Bakancslista

2. fejezet

Apró mancsokra ébredtem, amik óvatosan lépkedtek a hátamon. Mikor kinyitottam a szemeim Micó éppen  az oldalán feküdt a fejem mellett, s nagy zöldessárga szemeit rám meresztette. Imádom a kis szőrpamacsot. 1 éves a kis skót lógófülüm. Hiperaktív egy macska, de mikor nyugodt csak bújni tud. Mindig megérzi, mikor milyen hangulatban vagyok és, ő is úgy viselkedik, hogy felviduljak. 

- Jó reggelt te kis dagi!-magamhoz húztam és elkezdtem simogatni.

A szobám csöndjét az ő dorombolása űzte el. 1 hónapja már az egésznek, még is még mindig fájtak. A külső sérüléseim már rég begyógyultak, de mélyen legbelül sosem fognak begyógyulni a sebek. Az emlékek ott fognak mardosni az életem végéig. Lehet ha elmondanám valakinek az segítene, de nem akarom, hogy tudják.

Nagy nehezen kimásztam az ágyamból és a fürdőszobába vánszorogtam. Amint belenéztem a tükörbe rá sem ismertem magamra. Ki ez a sápadt, beesett arcú, karikás szemű csődtömeg? Ez nem én vagyok, bár az igazi énemet mélyen elrejtettem. Egyszer csak eleredt az orrom vére. A piros folyadék szokatlanul nagy mennyiségben, szinte már ömlött az orromból.

-Anya!!-kiáltottam el magam, miközben egy törülközőt nyomtam az oromhoz.

Nem kellett sokat várnom, anya egyből ott termett mellettem, s hívta a mentőket. Éreztem, ahogy gyengülök. A szoba elkezdett forogni és mikor már biztos voltam benne, hogy ott ájulok el, befutottak a mentősök, s az egyik felkapott a karjaiba, majd se kép, se hang...

Egy fehér szobában tértem magamhoz. Anya ült az egyik oldalamon, a másikon Cody az öcsém. Furcsa, hogy én és ő mennyire jóban vagyunk. Általában a fiú-lány testvérek ki nem állhatják egymást, de mi nagyon is imádjuk a másikat. Sötétbarna haja össze volt fogva. Annyira jó szórakozni az ici-pici copfjával. Kék íriszei, csak úgy világítottak és kisfiús pofija olyan cuki volt. Biztos vagyok benne, hogy a suliban oda, meg vissza vannak érte a csajok.  Ugyan akkorák vagyunk, na jó 5 cm-rel magasabb, de annyira hasonlítunk, hogy azt hiszik ikrek vagyunk, pedig Cody 3 évvel fiatalabb.

Megpróbáltam felülni és akkor vettem észre, hogy csövek lógnak ki belőlem.

- Sziasztok! Mi történt?-néztem anyára.

- Kincsem egy ér elpattant az orrodban, amiből ömlött a vér és el kellett állítani a vérzést, ám miközben elállították, megvizsgálták a véred...és...és...-hangja elcsuklott, s rózsaszínes arcszíne kifehéredett.

- És mi?- néztem rá értetlenül.

- Leukémiás vagy- fejezte be Cody túlságosan is nyugodtan. 

- Tessék? Ez egy rossz vicc ugye?

- Nem egy hónap múlva elkezdik a kezelést. Úgy, hogy nincs suli csak is a kórház.

- Nyugi Cassy...a  koncertre még eltudsz jönni velem.-biztatott a testvérem.

De jó nekem! Kurva rákom van, de nézzem a jó oldalát mehetek egy olyan banda koncertjére, amelyiket nem is ismerem. Tényleg nagyon király. Ironikusan megforgattam a szemem, s inkább visszafeküdtem.  Rohadna meg a világ!