A Reklám Arc™ |Szünetel|

∆19∆

Én:Mond!
Hülyém: Nem, inkább majd személyesen! 😅😘
Én: Oké!💕

Kilépek az üzenetekből és lehajtom a laptopom fedelét. Hátradőlők és kifújom a levegőt.

Hirtelen megszólal a telefonom. Megnézem: ismeretlen.
Hagyom amíg abba nem hagyja a tárcsázást és visszarakom a helyére. Egyszer csak megint rá kezd.
-Ajj!-ülök fel és benyomom a telefonon a zöld jelet.
-Halló?-szólok bele kicsit félénken. -Faith? Te vagy az?-kérdezi egy hang. Egyből felismerem. Nem szólok bele csak hallgatok.
-Légyszíves valahogy beszéljük meg! Nem akartam, hogy ez legyen!
-Sem az idő sem a telefon nem alkalmasa arra, hogy ezt megbeszéljük David!-jelentem ki határozottan, majd le rakom a készüléket.
-Ezt nem hiszem el!- temetem arcomat tenyerembe. Honnan tudja a számom!? Nem akarom, hogy zaklasson... nem akarok olyan embert az életembe, aki nem ismer csak külső alapján ítél.

Hirtelen kis kotorászásokat hallok az ablakból. Mintha valaki kavicsokkal akarja felhívni a figyelmem arra, hogy kinézek az ablakon.
-Mint a filmekben baszki!- mondom és teszek egy lépest az ablak felé. Újra hallom a csapódást az üvegen. Megfogom a függönyt és elhúzom. Kint esik az eső. Lehet, hogy csak az esőcseppek kopogása volt. Egyszer csak felém repül egy kavics, ami nagyot koppan előttem. Megijedek és hátra hőkölök.
-Mi a..?-megyek az erkélyem felé. Kinyitom a nagy üveg ajtót és kilépek a szakadó esőbe.