Gyűlölt színjáték

V. Tiltott területeken

   Noha a hányás abbamaradt, Malfoy ettől még nehezen vette a levegőt, valamint a láza továbbra sem múlt el. Ajkai kiszáradtak, de a kettő közti kis rést mégis vér színezte. Szemeit hosszú időre hunyta le, tisztán megmutatkozott arcán s egész testén a kimerültség. Még mikor a mosdóban voltak, Harry megszabadította a talártól, s azóta majdhogynem teljesen átöltöztette: az alsóján kívül semmit nem hagyott rajta, valamint még egy, a szekrényből származó fekete pólót adott rá. Tény, hogy a szőke nem mondta, de nem is kellett: a griffendéles pontosan tudta, hogy iskolatársa ezért most igencsak hálás neki. Nem kényszerítette arra, hogy beszéljen, így nem is kérdezett tőle semmit, ugyanakkor hosszabb ideig figyelni se nagyon merte, láthatóan azzal sem tett a másik kedvére. A betegeskedő varázsló a hatalmas ágyban ült, hátát a felpárnázott résznek vetve, s lehunyt szemmel döntötte a fejét is hátra, miközben lassú, mély lélegzeteket vett. Percekig ilyen néma csendben voltak, s az egyetlen ami ezt megtörte az a kis nesz volt, amit egy-egy lélegzetvétellel csapott.
 - Weasley. - nyögte ki fáradt, rekedt hangon, mire a sötét hajú csak meglepetten kapta fel a fejét. - Tudom, hogy ilyen édességekkel kísérleteznek. A hálótársaid felvásárolták a fél készletet és a vacsorámba tették. Amikor ettem belőle, össze is futottam velük. Elég bénán bánnak a pálcájukkal. - szusszant kimerülten, s Harry csak ekkor döbbent rá, milyen borzalmas dolog is ez valójában. - Gondolom az a kettő nem szólt nekik, hogy nagyobb adagban nem olyan jó buli. Eleinte azért jót röhögtek. - mosolyodott el halványan, ami csak egy szörnyű árnyalata volt a szemüveges által már oly sokszor látott gúnyos vigyornak. 
 - Nem tudtam, hogy ilyet tennének. Megyek és kérek az ikrektől ellenanyagot... - kelt fel az eddig földön térdelő, de az ajtó fele menet megtorpant és még egyszer, féloldalasan visszafordult betegéhez. - Mégis mennyit kaptál?
 - Mit tudom én, Potter. - morogta. - De nem fogom megenni amit hozol. A végén még megmérgezel. - sziszegte már jóval halkabban, s ahogy a sötét hajú jobban belegondolt, ez teljesen logikusnak tűnt: a helyzetük ellenére továbbra is ellenségek voltak, semmi több. Az nem számított, hogy egy napot együtt töltöttek és megtudta mi akar lenni, ha felnő. De ahogy jobban belegondolt...
 - Ha gyógyító akarsz, akkor miért nem mondod meg, mit csináljak? Parancsolgatni amúgy is imádsz. - mondta nyugodtan Harry, rácsodálkozva kicsit maga javaslatára is. A szőke csak összevonta a szemöldökét, úgy nézett rá, de fejét hamar ismét hátradöntötte, s vett egy mély levegőt.
 - Nem tudom miből készítették ezeket. - vonta meg alig észrevehetően a vállát. 
 - Azt hiszem a doxyknak valamelyik részükből... - próbálkozott Harry.
 - Az "azt hiszed" és a "tudod" közt hatalmas szakadék van, de mondhatok rá egy hasonlatot is, hogy értsd. - hadarta el gyorsan a maredekáros, majd leszorította a szemeit egy kisebb grimasz közben a hirtelen fájdalomhullám miatt, majd levegő után kapott. 
 - Mondd. - felelte epésen, de hamar meg is bánta, látva az ágyon betegeskedő állapotát, aki erre viszont egy árnyalatát vette fel annak a tipikus Malfoy-féle gúnyos vigyornak.
 - Ebbe a szakadékba zuhansz bele minden egyes bájitaltanon. - hallatszott a rekedtes megjegyzés és a szemüveges fiú már készült volna valami igazán cifrát válaszolni, amikor a most fémszürke tekintet egy pillanatra mintha megvillant volna, majd a márványos, izzadt test összerándult, a varázsló feje is előrebukott, s egy újabb köhögőroham vette kezdetét, melynek a végterméke a lepedőn vöröslő kisebb vérfoltok voltak. 
   Harry sietősen rohant oda, de tehetetlennek találta magát: azon kívül, hogy a reszkető, legyengült Malfoy hátát simogatta, hátha ennek van pozitív jelentősége s nem csak magát nyugtatja meg vele. Még hosszú percekig ez ment, amikor is a szőke hajú, abbahagyta az öklendezést is és megtörölte a száját.
 - Hideg víz, lavor, törülköző. - sorolta a dolgokat, majd felsóhajtott. - Inni. - tette még hozzá, mire a zöld szemű csak hevesen bólogatott. 
 - Malfoy, pihenned kéne, szóval szerintem dőlj vissza hátra... - javasoltam, mire egy igencsak megvető pillantást kapott válaszul. - Na jó, akkor segítek. - húzta el a száját. Egyik kezét a beteg mellkasára, míg a másikat a két lapockája közé helyezte, így segített neki hátradőlni, pontosabban csak megtartani magát, hogy ne essen, hanem dőljön hátra. Ez viszont ismét emlékeztette rá: magas láza van és borogatást kell rá hoznia. 
   Egy pillanat alatt eltűnt a fürdőben, s noha tál nem volt, de egy kisebb vödröt félig megtöltött hideg vízzel, egy tiszta kis kéztörlőt beledobott, majd valamennyit kilögybölve a nagy rohanásban tért vissza az ágyhoz. Kifacsarta a hófehér anyagot, mielőtt a másik homlokára helyezte volna: a tejfölszőke tincseket is egy finom mozdulatokkal elsimította onnan, mintha csak félne, hogy ezzel is fájdalmat okoz, majd a felszabadult felületre helyezte a hűvös törülközőt, majd amikor az felsóhajtott, hirtelen jutott az eszébe valami, amit sajnos hamarabb mondott ki, mintsem végiggondolta volna.
 - Hűtőfürdő! - lelkesült fel, de hamar rá is jött a dolog árnyoldalára. Hamarabb, mint Malfoy. 
 - Parancsolsz? - kérdezte megjátszott szigorral. Egyértelműen most még ahhoz is fáradt volt. 
 - Egy mugli szokás. - rázta meg a fejét a griffendéles, de mivel iskolatársa ezzel a magyrázattal nem elégedett meg, folytatta: - Ahhoz, hogy lemenjen a lázad, egy kád hideg vízben kell lenned, mert a hideg hatására a tested is lehűl. - sóhajtotta. 
 - Csináljuk. - érkezett a rekedt hangú válasz, mire a zöld szempár csaknem kiesett a helyéről.
 - Csináljuk?
 - Potter, az előbb még majdnem hülyeségekről kezdtem neked hadoválni, de még most is elég erős késztetést érzek rá. Szerintem elég komoly lázam van. De nélküled nem csinálom, nem bízom benned. - sziszegte, majd benn akadt a levegője egy pillanatra, amit aztán lassan fújt csak ki.
 - Ha én is beleülök a hideg vízbe, meg fogok fázni...
 - Kit érdekel? - kérdezte morogva a szőke. - Akkor sem mászom be a kádba egyedül. 
 - Malfoy, te meleg vagy, én pedig meztelen leszek.
 - Szerinted annyira érdekel ez, miközben még maga Merlin se tudna összeszedni engem? - fakadt ki, de ahogy előredőlt a borogatás leesett a homlokáról s ágyékán landolt, aminek hála összerezzent. 
 - Hé, nyugi. - nevette el magát Harry. - Na jó, add azt ide, tuti nem fogok odanyúlni.
 - Remélem látod, hogy van rajtam ruha. - vonta fel a szemöldökét.
 - Nem elég.
 - Neked is van ám farkad, elvileg, nem lehet újdonság, hogy valaki ilyesmivel rendelkezik.
 - Van, emiatt nem kell aggódnod.
 - Akkor meg?
 - Neked is van, de a beállítottságodra való tekintettel egy nem elég... - morogta a szemüveges, amivel viszont túl messzire ment, de ezzel ő is tisztában volt. Pár másodperces csend következett, amit ismét az erőtlen hang tört csak meg, miután félredobta a fehér anyagot a kellemetlen helyről. 
 - Mindegy akkor. - szólalt meg, majd iskolatársa nagy meglepődésére megpróbált kimászni az ágyból, többé-kevésbé sikeresen is. Harry nem csinált semmit, csak meglepetten nézte, ahogy a szőke megpróbál a fürdőbe jutni, de minden egyes lépése még neki is fájt, főleg mivel majdnem minden másodiknál úgy tűnt, hogy összeesik. 
    A sötét fürtös már éppen azon volt, hogy szól, vagy oda is megy segíteni, amikor ellensége ténylegesen összeesett egy fájdalmas nyögéssel, s nem kelt fel. Egy pillanat leforgása alatt zuhant össze és mintha csak az idő állt volna meg, ő is. 
 - Hé, Malfoy! - pattant fel a másik. Óvatosan emelte fel az alig magánál lévőt, már amennyire tudta, de hát ha nyár végén Dudley-t is elvonszolta a házig, ezzel is meg tudott birkózni.