It's a Kuroko no Basuke fanfic in hungarian which I write on my phone.
Atsushi Murasakibara úgy tartja, hogy az élet túl keserű ezért annyi édességet esz amennyit csak tud,hiszen azzal minden könnyebb.Azonban nem bánná,ha valaki színt vinne unalmas...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nos...nagyobb kihagyás után itt van egy kicsivel több mint tripla fejezet^^ remélem örömmel fogadjátok és megjutalmaztok pár kommenttel ^^
(Murasakibara Atsushi)
Nehezen tudtam beszállni a kocsiba. Valamiért rossz előérzetem van,ezzel kapcsolatban. Shirochin mosolyogva várta,hogy bekerüljek, de mégis a szemében volt valami,ami Yukichinre emlékeztetett. Lassan fordult ki,enyhén mosolyogva. Felkanyarodott az útra.
-Hé Murasakibara
-Hm?
-Mégis mit csináltál ma vele?
- Semmit.
-Nem hinném.
-Miért?
- Nem jött be az utolsó 2 órára és elég fáradtnak tűnt.
- Elaludt a tetőn. Nem hagytam magára.
- Ez szép dolog,de remélem nem nyúltál hozzá. – Nagyon jó megérzései vannak,de nem nyúltam hozzá. Annyira.
- Nem. -felé fordítottam a fejem. Olyasmi kisugárzása volt,mint Yukichinnek amikor a tanárral beszélt.
- Csoda lenne. Shirayuki egy nagyon bájos és erős lány. És ami ennél fontosabb gyönyörű,nagyjából mindig.
-Hm. – Ez igaz lehet.
- Néha túl erős is. Mindig a saját feje után megy és próbál úgy cselekedni mintha csak egy gép lenne,de közben igen is izzik belül. Sok testvére van és mint nagybátyjuk mindegyikőjüket szeretem,de Shirayuki...különleges. – Pirost kaptunk és megállt. Bele túrt a hajába. A haja töve fehér volt. Akár Yukichiné a csuklóján pedig fekete tetoválás volt. Mint két szárny. – Tudom,hogy meg tud téged változtatni és javítani az eredményeiden. Masako ezzel lehiggadhat,Yami is azt kérte,hogy próbáljalak minél közelebb elhelyezni titeket..de ez most nem számít. – Felém fordult. – Ha megbántod vagy egy ujjal is hozzá érsz az engedélye nélkül...bármekkora vagy hidd el az lesz az utolsó cselekedeted. – Újra rám mosolyogott. – Érted Atsushi-chan?
-Igen. -Morogtam.- Shirochin.
- Tessék?
-Akarom őt.
- Parancsolsz?
- Akarom Yukichint.
- Én nem adom és őt ismerve,bármennyire is akarod kevés az esélyed.
-Ezt hogy érted?
- Yuki nem engedi meg magának,hogy embereket csak úgy megkedveljen és ha meg is teszi,nem engedi,hogy eluralkodjon rajta.
- És ez jó?
- A magunk fajtáknak elkerülhetetlen. Ő nem akar nyitott lenni,megmutatni milyen. Nem egyszer sérült Atsushi és ha a test meg is gyógyul, a szív nem. Csak mások tudják meggyógyítani vagy működésben tartani.
