Hirtelen jött szerelem

3. fejezet

*Sue szemszöge*

...A gondolataim teljesen máshol jártak. Sophie egész órán értetlenül nézett rám. Nem értettem, mire gondol, de tudtam, hogy valami nincs rendben.

*Sophie szemszöge*

Mi van ezzel a lánnyal? Mintha nem lenne önmaga... Mi baja lehet? És vajon mi történt, amikor összeütközött Benjaminnal? Ugye nem az, amire gondolok? Csak nem...?

Egyszer csak a tanár engem szólított:

-Sophia! Meg tudnád ismételni, amit mondtam?

-Elnézést tanár úr, nem figyeltem.

-De ez ne forduljon elő többször!

-Rendben-mondtam, de eközben a gondolataim még midig máshol járnak.

-Valaki más?

A tanár felszólított egy másik diákot, én pedig visszamerültem a gondolataimba. Kicsöngettek, én pedig sietve elhagytam a termet. Hallottam, hogy Sue utánamszólt, de nem törődtem vele, csak mentem a következő teremhez. Csak sejtettem, hogy merre kell mennem, de nem figyeltem az útra, ezért végül eltévedtem. Hol vagyok?-tettem fel magamban a kérdést.

-Csak nem eltévedtél?-kérdezte egy ismeretlen hang a hátam mögül.

Megfordultam, és egy zöld szempárral találtam szemben magam.

-Mi közöd hozzá?-válaszoltam kicsit morcosan, majd elővettem az iskoláról kapott térképet, bár nem igazodtam ki rajta egykönnyen. Közben észrevettem, hogy a fiú menni készül, szóval gyorsan utánaszóltam:

-Várj! Segíts, kérlek!

-Ezek szerint mégis kell a segítségem?-fordult meg mosolyogva.

-Bocsi, hogy ilyen mogorva voltam, de megmutatnád, hogy hol van a történelem terem?

-Persze, gyere!-ajánlotta föl kedvesen, majd elindultunk, végül megérkeztünk a terem elé

-Amúgy hogy hívnak?-kérdezte.

-Sophie vagyok. És te?-érdeklődtem.

-Peter, alázatos szolgálatodra- majd röhögve meghajolt. Ezen én is elkezdtem nevetni.

Beléptem a terem ajtaján, de legnagyobb meglepetésemre Peter követett engem. Sok szempár szegeződött rám, amíg a padomhoz értem, majd letettem a cuccomat.

-Nem megyünk ki?-kérdeztem

-Miért? Zavarban vagy, mert mindenki minket néz?-nézett rám perverz mosollyal.

-Nem, csak...-és itt elakadt a szavam.

-Jó, menjünk-majd elindult kifelé.

Amikor kiértünk, még beszélgettünk egy kicsit az iskoláról, közben becsöngettek.

-Szia -köszöntem el tőle- Nekem mennem kell.

-Szia, remélem, látjuk majd még egymást-kacsintott ravaszul és elment.

Amikor beléptem a terembe, eszembe jutott, hogy mérges vagyok Sue-ra, mert olyan érzésem volt, hogy nem mond igazat...