Hirtelen jött szerelem

11.fejezet

*Sophie szemszöge*

Elment. Ezt nem tudtam feldolgozni. Mindenki magamra hagyott, teljesen egyedül vagyok. Nem értem, miért viselkedett így. Miért mondta, hogy szeret? Hiszen tudja jól, hogy én Benjamint szeretem. De furcsa ezt így végiggondolni. Még sosem vallottam be ezt magamnak. Amikor megláttam őket Sue-val, olyan érzés volt, mintha kést döftek volna a szívembe. Eddig még sosem éreztem ehhez hasonlót. És Peter mégis... itt már nem tudtam folytatni a gondolatmenetemet. Könnyek törtek elő a szemeimből. Most mit csináljak? Elhatároztam, hogy összeszedem magam, nem fogok ezen összeomlani. Meg kell keresnem Peter-t. De hol lakik? Basszus... nem tudom. Hogy fogom megtalálni? Mindegy, inkább kicsit kiszellőztetem a fejemet, elmegyek sétálni.

Célomképp a közeli parkot választottam. Nem figyeltem, merre megyek, egyszer csak azt veszem észre, hogy besötétedett. Gondolataimból két kéz ragadott ki, melyek hátulról öleltek át. Odanéztem, Peter állt a hátam mögött.

-Mit keresel itt ilyen későn kint?-kérdezte mosolyogva.

-Csak sétáltam. De miért érdekel?-vetettem oda flegmán.

-Egyszer már elmondtam. Féltelek, de nem vagyok az az érzelgős típus.-majd vállamba fúrta fejét.

-Engedj el kérlek.-próbáltam kiszabadulni a szorításából, de hiába, közelebb húzott magához.

-Nem értelek. Olyan fiúba vagy szerelmes, aki foglalt, ráadásul a barátnőddel jár. De te ezt nem tudod felfogni, és képes vagy mérges lenni ezért. Megértem, hogy féltékeny vagy, de hidd el, tudom milyen érzés.-nézett a szemembe.

-M-mi?-kezdtem a dadogást.

-Annyira mézédesnek tűnnek az ajkaid...-miközben számra meredt.

-E-engedj el m-most!-kiáltottam rá.

-Miért? Nem értékeled, hogy szeret valaki? Ugye tudod, hogy nem fogom feladni?-engedett végül.

Elkezdtem futni. Nem tudtam merre. Körülnéztem. Nem tudtam, hol vagyok. Eltévedtem... Kerestem egy benzinkutat, és vettem egy térképet.