Hirtelen jött szerelem

5. fejezet

*Sue szemszöge­*

Ezt nem hiszem el! Most tényleg összevesztünk? Pedig semmi oka nem volt fölháborodni! Még hogy én fura?? Nincs semmi bajom, teljesen normális vagyok!

Utam egy kis parkon vezetett keresztül, a fák gyönyörűek voltak, bár ez nem nagyon érdekelt, ugyanis a gondolataim a Sophie-val való veszekedésünk körül jártak. Gondolataimból felébredve azt vettem észre, hogy besötétedett. Kicsit megijedtem, mikor megláttam egy nagyobb társaságot, kik üvöltve jöttek felém.

Vajon mit akarnak tőlem? Vagy csak elmennek mellettem?-gondolkodtam, miközben egyre közelebb értek.

-Szia, kislány!-köszönt az egyik perverz mosollyal

Erre a megszólításra összerezzentem, majd menekülni próbáltam, de nem engedtek. Körbeállt engem az öt férfi, akikből dőlt a piaszag és ide-oda forogtam köztük, hogy megpróbáljam szemmel tartani őket. Egy váratlan pillanatban az egyik a fenekemre csapott, eléggé kihívó szándékkal. Erre még jobban megriadtam, majd megpróbáltam áttörni köztük, de még részegen is erősebbek voltak nálam, visszalöktek maguk közé. Hangos sikítozásba kezdtem, hátha valaki meghallja, de nem volt túl sok reményem. Elkezdtek magukkal ráncigálni, mikor egy ismerős hangot hallottam meg. A szemeimből folyt a könny, csak azt láttam, hogy valaki a segítségemre siet. Elkezdtem törölgetni a szememet, és végül felismertem a megmentőmet: Benjamin volt az. Kemény pofonokat osztogatott a támadóimnak, majd elűzte őket a közelemből. Hozzám lépett és szorosan átölelt.

-Jól vagy?-kérdezte, miközben még mindig a karjaiban tartott.

Nem válaszoltam, csak még szorosabban hozzábújtam. Kicsit eltolt magától, szemeimbe nézett és óvatosan megcsókolt.

-Minden rendben?-érdeklődött megint.

Lassan bólintottam, mivel még teljesen le voltam sokkolva az előbb történtektől.