Bakancslista

11. fejezet

A város fényei összemosódva, színes csíkká váltak az autónk körül. Nem érzékelek néha dolgokat, s a reagálás is kezd nehézzé válni, de amíg járni tudok nem érdekelnek ezek a dolgok. Luke megígérte, hogy segít minden véghez vinni, ami a listámon van. (Ha nem emlékeztek a listán szereplő dolgokra, a 3. fejezetben megtaláljátok! :P)  Eddig kihúzhattam az elsőt, a tizenhármast és a tizenötöst. Be kell, hogy valljam, hogy legelőször a 13-as volt könnyű teljesíteni, hisz amennyi időt együtt töltünk mostanában Hemmings-el az érzés jött magától. Az 1-es vicces volt, mert a srácokkal belógtunk a One Direction egyik bulijába és Michael-lel egyből betámadtuk a piás asztalt. A 15-ös meg azért is sima ügy, mert az 5sos srácok elkényeztetnek, ahogy Ronnie és Andy is, folyton küld valami édességet a kórházba. Oh, el ne felejtsem! Megismertem Andy feleségét Juliet-et és imádni való, bár lecsaptam volna, mikor eluralkodott rajta, az aggódó mami üzemmód. Rosszabb olyankor az anyámnál, ami nagy szó! Anya kezd bekattanni. Folyamatosan gyógyuláshoz való kezeléseket utat a világhálón, mert nem képes felfogni, hogy meg fogok halni. Tudom ez természetes, de az a bajom, hogy már szinte minden egyes rohadt nap emlékeztet rá, hogy alig van időm, ami nem épp fenomenális érzés. Most gondoljatok bele. Minden nap megkapni, hogy "ez milyen sikeres doki", "az mennyi leukémiás betegen segített", "Nem fogsz meghalni, mert amaz segíteni fog". Nektek sem lenne egyszerű, így feldolgozni, hogy haldoklasz. Élvezni akarom az utolsó perceimet, ahogyan az utolsó két hónapomat. 

- Min gondolkozol?-törte meg a csendet Luke.

- Semmin, csak ha már ennyire el vagy a vezetéssel én is szívesen kipróbálnám, ha már rajta van a listán.-néztem rá bociszemekkel, mire elvigyorodott, majd lehúzódott az út szélére.

- De ha kinyísz minket, az biztos, hogy a másvilágon zaklatni foglak.- kacsintott, majd gyors helyet cseréltünk.

Egy ideje megfigyeltem, hogy is kell sebességet váltani, indexelni, meg ilyenek, de életemben nem nyúltam a kormányhoz. Majd kiderül mi is lesz. Elfoglaltam a helyemet, s vettem egy mély lélegzetet, majd beindítottam a kocsit. Szép lassan, kb 30km/h-ás sebességgel visszakanyarodtam a főútra, majd ugyan azzal a sebességgel vezetem tovább, mire minden egyes kocsi elkezdett dudálni mögöttem.

-Értem én, hogy nem akarsz autóbalesetet okozni, de ilyen tempónál is gyorsabban tekeri a bicajt.

-Kuss!-kidugtam a kezem az ablakon és hátra fele bemutattam, majd leszarva mindent rátapostam a gázra.

Ledőltek a falak és engedtem, hogy szabad legyek. A letekert ablak miatt beáramlott a szél, mely hideg kézként simogatta kopaszka fejecskémet. Tudom elmebeteg vagyok de lehunytam a szemem, pár másodpercre és élveztem az egészet. Mikor újra kinyitottam Luke-ra néztem, aki csak vidáman figyelte az utat. Óvatosan a jobb kezemmel az ő keze után nyúltam, majd összekulcsoltam az ujjainkat, mire meglepetten rám nézett, s rózsaszín ajkaival nyomott egy cuppanós puszit az arcomra. Hideg belsőmet megmelengette, az a picinyke másodperc, mikor édes ajkait a bőrömhöz ért. Egy pillanatra meg feledkeztem mindenről. A rákról, a haldoklásról, a megerőszakolásról és minden másról, mely tönkre tett és tesz egy életere. Vajon van kiút a pokolból? Ha van is, akkor le kell mondanom olyan dolgokról, melyek boldoggá tesznek, de ha meghalok akkor csak összetörnék másokat. Igen most erre a személyre gondolok, aki itt ül mellettem. Ez a szökés barna hajú, ég kék szemű punkrocker gyerekre, aki megmutatta, hogy léteznek még érzések. Sajnos meg kell változtatnom a velem kapcsolatban kigondolt jövőjét, mert azt akkor eltörölték, mikor kiderült, hogy ez a kurva rák nem fog gyógyulni és nem lesz semmi sem jobb. Ha meghal, nem akarom, hogy leragadjon a múltba és egy befásult, sötétben kuporgó, lecsúszott zenésszé váljon, mint sokan mások. Meg vonom magamtól a szépet és jót, hogy ő tudjon élni. Kegyetlen volnék önmagamhoz, vagy csak jót akarok? Szerintem a válsz egyértelmű, bár amit tervezek, az kicsit sem lesz gyengéd és barátságos...

Sziasztok! Elnézést, hogy a visszatértem után, ilyen picinyke részt hozok, de most csak ennyire futja, viszont köszönöm, hogy vártatok és, hogy ennyire örültök. :) Előre is megnyugtatlak titeket, sokkal hosszabb részek lesznek, s nagyon sok meglepetéssel :P Szép estét mindenkinek!!!!!

-xoxoBecca