Boyz with Fun - BTS Oneshots

Töretlen szerelem 1.1 (V)

- És... és... és...

- És?

- Jiyeong noona is jönni fog? – kérdezte Jeonggyu izgatottan.

- Igen – mosolyodtam el – Most megyek érte.

- Rendben! Hyung...

- Igen?

- Ügyes leszek!

- Hát persze, hogy az leszel! – mondtam komoly hangon, mire elnevette magát.

Miután elköszöntünk, mosollyal az arcomon csúsztattam a telefonom a zakóm belső zsebébe, majd egy nagy levegővétel közben megigazgattam magamon a ruhadarabokat. Kicsit félve, de benyomtam a kaputelefon harmadik gombját, s vártam.

- Igen? – szólalt meg a síp után Jiyeong édesen csengő hangja, ami még ennyi idő után is kellemes idegességgel töltött el.

- Szia jagi! Én vagyok az, Tae...

- Oppa! – vágott a szavamba vidáman, s már hallottam is a bejárat kizárásának jelzőhangját. – Gyere!

Mosolyogva megcsóváltam a fejem, majd egy könnyed mozdulattal kilöktem az üvegezett ajtót, s elindultam felfelé a lépcsőkön. A harmadikra érve szemeztem a lakás sorszámával, de hamar elindult a karom, hogy bekopogjak a falapon. Mielőtt azonban véghezvittem volna a célomat, az ajtó kinyílt, s Jiyeong a nyakamba ugorva köszöntött.

- Szia! – nyomott egy puszit az arcomra, majd eltávolodott tőlem. – Gyere be, mindjárt készen vagyok – invitált beljebb a fülbevalójával bíbelődve.

Lassan lépkedtem be a folyosóra, majd levéve a cipőimet a nappaliba haladtam. A krémszínű falak, a barna bútorok, a púderillat mind-mind kellemes érzéssel töltött el, ahányszor csak itt jártam.

Szokásomhoz híven, az utam az ablakhoz vezetett először, hogy megcsodálhassam a kiváló kilátást, mely innen a külvárosra nyílt. A lenyugvó nap narancssárgás árnyalatával ragyogta be az épületeket, s gyönyörű színnel ajándékozta meg a virágzó fákat.

A sietős élet innen csak mesének tűnt, mintha nem is lenne igaz. Az ablakból nézve a világot úgy éreztem, kiélvezhetem azokat az apró örömöket, amiket azok az emberek, akik valóban átélik azokat.

Ahogy az utcát vizslattam egy apró jeleneten akadt meg a tekintetem. A kisfiú elengedte édesanya kezét, s vidáman szaladt előre, de hirtelen összegabalyodtak a lábai és megbotlott. Az anyuka ijedten szaladt oda hozzá, felsegítette, s teste minden kis zugát átvizsgálta, nem esett-e komolyabb baja a kisfiúnak. A fiúcska csak sírt, de anyja megpuszilta a homlokát, majd megölelte, s ezzel minden fájdalom tovaszállt. A fiú újra mosolyogva sétált kéz a kézben édesanyjával, mintha az előbbi incidens meg sem történt volna.

Egy apró mosolyra húzva a számat gondolkoztam el azon, milyen bámulatos, hogy a törődés és a gyengédség mire képes.

- Taehyung? – szólalt meg halkan mögülem Jiyeong, mire rögtön megfordultam. – Hogy festek? – pördült meg játékosan maga körül.

- Gyönyörű vagy – nyeltem egy nagyot, ahogy megpillantottam őt a fekete csipkés ruhájában.

Tekintetem csupasz lábairól egyre fentebb kalandozott, s minden egyes porcikáját megcsodáltam. Porcelánhatású fehér bőre tökéletes kontrasztot alkotott a rövid, fekete ruhával, s a gyengéden vállára omló fekete loknikkal. Arcán enyhe pír jelent meg, vöröses ajkai közül kikandikáltak apró fehér fogai. A mosolytól nem láthattam ragyogó fekete íriszeit, de az apró kis gödröcskék az orcáin kárpótoltak érte.