– Szabaddobás a zöldnek! – sípol az edző. – Ha bemegy, egyenlítetek – dobja a labdát Yoongi kezébe. – Lánydobással nyerhettek is.
– Menjünk lányra! – vágja rá gondolkodás nélkül csapatkapitányunk, s nekem passzolja a labdát.
– Hajrá Jiyeong! Be fog menni! – csap gyengéden a hátamra Jimin, ahogy elszalad mellettem. Így van... csak pozitívan!
– Nyert ügyünk van! – röhög fel az ellenfél kapitánya. Aigo! Igaza van! Mit is gondoltam?
– Yah! Ne figyelj Jacksonra! – kiált BamBam. – Fedezünk...
– Sosem adjuk fel! – szólal meg Yoongi. Hangja eltörpül a többieké mellet, de üzenete mégis eljut hozzám, s melegséggel tölt el.
Hihetetlen nyomás nehezedik rám. Síri csend van. Tisztán ki lehet venni a pályán lévő emberek fáradt szuszogását. Pattintok egyet a labdával... Hangja mennydörgésként tölti meg a teret, s erejébe még én is beleremegek a falakkal együtt. A következő pattintás kevésbé kelt kellemetlen élményt... sőt megnyugtat. Érzem a hátam mögött Jimin, BamBam... még Yoongi bíztató auráját is, ami erőt ad. Nagyot sóhajtva pattintok egy utolsót, majd megragadva a labdát, kinyújtva a karom, könnyedén hagyom kicsusszanni ujjaim közül. Repül... repül, de gyűrűről visszapattanva újra a pálya felé tart. Elrontottam... pedig bíztak bennem!
– Lepattanó! – kiáltja el magát Yoongi, s minden ember a labda felé kezd rohanni. A másik csapatból Namjoon, legmagasabb lévén, könnyűszerrel elkapja a labdát, majd csak a fülem mellett elsüvítő narancssárga foltot érzékelem... végül a meccset lezáró sípszót.
– Hat-négy piros! Zöldnek húsz felülés!
– Nagyon sajnálom srácok! – hajtom le a fejem a három csalódott fiúhoz érve.
– Nem a te hibád volt Ji-ya – simít a hátamra Jimin.
– Nem tudtál koncentrálni amiatt a barom miatt – néz szúrósan Jacksonra BamBam.
– Kit neveztél baromnak? – közeledik felénk fenyegetően az említett.
– Téged – pattan föl a padról Jin, akit a többiek is követnek.
– Verekedni akartok? – indul meg Jackson, de a síp éles hangja hallatán megtorpan.
– Ha bármi problémátok van, azt a pályán intézzétek... jövő héten, ugyanitt – szól idegesen az edző. – Mindenki mehet! Zöldek maradnak megcsinálni a büntetést – dörmög ellentmondást nem tűrő hangon.
– Igenis! – húzza ki magát mindenki, majd elindul a saját dolgára.
***
– És aztán elrontottam – fejezem be a történetet Seorinnek.
– Aigo, te lány! – ölel magához szorosan. – Ne vedd már ennyire komolyan! – nyomorgat meg. – Ez csak egy egyetemi tesióra. Annyit jelent, mint a neve... nem többet.
– De engem igenis zavar! – tolom el magamtól.
– Most szólok utoljára! Ne... feszülj... rá! – mutogat fenyegetően.
– De...
– Nincs de!
– De Yoongi...
– Mi van vele? – forgatja szemeit.
– Ő nagyon jól kosarazik és...
– Ne a kosártudásoddal akarj neki imponálni! – néz szigorúan.
ESTÁS LEYENDO
Boyz with Fun - BTS Oneshots
Fanfic"Itt vagyunk mi, a vicces fiúk!" Kit ne ragadott volna magával ez a hét bolond? Nos, az én szívem minden bizonnyal magába zárta mindegyikőjüket, ezért is van itt ez a "könyvecske", amibe a rövidke egyrészeseimet örökítem meg. Jó olvasást hozzájuk!
