A Reklám Arc™ |Szünetel|

∆21∆

Vagy éjfél is eltelt mire Thomas elment és ott hagyott engem a gondolataimmal együtt. Még mindig az ágyon fekszem, ahol hagyott.
Jelenet lejátszás:
Thomas pólója teljesen könnyes ,az ágyam teljesen átázott a vizes cuccaitól, mert ugyebár egy ilyen napon csak eshet az eső.( hogy lehetőleg még szarabbúl èrezhessem magam...) Majd végül elcsendesedek ő pedig közli, hogy ideje hazamennije.
Jelenet lejátszás vége.

Nem tudom, hogy mi fáj jobban az hogy ez mind igaz, vagy hogy ezt mind Liamtől kellett megtudnom.
Miután az ön sajnálkoztatásomat abbahagytam összepakoltam mindent amit csak levertem és az ágyamhoz lèptem. A könyv amit Thomashoz vágtam a régi képes albumom.
Természetesen az önsanyargatásom nem merült ki annyiban, hogy lapozgatni kezdem, hanem még el is olvasom a kisebb nagyobb idézeteket amit a képekhez írtam.
"Ha boldognak lenni egy fogalom, akkor én megfogadom, hogy sokszor használom!" Ezen a képen a régi gimis osztálytársaimmal vagyok.
Lassan három éve annak, hogy ide költöztünk és új gimit kezdtem. Thomast régóta ismerem, de a kapcsolatunk akkor lett ennyire baráti mikor elkezdtem ebbe a gimibe járni. Megindul egy könnycsepp az arcomon végig gördülve és a lap szélén ér földet.
Leteszem a könyvet és bebujok az ágyba.
Basszameg' mindenem vizes lett!-csapok a párnák közé.

-------------------
Reggel telefon csörgésre kelek.

Fontos:
Sziasztok! Nos nem tudom, hogy milyen lett, de remélem tetszik ez a kicsi szösszenet.
Nem tudom mennyire tetszik hisz kicsit máshogy írt Ester, de azért próbáltam a tőlem telhető legjobbat kihozni ebből a kis "részből". Köszönöm a figyelmet Rebeka voltam, Sziasztok!
~Teszt adás vége.~