Epilogus

1K 45 3
                                    

 *2év múlva*

Harry szemszög

December 2.-a van jég hideg és esik a hó de mégis több százan készülnek a karácsonyra és már most bevásárolnak. Egy kávéval a kezemben ülök egy étterem teraszán a sötét estében és nézek a semmiben. Megkértem Liam-et, hogy ma ő hozza el David-et az oviból mert én ma az ajándékát vettem ma meg ugyan is ma van a szülinapja...ma lett 6 éves az én kisfiam. Ez az utolsó éve az oviban jövőre már elsőbe megy. 

Sóhajtok egyet és beülök az autóba mivel már mindjárt nyolc óra és sehol nem tartok. Beindítom a kocsit és neki vágok az útnak. Nincs nap mikor ne gondolnák Cassie-re és arra ahogyan véresen feküdt a karjaim között majd meg halt. Még mai napig is csak feldolgozom mert mit tehetnék mást.Szívem szerint én is meghalnék csak akkor David-nek nem marad senkije amit meg nem engedhetek. David már tudja a tényeket, elég nagy hozzá, hogy ne baromságot és meséket hordjak neki össze vissza. Ő  se tudja még elfogadni ahogy én sem. De ez alatt a két év alatt össze szoktunk és meg egyeztünk, hogy nem beszélünk Cassie-ről mind kettőnk érdekében. 

Gondolataimba merülve észre se vettem, hogy már a házam eőtt állok, az új házam előtt, ugyanis nem tudtam abban a helységben tartózkodni ahol a szerelmem szenvedett. 

Kiszállok a kocsiból és a már becsomagolt ajándékot kiveszem a hátsó ülésből és már egyből a tornácon is állok majd benyitok az ajtón.

-Megjöttem!-kiabálom el magam majd leveszem a kabátot. David fut ki a konyhából majd ugrik a a nyakamba. Az ajándékot a hátam mögé rejtve ölelem vissza az egyik karommal.

.Na mi újság?-kérdem tőle erre csak mosolyog majd Liam jön ki a konyhából és int nekem, hogy vezessem vissza konyhába mert már felszelte a tortát. Felkapom David-et és LIam-mel énekeljük a boldog szülinapot című dalt. David boldog mosollyal az arcán le száll az ölemből és elfújja a gyertyákat. Kacag és kacag mire már én is mosolygok. Ó istenem ez a kisfiú el vitte a szívemet.

-Van ajándékom?-kérdez izgatottan majd elő húzom a hátam  mögül az én ajándékomat.

Izgatottan kinyitja és felkiált mikor meg látja mi van benne. Egy távirányitós helikptert vettem neki ugyan is erre már nagyon vágyott.

-Hu de menő! Köszönöm apuci-ölel meg mosolyogva és én csak arra tudok gondolni bár Cassie is itt lenne és látná milyen boldog David. 

-Kipróbálod?-kérdem tőle mire bólogat és kimegy a nappaliba majd bekapcsolja ajándékot és már repteti is. Én vissza ülök a konyhába ahol a fáradtan Liam mellé.

-Még mindig nehéz igaz?-kérdezi ő is fáradtan.

-Hogy a fenébe ne lenne az. Még mindig nem szünt meg számomra létezni és nem is fog...csak David tart vissza a teljes össze omlástól-mondom ki nehéz fáradt , fájdalmas szavakkal mire Liam csendben hallgat és csak ülünk az asztalnál és nézzük a nagy semmit. Már csak David van az életemben és őt nem fogom elveszíteni soha. Remélem egyszer majd jobb lesz de nem fűzök hozzá sok reményt. Meg halt és attól, hogy hiányzik halott marad.

~Sziasztok ez tényleg csak egy kicsi lezáró szösszenet volt. Hát itt a vége ennek az évadnak. Nem tudom, hogy lenne-e rá igény, hogy legyen 2. évad de ha igen akkor lesz ha nem, nem. Egyenlőre itt a vége ha lesz visszajelzés akkor lesz 2. évad is. És köszönöm azoknak akik végig olvasták és értékelték a munkámat. Puszi mindenkinek <3 <3 ~

Daddy Styles (hungarian)h.s.Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt