Hirtelen jött szerelem

13. fejezet

*Sophie szemszöge*

A benzinkúton kedvesen kiszolgáltak, majd megnéztem, merre kell mennem. Jó messzire sikerült elkalandoznom, tehát inkább gyorsan elindultam.

*Peter szemszöge*

Amikor Sophie elfutott, utánakiáltottam:

-Várj meg!- kiabáltam kétségbeesetten, de szerintem már nem hallotta.

Megláttam egy padot, és úgy döntöttem, leülök gondolkodni. Először is mióta szeretem? Az első pillanattól kezdve. Miért is? Amikor megláttam magával ragadott a szépsége. Azok a szemek... gyönyörűek. Bár nem volt túl tapintatos az első pillanatban, de utána megismertem a kedves és érzékeny oldalát is. Utána már nem bírtam magammal és beleszerettem... Sajnos ő ezt nem viszonozza. Remélem ez nem tart majd sokáig. Előbb vagy utóbb úgy is sikerül magamba bolondítanom. Egyszer csak megláttam, ahogy erre fele sétál, de nem vett észre. Felálltam és utána mentem. Hátulról átöleltem.

-Mit keresel itt ilyen későn kint?-kérdeztem mosolyogva.

-Csak sétáltam. De miért érdekel?-vetette ide flegmán.

-Egyszer már elmondtam. Féltelek, de nem vagyok az az érzelgős típus.-majd vállába fúrtam fejem.

-Engedj el kérlek.-próbált kiszabadulni a szorításomból, de nem engedtem neki.

-Nem értelek. Olyan fiúba vagy szerelmes, aki foglalt, ráadásul a barátnőddel jár. De te ezt nem tudod felfogni, és képes vagy mérges lenni ezért. Megértem, hogy féltékeny vagy, de hidd el, tudom milyen érzés.-nézetem mélyen a szemébe.

-M-mi?-kérdezte értetlenül.

-Annyira mézédesnek tűnnek az ajkaid...-miközben száját bámultam.

-E-engedj el m-most!-kiáltott rám riadtan.

-Miért? Nem értékeled, hogy szeret valaki? Ugye tudod, hogy nem fogom feladni?-engedtem el végül.

Basszus... Ezt elcsesztem. Miért taszít el ennyire magától?