It's a Kuroko no Basuke fanfic in hungarian which I write on my phone.
Atsushi Murasakibara úgy tartja, hogy az élet túl keserű ezért annyi édességet esz amennyit csak tud,hiszen azzal minden könnyebb.Azonban nem bánná,ha valaki színt vinne unalmas...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Nos...nagyobb kihagyás után itt van egy kicsivel több mint tripla fejezet^^ remélem örömmel fogadjátok és megjutalmaztok pár kommenttel ^^
(Murasakibara Atsushi)
Nehezen tudtam beszállni a kocsiba. Valamiért rossz előérzetem van,ezzel kapcsolatban. Shirochin mosolyogva várta,hogy bekerüljek, de mégis a szemében volt valami,ami Yukichinre emlékeztetett. Lassan fordult ki,enyhén mosolyogva. Felkanyarodott az útra.
-Hé Murasakibara
-Hm?
-Mégis mit csináltál ma vele?
- Semmit.
-Nem hinném.
-Miért?
- Nem jött be az utolsó 2 órára és elég fáradtnak tűnt.
- Elaludt a tetőn. Nem hagytam magára.
- Ez szép dolog,de remélem nem nyúltál hozzá. – Nagyon jó megérzései vannak,de nem nyúltam hozzá. Annyira.
- Nem. -felé fordítottam a fejem. Olyasmi kisugárzása volt,mint Yukichinnek amikor a tanárral beszélt.
- Csoda lenne. Shirayuki egy nagyon bájos és erős lány. És ami ennél fontosabb gyönyörű,nagyjából mindig.
-Hm. – Ez igaz lehet.
- Néha túl erős is. Mindig a saját feje után megy és próbál úgy cselekedni mintha csak egy gép lenne,de közben igen is izzik belül. Sok testvére van és mint nagybátyjuk mindegyikőjüket szeretem,de Shirayuki...különleges. – Pirost kaptunk és megállt. Bele túrt a hajába. A haja töve fehér volt. Akár Yukichiné a csuklóján pedig fekete tetoválás volt. Mint két szárny. – Tudom,hogy meg tud téged változtatni és javítani az eredményeiden. Masako ezzel lehiggadhat,Yami is azt kérte,hogy próbáljalak minél közelebb elhelyezni titeket..de ez most nem számít. – Felém fordult. – Ha megbántod vagy egy ujjal is hozzá érsz az engedélye nélkül...bármekkora vagy hidd el az lesz az utolsó cselekedeted. – Újra rám mosolyogott. – Érted Atsushi-chan?
-Igen. -Morogtam.- Shirochin.
- Tessék?
-Akarom őt.
- Parancsolsz?
- Akarom Yukichint.
- Én nem adom és őt ismerve,bármennyire is akarod kevés az esélyed.
-Ezt hogy érted?
- Yuki nem engedi meg magának,hogy embereket csak úgy megkedveljen és ha meg is teszi,nem engedi,hogy eluralkodjon rajta.
- És ez jó?
- A magunk fajtáknak elkerülhetetlen. Ő nem akar nyitott lenni,megmutatni milyen. Nem egyszer sérült Atsushi és ha a test meg is gyógyul, a szív nem. Csak mások tudják meggyógyítani vagy működésben tartani.
