Ez a történet egy lányról szól, akit utál a világ, univerzum, Isten...ki hogy nevezi. Rengeteg borzalmas, dolog történt vele. Megerőszakolták, fizikailag bántalmazták, kihasználták és ezek csak a legkisebb dolgok. Ugyan is leukémiát diagnosztizálnak...
Csak ülök és nézek kifele a fejemből. Nem érzem az idő múlását, de látom az aggódó arcokat, mindenkin aki kedves nekem. A doktor is megmondta, hogy a gyógyszerek miatt, nem mindig tudok önmagam lenni, de ennyire? Rémálmok gyötörnek minden éjjel. Néha lázam is van, de a legrosszabb, hogy van mikor alig eszem még is órákon keresztül hányok. Ennyire borzalmas? Vagy van ennél is rosszabb? Kezdek legyengülni, viszont a remény ott él bennem, mely minden egyes napra nyújt számomra erőt. Napok, hetek telnek, s Cody lassan beköltözik a kórházba, mert nem akar egyedül hagyni. Igazából nagyon jól esik az egyedüllét. Bár nem panaszkodom nagyon jó, hogy ilyen az öcsikém. Ronnie is gyakran látogat bár most turnén van, de szinte minden egyes napszakban hív. Bátyám helyett is bátyám. A négy majom is belátogat, persze mikor van idejük, ám Luke...Skype zaklatónak hívom, de nem zavar. Nagyon jó barátommá vált, ahogyan Andy is. Jóbban aggódik értem ez a két srác, mint a saját anyám. Nem értem, de ha így jobb, akkor oké.
Gondolataim, hamar kiürültek és már nem is járt a fejemben semmi, csak az üresség. Gyakran ráijesztek Macira, de nem direkt csinálom, hisz a gyógyszerek hatásait a szervezetemre, nem én irányítom.
- Szia Punkmanó! Hoztam egy kis csokis palacsintát.- ült le mellém mosolyogva Maci.- Tudom, hogy szereted és nem ártana enned, még akkor is ha nincs étvágyad.
Üveges tekintetemet ráemeltem, s én is elmosolyodtam. Az ölembe helyezte a tálcát, majd elkezdtem enni, ahhoz képest, hogy alig érzem az ízeket, igen csak jól esik.
-Felhívott a szöszke herceg, hogy eljön meglátogatni, viszont a többi nyomorék elmegyógyintézetest otthon hagyja. Értenem kéne?-felvonta az egyik szemöldökét.
- Nem igazán.
- Ez egy titkos kód, mint Lois és Clark közt szokott lenni?
- Nem maci ez csak annyit tesz, hogy Luke meglátogat, de a többi fogyatékost nem hozza magával.-kuncogtam fel, miután megettem az utolsó palacsintát.
- JA...Bírom a srácot. Sokkal szimpibb, mint az a halál angyala szerű tetkós gyerek.- állt fel, közben elő adta a gondos apucit.- Ha megint eljön akkor...- Elővette a napszemcsijét felvette, majd két pisztolyt mutatott a kezével.- Astalavista Baby!-mélyítette el a hangját.
- Jól van Terminátor bácsi! Felfogtam- ekkorát, még nem nevettem a héten, úgy hogy nagyon jól esett.
Hamar eljött hozzám, drága Skywalker, de ez most nem volt olyan, mint a szokványos napok, mikor itt van. Mintha kicserélték volna. Nagyon csöndes volt és magába zárkózott, ami kezdett idegesíteni, hisz én vagyok rákos, nem pedig ő.
- Luke mondj már valamit! Idegesít, hogy ennyire csöndes vagy...-törtem meg a csöndet, mely eléggé átvette az uralmat a szobámban.
- Bocs, csak...nem tudom...Basszus úgy sem marcangolhatom magam.
- Nyögd már ki!
- Azon vagyok- felkelt, s fel-alá kezdett mászkálni.- Cassy éjjel nappal, csak te jársz a fejemben és nagyon félek, mi van ha..?-egyszer csak leült elém és könnyes szemekkel nézett az enyémekbe.
- Luke még csak egy vagy két hónapja vagyok a kezelésen. Ne várj nagy csodát, ilyen rövidke idő alatt.- biztatás képen az arcára helyeztem aprócska kezem, s hüvelyk ujjammal kezdtem el simogatni borostás arcát.
- El akarlak vinni innen.- suttogta.
- Akkor vigyél.-mosolyodtam el.
Megnyomta a nővér hívót, s pár perc alatt Maci bejött a szobába.
- Valami go...JAJ De kis cukik vagytok.- mosolygott, miközben minket bámult valami nagyon idióta fejjel, aminek hála egyből szét rebbentünk.
- Figyu Maci! Elszeretném vinni Cassy-t ma estére, de ígérem vigyázok rá csak...
- Szó sem lehet róla!
- Kérlek Maci Bro- elővettem a kölyök kutya szemeimet.
- Na nem ezt a né...NEM-megforgatta a szemeit.- Utálom, mikor így nézel, mert nem tudok ellen állni. Le csapollak, de legkésőbb egyre hozd vissza, mert reggel kezelése lesz, amint fel kelt.
Elvigyorodva bólintott Luke, majd a táskájából elő kapott néhány cuccot, amit tőlünk hozott. Hohóóó...Ennyire tudta, hogy elengednek? Mi a szar? Oké Luke ez most meg lepett...De mire készülsz Szöszke?
Sziasztok drágaságok! Elnézést a várakozásért és, hogy ilyen rövid lett a rész. Remélem azért tetszik! :) Mindenkinek szép estét és Hajrá érettségizők!!!!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
