Boyz with Fun - BTS Oneshots

Tartozás (Jungkook)

Egy esős éjjelen édes álmomból a telefonom csörgése ébresztett. Ki lehet az ilyenkor? Mérgesen lelöktem magamról a takarót, s a mobilomért nyúltam. A képernyő bántó fénye miatt elsőre nem tudtam kivenni a nevet. Jungkook?

– Tudod te, hány óra van? – szóltam mérgesen a készülékbe. – Éjjel negyed három! – morogtam.

– Csak engedj be – hallatszott a fiú didergő hangja.

– Hogy mi?

De inkább kezdem az elejéről...

Jiyeong vagyok, egy átlagos 18 éves, szöuli lány. Lassan másfél éve, hogy megismerkedtem egy fiúval, Minjae-vel az interneten. Egy kedves, életvidám srác, hasonló érdeklődéssel.

Kezdetben csak KakaoTalkon írogattunk, de később számot is cseréltünk, hogy internet nélkül is elérjük egymást. Többnyire szövegesen tartottuk a kapcsolatot, de néha beszélgettünk is. Röviden és tömören, de hangja így is teljesen megbabonázott.

Pár hete egy üzenetre ébredtem. Tőle. „Találkozzunk." Rövid volt és nyers, de mindent elmondott, amire vágytam. Igen, hiszen eljött a várva várt pillanat: láthatom a fiút, akibe vakulásig beleszerettem.

– Végre megismerhetem! – ugráltam körbe a szobámban. Amint kifáradtam, vigyorogva dőltem el az ágyamon. – „Mikor?" – írtam az egyértelműen belegyező kérdést.

„Említetted, hogy szereted a BTS-t" – érkezett a válasz pár perc elteltével. – „Jövő héten lesz egy fanmeetingjük."

„Ott leszek!" – írtam gondolkodás nélkül, mire egy mosolygós arccal fejezte ki örömét a válaszomra.

Csiga tempóban ugyan, de elérkezett a nap, ami miatt a szívem már egy ideje a megszokottnál hevesebb tempóban vert. Csinosan felöltöztem, s nyitás előtt egy órával megérkeztem a helyszínre. A sor már így is iszonyatosan hosszú volt, s szidtam magam, amiért nem voltam képes hamarabb elkészülni.

Tekintettemmel végig Minjae-t kerestem. Bár fogalmam sem volt, hogyan is nézhet ki, de nem is számított, mert nem hogy őt, de egyetlen fiút sem láttam. Mégsem tudott eljönni? Másfél óra sorban állás után mindenki elfoglalta a helyét, s a meeting kezdetét vette. Minden a megszokott rendjén zajlott le, s végre a dedikálás következett. Minjae nem hagyott nyugodni, egész végig a közönséget pásztáztam, hátha megpillantom.

Én következtem a sorban. Szépen letérdeltem, ahogyan a többiek, s elővettem a fiúk utolsó albumát. Suga volt az első, majd Jimin, V, Rap Monster. Mindannyian belefirkantották nevüket a rózsaszín könyvecskébe, beszélgettünk, lepacsiztunk. A leader után Jungkook következett.

– Szia! – mosolyogtam rá.

– Szia! – villantotta ki ő is fehér fogait. – Láttam kerestél valakit – monda, miközben a nevét a füzetbe írta.

– Tessék? – ráztam meg a fejem.

– Kerestél valakit, nem igaz? – vigyorgott rám. Honnan tudja?

– Ami azt illeti... igen – sóhajtottam.

– Megtudhatom, hogy kit? – könyökölt az asztalra.

– Egy fiút – hebegtem vörös arccal.

– Mekkora szerencse! Én is az vagyok – mutatott magára nevetve. Aranyos tettén elmosolyodtam.