Bakancslista

10. fejezet

Állok a tükör előtt és sokkolva nézem magam a tükörben. Lábaim, mint a nádszál. Csont és bőr vagyok testemet már csak a bő pulcsik felsők takarják. Félek...hisz tudom, hogy ez nem a gyógyulás jele. De erről nem tudhatnak a srácok. Ronnie, Mickey, Calum, Ash, Cody, anya, Andy és Luke...Ők a legjobbak és félek, ha én nem leszek, ők milyen sorsra jutnak? Vajon tovább tudnak élni nélkülem? Túl fognak lépni ezen az egészen? Nem akarom, hogy leragadjanak a múlban.

- Hé Cassy! Minden oké?- ült le mellém a kórház tetején, Luke.

- Jap, csak elgondolkodtam...miért is jöttünk fel ide?-néztem rá értetlenül.

- Mert kiakartalak szabadítani és itt mindent belátni.- mosolyodott el olyan így mint egy kisfiú.

Egy lágy mosoly derült arcomra, s rádőltem a vállára. Na szép én már tudom, hogy mi a sorsom, de vele mi lesz. Bármi is volna közöttünk, vagy nincs nem fog teljesülni és azt akarom, hogy tovább lépjen. Most mi legyek? Egy lány, aki hagyja, hogy szeressék, vagy egy könyörtelen bunkó, aki csak jót akar ennek a szerencsétlen srácnak, aki eléggé megkedvelt? Mit tegyek? Ez így borzalmas. Éreztem, ahogy szemeimbe könnyek szöknek, de nem hagyom magam. Nem fogok sírni. 2 kikúrt hónap....A dokim elkapott, minket, mikor Luke-al felfele jövet indultunk és félre hívott. Kiderült, hogy a gerincemben is vannak áttétek és a kemó már nem segít. Szép lassan felemészt ez az egész. Azt mondta két hónapom van hátra, de gyorsan le fog menni. De jó nekem, nem? Azt itt papol John bácsi a szomszédból, hogy fiatal vagyok erős szervezet meg minden...ja de nem lesz barátom, soha nem látok világot, nem lesz férjem, saját házam, kutyám és mi több soha nem tapasztalhatom meg, hogy milyen érzés szülni, a saját gyerekemet felnevelni, unokákkal játszani. Nem lehetek ott az öcsém esküvőjén, nem baszogathatom a fiatalokat öregen és meg annyi minden, amiről lemaradok. Utálom, de legalább kellő képpen el fogok köszönni a rohadt világtól! Ha kell szabályt sértek.. nekem már úgy is mindegy, hogy letartóztatnak-e vagy sem.

- Luke...Mindent meg akarok csinálni két hónap alatt, ami a listámon van és ami helytelen...Segítesz?-néztem rá bociszemekkel.

- Persze, de miért csak kettő?

- Minél gyorsabb annál jobb!-nevettem fel, miközben hozzá bújtam.

A végére, pedig úgy megfogom utáltatni magamat veled, hogy nem is akarsz, majd hallani a temetésemről. Igaz ezt csak gondolatban mondtam neki, de jobb ez így. Nem akarom, hogy végig ott legyen mellettem, mikor egyre rosszabb lesz. Nem akarom, hogy lássa bárki is a szenvedéseimet. 

Bocsi srácok, hogy ilyen rövid lett a rész, de mostanában ilyenek lesznek, hogy miért azt meg fogjátok tudni a sztori-t követve. Ez amolyan csavart labda, és kicsit elgondolkodtató is lesz :) Jó éjt!!! - Rebi