It's a Kuroko no Basuke fanfic in hungarian which I write on my phone.
Atsushi Murasakibara úgy tartja, hogy az élet túl keserű ezért annyi édességet esz amennyit csak tud,hiszen azzal minden könnyebb.Azonban nem bánná,ha valaki színt vinne unalmas...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Sziasztok :) Elhoztam az új fejezetet :) És egy kis hírt is.Elindult a Facebook oldalam,ahol több hírrel,újdonsággal,karakterrajzokkal és képekkel foglak titeket elárasztani...ha likoljátok,ha nem akkor se baj mert előbb utóbb lesz erőm és időm felrakni ide is :"D itt a link : https://www.facebook.com/Reynablog/ De ha nem sikerül megnyitni akkor másoljátok be vagy valami.Ugyan az a profilképen mint itt :'D Nos... kezdődjék hát a fejezet aminek a végén van egy kis meglepi :3
De igen. Komolyan..miért nem mentem el orákulumnak? A nővér szoba ajtajából kilibbent az egy ismerős mell elsőnek.Aztán követte a hozzá tartozó karcsú test is. És igen..Komolyan ő volt az.. Shimizu Ayumi. Az egyik rangidős az Angelsnél. Az egyik aki az edzések alatt felügyelt minket és tegyük hozzá a leg...öntudatosabb és nagyarcúbb nő akihez valaha volt szerencsém. Félre értés ne essék. Volt miért fent hordania az orrát. Gyönyörű volt. Hosszú karamell színű haja és meleg mahagóni szeme átlagos mégis hihetetlen kombináció. A teste pedig nemes egyszerűséggel tökéletes. Akkora mellei voltak,hogy az hihetetlen. De ő..nem csak ezért volt különleges. Eredetileg a White Angelsben volt és aztán került át hozzánk. A kosárlapba csapatunk felnőtt képviselője volt...És Haru-Yami párossal kegyetlen kínzásokat találtak ki,amit edzésnek csúfoltak. Vagy inkább kivégzésnek. Mégis mi a jó eget keresett itt...? Az arcomat megpróbáltam rendben tartani és nem mutatni semmit,de Ayumi láthatta rajtam,ezért egy hatalmas mosolyt küldött felém,amiben azért látható volt a kár öröm. Lehet,hogy Murasakibara nem ismerte fel az én erroromat,de erre a mosolyra mögém állt és elég kritikusan mérte fel a helyzetet. Meglepő,hogy nem a mellkasára szegezett tekintettel állt több értelemben.De valahol...még jól is esik. Kicsit védelmezőnek érzem..De nem mondanám,hogy nem tetszik,sőt..kifejezetten tetszik. Mármint,hogy figyel rám. Jézusom...most komolyan magamnak magyarázkodom?
-Oh ugyan Atsushi-kun. Felesleges védened ennyire ezt a kis pillangót. Tudja,hogy nem bántanám. Igaz Shi-chan? - kérdezett rá ragyogva. Hogy a jó ég szakadna rád ilyenkor... Murasakibara várakozva nézett le rám. Látszott rajta,hogy ha azt mondom felkap és úgy visz ki,ahogyan behozott.
-Hmm?
-Igaza van Murasakibara-san. Amúgy is...Ezt a nőstény ördögöt elég lenne távol tartani tőlem... - jelentettem be higgadtan,de a végére egy enyhe fújás kiszaladt a számon. Hogy a cica rúgja meg valaki veséjét...Enyhe prüszkölés hallatszott mögöttem....-Murasakibara-kun..most...kikacagtál...? -kérdeztem rá lemeredve.
-Én? -ártatlannak tűnik...de csak tűnik!
-Te.
-Nem is.
-Persze,az előbb meg csak tüsszentettél mi?!
-Áhhá- elnyújtott á-val bólintott rá a dologra. Hátradőltem egészen neki és úgy néztem fel rá,összehúzott szemöldökkel.
