Daddy Styles (hungarian)h.s.

Prologus

Harry Sytes egy kibaszottul mocskos szemét alak, akire ha ránézel csak egyhelyes srácot látsz, de ha megismered akkor tudod, hogy egyáltalán nem az akire számítottál. Harry életem egyik hibája volt mégis bele szerettem. Szerelmes lettem egy olyan emberbe aki végre viszontszeretett, legalábbis azt hittem. Egy olyan emberbe akinek az apja egy maffia vezér. Akit arra neveltek, hogy majd egyszer az apja helyébe lépjen.

Igen, én meg ismertem és beleszerettem Harry-be, mindazok után, hogy megtudtam a családi hátterét. Mind ezek után én kitartottam, mert szerettem, de mindenhol van bökkenő. Mikor Harry apja beteg lett és sejtettem,hogy meghal, kiállította Harry-t 2 próbára, amin ha át megy el foglalhatja a helyét a maffia élén. Az egyik próba az volt,hogy öljön meg egy embert aki egyszer el árulta az apját, ezt megcsinálta. Nem problémázott rajta, csak simán lelőtte, de a második....a második próbatétel....én voltam. Az volt a feladat, hogy erőszakoljon meg, mondván akit a legjobban szeretünk annak is árthatunk.így vette el a szüzessegem. Egyáltalan nem akartam még, nem boltam rá felkészűlve. Mint egy rossz horror finom igaz? Csak hogy ez a valóság volt.Azt hittem, hogy nem teszi meg....azt hittem, hogy ahhoz túlságosan is fontos vagyok neki, de nem így lett. Megtette. Bevitt egy szobába és azt apja szeme láttára megtette. Mai napig emlékszem az apja tolószékben ülő önelégült arcára, és emlékszem ahogy Harry könnyek között azt súgja a fülembe, hogy sajnálja és ,hogy szeret...én pedig vergődtem alatta. Soha nem fogom elfelejteni az az nap estét,és soha nem fogok megbocsátani Harry-nek akár mennyire is szerettem.

Mindezek után elszöktem és anyámnál laktam egy darabig, Harry pedig egy hónap után feladta a zaklatásom és a bocsánat kéréseit telefonon, mivel nem válaszoltam egyikre sem. Négy hónapba tellett mire rájöttem,hogy...várandós vagyok. Négy kicseszett hónapba tellett!! Mivel már túl voltam azon az időn,mikor már nem lehet elvetetni a gyereket, mert halállal járhat, így megtartottam. Elköltöztem Anyától egy kicsike városba. Eleinte utáltam a gondolatát, hogy tizenhét évesen anya legyek, de minél több idő telt el annál jobban vártam. Harry-nek pedig még csak meg sem próbáltam szólni. Lezártam magamban és úgy éreztem, hogy a Kicsinek nem lenne szüksége egy olyan apára aki egy egész maffiát irányít. Öt  hónap után megszültem a világ legcsodálatosabb kisfiúját, David-et. Ahogy nőtt annál jobban hasonlított Harry-re. Tőlem nem örökölte a világos vörös hajat sem a kék szemem,sem a személyiségem. Harry-é mindene. A haja, a szeme, a stílusa , a modora,de egy valamiben nem hasonlít rá...David-ben ott van a szeretet ami Harry-ben soha nem lesz meg.

Mára David már lassan négy éves én pedig huszonegy vagyok. Még mindig abban a kisvárosban élek ahova elköltöztem az anyámtól, egy lemez boltban dolgozom eladóként a még David-re a bébiszitter vigyáz. Mára már teljesen megváltozott az életem, legalábbis azt hittem....egészen addig a napig....