Hirtelen jött szerelem

2. fejezet

...és ez a szempár pont engem nézett. Szóhoz sem jutottam. Mit tegyek?-tettem fel magamnak a kérdést. Végül Ő köszönt nekem.

-Szia, Benjamin vagyok.

-Szia...-rebegtem vissza-az én nevem Sue.

-Szép neved van.

Éreztem, hogy elpirulok és nem mertem a szemébe nézni. Végül Ő folytatta a beszélgetést:

-Hányadikos vagy?-kérdezte Benjamin.

-Kilencedikes, és te?-gyűjtöttem össze a bátorságomat.

-Tizedikes. Igazándiból a termemet keresem csak eltévedtem, de ezek szerint nem itt leszünk.-mondta mosolyogva- majd még biztos találkozunk.-kacsintott, majd elment. Nem tudtam mozdulni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Sophie kérdőn néz rám.

-Mi történt?

-Ő...-kezdtem az értelmetlen dadogásomat-véletlenül egymásnak mentünk és kicsit beszélgettünk.

-Ennyi?

-Igen-bólintottam.

-Jó, akkor gyere és keressük meg a termünket, nehogy elkéssünk!-kezdett el húzni magával.

-Mérges vagy?-kérdeztem, miközben erősen ráncigált magával át a tömegen.

Nem válaszolt csak ment tovább. Össze voltam zavarodva. Mik ezek az új érzések, amikor meglátom Benjamint? És miért mérges Sophie? Csak nem egy fiúba zúgtunk bele?-villant át az agyamon. Nem. Hiszen én nem is vagyok szerelmes senkibe!-bíztattam magam, miközben megérkeztünk a terembe. Elfoglaltuk a helyünket, majd elkezdődött az óra, de nem tudtam koncentrálni...