Bakancslista

Luke-14. fejezet

Mindenben őt látom. Az ég kékjében, mely olyan gyönyörű, akár édesen csillogó íriszei. A nap fényében, mely olyan melegséget áraszt, akár a mosolya. Drága mosolya, mely akkor is ott volt az arcán, mikor már kegyetlen fájdalmai voltak. Igaz nem valami szépen bánt el velem, de tudom, hogy azért tette, hogy ne fájjon annyira az elvesztése.
Pedig eleinte borzalmas volt. Nem tudtam felfogni, hogy már nincs velünk. Cody-ról ne is beszéljünk. Már fél éve nem láttam, de az anyja azt mondta, hogy pszichológushoz kell járnia. Ő lelkileg összeroppant imádott nővére elvesztésétől, viszont az anyukája a támasza, meg persze mi.
Ronnie eltűnt teljesen. Andy-ről sem tudok sokat mondani a temetésen ott volt...ennyi.
Nálunk is eléggé más lett monden. Cassie még jobban már megerősítette a kapcsolatunkat és szinte minden nap felidézzük a hülyeségeket. Mondjuk, mikor Michael megdobta egy szelet pizzával és a kopasz fejéről le kellett kaparni a forró sajtot, utána szegény színes csimpánz nem járt jobban, mert nem hiszem, hogy kellemes, ha egy vastag leletes könyvvel pofán vágják a másikat. Meg mikor Ash-el főztek valami undorító levesnek nem mondható löttyöt...mai napig érzem az ízét a számban...
Na ja...a régi szép idők...Azóta Mickey a plüss pikachuval alszik, amit Cassie szobájából csórt, Calum egy sapit búrt be tőle, Ash pedig egy ACDC-is pengetőt. Én a tőle kapott karkötőt hordom, ami már lehet kezd rohadni, mert egyszer sem vettem le...
Hogy hiányzik e? Azt sajnos nem lehet megfogalmazni mennyire...mintha egy darabot szakítottak volna ki belőlem. Egy ideig nem is tudtam kilépni a szobámból és folyton csak Slipkont-ot bömböltettem, mert semmire sem vágytam. Mikor ő elment bennem is meghalt valami, amit már nem fogok visszakapni. De ilyen az élet. Ezt kell szeretni, s elfogadni...

- Föld hívja Skywalker-t!!- legyezte előttem kezeit Ash.
- Ja mi? Mi van?
- Hát tudod ez az édes kislány már vagy 20 perce arra vár, hogy a banda énekese is aláírja a poszterét.-bökdösi az arcom.
Ránéztem az előttem álló kis szőke copfos kislányra, majd elmosolyodtam és odafirkantottam a megszokott krikszkarkszot.
- Ne haragudj. Tudod a kék szemeid emlékeztetnek valakiére és ő jutott eszembe.
- Ugyan- angyali hangja még inkább mosolygásra késztetett- Biztos szép lány.
Hirtelen hozzánk lépett egy barna, hullámos hajú, vékony alkatú fiatal nő. Nem volt idősebb, sőt szerintem fiatalabb nálunk. A pilóta napszemüvegét feltolta a feje tetejére, így a haját is félre tűrte, s arca láthatóvá vált. Szép lány volt mi tagadás, de amint rám pillantott, nem a tipikus fiús ösztön uralkodott el rajtam, hisz minden fiúnál azért valami beindul, ha meg lát egy szépséget, de nálam inkább a keserűség uralkodott. 

Leguggolt a kislányhoz, majd maga felé fordította.

- Pöttöm, ha még egyszer eltűnsz mellőlem, többet nem viszlek el egy koncertjükre sem. Mindenhol kerestelek!- hangja komor mg is lágy. Egyáltalán nem kiabált a kis szőkével, inkább csak az aggodalomtól, volt ennyire szigorú a hangsúlya.

- Ne haragudj Becky. De míg vártál a wc-re egyre többen jöttek. És ha nem állok, be a sorba....-nagy angyali szemecskéiből, hatalmas krokodil könnyek kezdtek folyni,s a válla meg meg rándult a szipogása miatt.

Ezt nem hagyhattam. Felálltam, megkerültem az asztalt s leguggoltam én is a kislányhoz.

- Addig nem mentünk volna el innen, míg nem találkozunk veled. Sőt!- hátra fordultam Ash-ék felé és kacsintottam, mire bólintott és odadobott nekem egy plüss mackót. A maci hátára rá ragasztottam a banda egyik matricáját, majd odaadtam a kislánynak- Tessék s egy ilyen gyönyörű kislány ne sírjon, mert nem áll jól neki.

A picur meglepetsége teljesen elvarázsolt, amint rám emelte tekintetét egyből karjaimba borult és törékeny karocskáival magához szorított. Ránéztem Rebecca-ra aki hálás mosolyra húzta ajkait.

Mind ez után egy kicsit még beszélgetünk és a srácok is odajöttek, így meg tudtuk, hogy a Kis angyalt Lucy-nek hívják és ausztrálok, mint mi, csak épp a nagynénjüknél vannak az őszi szünetet kihasználva. Lucy másodikos, a nővére pedig első éves egyetemista. Amint elmentek, nekünk vissza kellett térnünk a szokásos kerékvágásba és folytattuk a munkánk. Fárasztó, de a rajongókért mindent...