Hirtelen jött szerelem

8/2. fejezet

*Peter szemszöge*

Amikor bementünk Sophie szobájába, ő ledőlt az ágyra, én pedig a fotelt céloztam meg.

- Miért nem jöttél ma suliba? Elmondod bővebben?- kérdeztem tőle.

-Rendben-momdta, és mesélni kezdett. Végig nagyon figyeltem rá hiszen fontos volt nekem. Megsajnáltam, hogy ilyen csúnyán összeveszett a barátnőjével, viszont bennem is fájdalmat okozott azzal, hogy tetszik neki Benjamin. Aki mellesleg a legjobb barátom. Felálltam és oda mentem hozzá. Megöleltem. Ő ezután elkezdett sírni. Viszonozta az ölelésem. Meg akartam vigasztalni, ezért elkezdtem haját simogatni. Nem tudtam mit csinálok csak hanyatt döntöttem az ágyon. Meg akartam csókolni. Nem tehetem. Ő mást szeret. Majd ha viszonozza az érzelmeimet lehet róla szó, de egyenlőre nem.

-Miért álltál meg?-kérdezte, és láttam rajta a csalódottságot.

-Mert azt szeretném, hogy tiszta szívedből csókolj meg engem, úgy, ahogy én szeretnélek téged, nem szeretném, ha azért tennéd mind ezt, hogy elfelejts valakit-mondtam eléggé komolyan gondolva a dolgokat.

-Én szeretlek-mondtam miközben a szemébe néztem.

Nem tudtam többet mondani ezért felálltam és elindultam kifelé. Utánam szaladt és megfogta a csuklómat.

-Várj! Ne menj el!-mondta könnyes szemmel.

-Miért?-és közelebb lépetem hozzá.

-Én....én...-de nem fejezte be végül.