltek vissza Japánba,de amúgy különböző országokban bóklásztam,de legfőképp Amerikában a féltestvéreim mellett. Ott tanultam és edzettem az Angels miatt. Végül addig fejldőtem míg az Angels Pulgatory alkapitánya lettem,bár jelenleg Akitai lakos vagyok, iskolámnak hála, azon belül kíváncsi unokanővéremnek. 170 centire helyezkedik el a fejem búbja a felszíntől.Fehér hajjal születtem, zöld szemekkel születtem,bár az egyik eléggé sárgára sikerült. Imádom a hideget,az édességet,a csapatomat és utálok veszíteni. Nem szeretem továbbá az idegen,irritáló embereket, a pláza állatokat,azokat akik külső alapján ítélnek stb stb. Mint már említettem a Yosen High-ba járok,ahol az első évemet tengetem,a Murasaki Atsushi nevezetű állatfaj megfigyelésével és elemzésével. Érdekes munka. Kaptam már jobbat is,egy ideje kifejezetten magányosnak érzem magam. Továbbá hiába vagyok relatív jó sportoló nem szeretem a tesit. Kifejezetten irritál a tanárnőnk Araki-sensei. Bár azt elismerem,hogy mint nőt tisztelem,hiszen tudja irányítani azokat a majmokat,akiket a kosárlabda csapatunknak csúfolunk. Hah..említettem már...hogy mennyire unatkozom? Nem állítanak semmi kihívás elé..Ez az iskola játék, vagy inkább kabaré. De a komédia kategóriába is belepasszolna...

-Kagamine-san! -Áh ez a hang...drága matematika tanárunk édes láncfűrész hangja.Vajon mióta szólongathat...?- Kagamine!- ordította minden nemű türelem nélkül.

-Igen Sensei? - emeltem rá metszően a tekintetem. Erre összerezzent és elpirult. Ohó...

-A maga dolgozata lett a legjobb,de a viselkedése egyszerűen hallatlan a mai napon.- kezd bele lendülni...én már látom rajta.

-Gomenasai Sensei. Miért akar velem beszélni?

- Egy diákról lenne szó. Szeretnénk,hogy gondoskodjon róla.