Daddy Styles (hungarian)h.s.

6.fejezet

A nap vakító sugaráta ébredtem ami a függöny rései közt éktelenkedett be. A kezem átvezetem az ágy másik oldalára ,abban a reményben ,hogy Harry-t találom magam mellet, de nincsen ott senki. Pár perc után rászánom magam, hogy felkeljek. Be megyek a fürdőbe ,hogy kicsit rendbe hozzam az arcom. Még nem néztem meg a zúzódásaimat de most már muszáj lesz szembe nézzek a tükörképemmel hiszen David nem láthat így. Sóhajtok egy nagyot miközben bezárom magam mögött az ajtót és a tükör elé állok ami a mosdókagyló fölött van.Elég nagy és tiszta a tükörképem ahhoz ,hogy lássam a lilás-zöldes foltot a szemem alatt és a felhasadt ajkamat. Nem valami szép látvány, sőt eléggé ijesztő. Eléggé csúnya, lesz pár hét mire be gyógyul, az biztos. Meg mosom az arcom majd a sminkem után kutatok és rá kellett jönnöm, hogy nem otthon vagyok és nincsenek is itt a sminkeim.

-Francba!-morgom el magam.Most mit csináljak az arcommal?! Már sokadjára sóhajtok és kilépek a fürdőből majd Harry szekrénye felé veszem az irányt valami értelmes ruha darabok után kutatva. Mikor kinyitom nagy meglepetés tárul a szemeim elé. Itt van az összes ruhám.Elmosolyodom és kiveszek egy fehér trikót és egy farmert majd gyorsan fel is veszem őket. A hajamat próbálom oldalra fésülni,hogy ne látszódjon annyira a sebem, de nincsen értelme, így is, úgy is látszik. Dühömben neki vágom a földhöz a fésűt és kimegyek a szobából a folyosóra s onnan a konyhába, Harry és David után kutatva. A konyhában ülve David reggelizik , Harry pedig telefonozva kávézik s közben beszélgetnek egymással. Mikor beljebb lépek David szeme egyből felcsillan és leszáll a székről majd felém fut. Leereszkedem kicsit, hogy át tudjon ölelni apró kis teste.

-Anya! Hol voltál!?-kiált fel mikor átölelem majd elválunk és a szemébe nézek nagy mosolyom miatt egy kicsit fáj az arcom a zúzódás miatt.

-Csak sokáig tartott a mun....-David szeme elkerekedik mikor meglátja a lilás foltot a szemem alatt és apró kezét a fájó területre vezeti.

-Mi ez Anya?!!-mondja riadtan és szeme csak a sebet pásztázza.

-Semmi, ne aggódj. Csak elestem ahogy hazafelé sétáltam. Tudod milyen csúszósak az utak-válaszolom és elveszem a kezét az arcomról.

-Nagyon fáj?-kérdi szomorúan.

-Nem fáj nyugodj meg.Semmi bajom-mondom egy magabiztos mosollyal mire ő is elmosolyodik.Vissza irányítom a reggeliéhez és én pedig leülök Harry mellé egy bögre kávéval amit szürcsölgetek.Észrevettem, hogy Harry és David szemeznek és mintha egymás gondolataiba olvasnának. Mikor Harry bólint akkor szólal meg Dav.

-Anya?

-Mond-nézek föl a kávémtól.

-Van ez a...hát csak,hogy meglátogathatom a nagyit?-kérdi nagy nehezen. Biztos tart tőle ,hogy nem engedem el. Mérgesen Harry felé fordítom a fejem.Nem tudom miért beszélt össze David-el. Úgy volt ,hogy majd én eldöntöm. Mikor egyikük sem szólal meg akkor én következem.

-És egyedül?-kérdezem az egy millió dolláros kérdést

-Jaj anya én nagy vagyok-mosolyog boldogan Dav. Nem hittem, hogy még lesz is hozzá kedve ,hogy elmenjen de úgy látszik, hogy boldog az ötlettől.

-Meg amúgy is elmenne vele az egyik legjobb emberem, Niall...szerintem még ismered is Cass. Tudod az a szöszi-mondja Harry és valahogy tényleg rémlik még régebbről. Jóban voltunk mintha a bátyám lett volna. Szerettem Niall-t, mint a legjobb barátomat,de nem gondoltam volna ,hogy Harry-nek dolgozik. Miért cseszi el mindenki az életét?

-Anya kérleeeek!-húzza el a szavakat David könyörögve. A kiskutya szemeket is beveti amitől el lágyul a szívem és megadom magam.

-Jól van na!! Elmehetsz ha nagyon akarod-adom be a derekam már másodszorra mire Harry és Dav boldogan pacsiznak az asztal fölött és én csak a szememet forgatom. David boldog. Még csak nem is sejti miért kell elmennie,de jól van ez így mert David örül és ez a fontos.