A Reklám Arc™ |Szünetel|

∆1∆

Én: Mikor jellemeznem kell magamat egy szóval akkor simán csak azt mondanám átlagos...
De ez nem így van. Ezt a "könyvet" azért írom, hogy mindenki tudja meg milyen egy felkapott tini élet... Sok mindenre nem vagyok büszke! De egy valamire nagyon. Hogy a barátaim sokszor ott voltak mellettem és segítettek...
Persze nem volt ez mindig így... Csak rá kellet jönnöm ki igaz barát és ki nem... De inkább kezdjük az elején!...

***

Kincsem gyere le! -szól fel anyum a konyhából. Jólvan' megyek már!- kiabálom le a fürdő szobából. Persze meg sem mozdultam, még mindig a számat kenegetem egy enyhe rózsaszín rúzzsal.
De itt van Thomas! -kiabál fel újra anya.
-Ja oooook!-húzom az időt és szép lassan távolodok a tükörtől.
Mikor mindent rendben találtam magamon, szél sebesen felkapom a tatyóm és le sietek a nappaliba. Thomas oldalasan hordja hátizsákját ami rossz fiús hatást ad neki. Felzselézett haja és öltözése is ízléses.
-Ezt a kapucnis pulcsit nem tudnád otthon hagyni?-nézek szürke pulcsiára és megölelem. -Haha!-tudom, hogy most csak viccelsz! -Ugye?- színészkedik és simogatni kezdi pulcsiját, mint ha élne és most vigasztalná. -Mentünk!-szólok anyának és egy gyors puszit nyomok arcára és már ki is lépünk a házból.
Gyalog megyünk a sulihoz, mert nincs olyan messze. Út Közben mindig elbeszélgetünk a tanulni való anyagokról meg hasonló. Tiszta unalom, de jobb mint csöndben kussolni...

"Férre értés ne essék" Thomas nem a pasim!!! Csak a legjobb barátom! Ovi óta ismerjük egymást. Vagy korábban nem tudom mert anyukáink régi barátnők már nem is tudom mióta. Amint megérkezünk a suli elé, eláll a lélegzetem is... Ott van ő!