A Reklám Arc™ |Szünetel|

∆Liam Davis∆

Igazi rossz fiú.
De nem jegyekben hanem tettekben. Már mint minden hülyeségben benne van. Eléggé ismert a suliban. És sokan bírják vagy szerelmesek belé. Én is köztük vagyok, de inkább elkerülöm, mert nem akarom, hogy még jobban belé essek. Ez most furin hangzik, de tény, hogy ha meg ismersz jobban egy embert akkor egy idő után még jobban belé szeretsz.
-Hahó! Hallod egyáltalán amit mondok?- néz rám Thomas.
-Ja persze!- esek ki a bambulásból és a nyálcsorgatásból.
-Akkor mit mondtam?- néz rám dühösen. (Ú de utálom mikor ez csinálja!...)
-Ööö valami nagyon izgató tényt a kémiáról!- mondom zavartan, mivel egyre közelebb érek Liamhez.
-Mi?- Csajszi minden rendben?- néz rám furán.
-Mer?'
-Mert kurvára nem beszéltem semmilyen kémiáról. Néz rám csalódottan és be megy elöttem az épületbe.
Ennek meg mi a baja!?-Mondom magamban és közelitek az ajtó felé. Hirtelen két vadállat nekem jön és kivernek mindent a kezemből.
-Baszki!- kiáltom el magam és elkezdem a könyveket szedni a földről. Nyúlok egy füzetért, de egy kéz megelőz és felveszi. Felállok és rá nézek. Nem kellett volna, mert le sem tudtam venni róla a szemem. (Tuti direkt csinál az élet velem ilyen klisés dolgokat!)
- Szia!- mondja Liam és rám kacsint.
-Szia!- mondom egyszerűen. Szerencsére profira tudok színészkedni szóval megpróbálom el játszani a semlegest.
-Hogy vagy? -Kérdezi meg azzal a telt ajkaival.
-Köszi jól csak két barom jött ma nekem még szóval még belefér.
-Miért, annyian neked jönnek?-néz rám értetlenül.
-Ja hát amilyen kis jelentéktelen vagyok simán elveszem a tömegben.-mondom mosolyogva, de ő nem mosolyog vissza.
-Ezt ki mondta neked?- kérdezi komolyan.
-Mit is?
-Hát hogy jelentéktelen vagy!- Erre nem tudok mit mondani szóval csak megdöbbenve állok és nézem szép zöld szemét.
-Mert ez nagy hülyeség!- jön közelebb.
-Hát... Köszi!- akkor örülök, hogy nem. Mondom bénán és hátrébb lépek egyet.
-Ez mi? -Néz meg egy szórólapot amit két könyv között talált.
-Nem tudom!- nézem meg jobban a kis papírt.
-Biztos összefogtam a reggeli újsággal.-Magyarázom és húznám is ki a kezéből de elrántja, így a levegőbe markolok.
-Azt írják keresnek új fiatal lányokat, minden féle szépség reklámba.
Miközben olvassa én csak azt bámulom hogy ilyenkor milyen kedves és őszinte.
-Szerintem elmehetnél!- mondja és rám néz.
-Hogy mi? Nézek rá, mert a felére nem figyeltem amit mond.
-Szerintem neked találták ki!- mondja és átadja a papírt.
-Gondold át! -mosolyog és megfogja a kezem...