Hirtelen jött szerelem

4. fejezet

*Sophie szemszöge*

...valamit titkol, ebben biztos voltam! De mit?-gondolkodtam el. Eddig mindent elmondtunk egymásnak, tudja jól, hogy bennem megbízhat. Kilenc év. Mondogattam magamban. Már nagyon régóta barátnők vagyunk. Ha visszaemlékezek az elmúlt évekre csak mosolyogni tudok. Mindig megnevettettük egymást és kiálltunk a másik mellett. Ma viszont valami megváltozott. Méla ábrándozásomból a csengő riasztott fel. Kicsöngettek. Sue-ra néztem és láttam rajta, hogy zavarodott, és nincs beszédes kedvében. A következő teremig némán mentünk egymás mellett. Amikor leültünk megkérdeztem tőle:

-Ma suli után átjössz?-erőltettem mosolyt az arcomra.

-Lehet-felelte nem túl nagy lelkesedéssel.

-Rendben, akkor majd meglátjuk.

Ezzel kihalt köztünk a beszélgetés. Nem tudtam mit mondjak. Elkezdtem gondolkodni, vajon mi történhetett. Reggel még nem volt ilyen. Ez az egész ott kezdődött, amikor meglátta Benjamint. Eközben becsengettek, és a tanár megérkezett. Az órának hamar vége lett. Felöltöztünk és elindultunk hazafelé. Az út kínos csöndben telt, nem szóltunk egymáshoz. Amikor megérkeztünk és bementünk a szobámba, leültünk az ágyam szélére és halk beszélgetésbe kezdtünk:

-Mi a bajod? Egész nap olyan fura voltál-kérdeztem Sue-t.

-Miért érdekel az téged? Te is furcsán viselkedtél-válaszolt.

-Talán azért, mert te vagy a legjobb barátnőm??-háborodtam fel.

-Már az is baj, ha nem te vagy a világ közepe?-vágott vissza dühösen

Erre én is bedühödtem, és egyre durvább dolgokat vágtunk egymás fejéhez.

-Olyan álszent vagy!-kiáltott rám.

-Még te beszélsz?-vontam kérdőre

-Nem is vagy igazi barátnő! Nem értesz meg engem!

-Tudod mit? Sose voltál igazából a barátnőm!

-Na jó, nekem ebből elegem van! Hazamegyek!-mondta dühösen, majd felkapta a cuccát és elment.

Hirtelen ürességet éreztem, már most bántam, hogy összevesztünk. Utána akartam menni, de a büszkeségem visszafogott.