*Sue szemszöge*
Nagyon jól érzem magam vele. Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem haza megyünk, legalábbis nem a mi házunkhoz.
-Hova megyünk?
-Nem mondom meg!-vigyorgott sejtelmesen.
-Naa léégyszii-néztem rá kiskutyaszemekkel.
-Bármilyen cuki is vagy, nem mondom meg! És ne nézz így rám!-mondta zavartan, miközben tettette mérgességét.
-Jó. Akkor itt hagylak.-miközben gúnyosan mosolyogtam.
-Na azt már nem!-mondta, és felkapott, mint egy menyasszonyt.
-Ááá...-kezdtem el sikítozni.-te őrült! Tegyél le!
-Nem-nem, addig viszlek, amíg meg nem érkezünk!
Pár perccel később letett és egy gyönyörű házhoz vezetett.
-Itt lakom.-mondta. Én meg azt hiszem nem vettem levegőt.
-Ez most komoly?-tátottam el a szám.
-Igen. Gyere, nincsenek itthon a szüleim-kacsintott rám pajkosan.-Menjünk be!
Szótlanul követtem, csodálkozva néztem körbe. Végül a szobájába vezetett. Leült az ágyára és várakozva nézett rám. Nem tudtam mire vár, így helyet foglaltam a fotelben. Benjamin felállt a heverőről, és hozzám lépett. Megfogta a csuklóm és magával húzott az ágy irányába.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Hirtelen jött szerelem
ФанфикEz a sztori két lányról, Sophie-ról és Sue-ról szól. Általános óta legjobb barátnők, bár valami, azaz valaki megrontja ezt a sok éve tartó, hosszú barátságot, a két lány szellemileg távol kerül egymástól, szinte szikrázik közöttük a levegő. Negatív...
