Daddy Styles (hungarian)h.s.

15.fejezet

*Cassie szemszög*
Mikor már az eső nem esett elindultam haza. Már az ég sötét kék volt, jelezve az este közeledését. Már kicsit nyugodtabb vagyok de Harry gondolata nem tud szabadulni a fejemből. Amióta eljöttünk David-el tőle, minden pillanatom, percem, gondolatom az övé. Mintha minden róla szólna. Nem vagyok képes nem rá gondolni, pont ugyan úgy érzem magam, mint négy évvel ez előtt. Ugyan az az érzés, mintha minden elölről kezdődne. Nem akarom ezt az érzést...ez túl sok, muszáj vele beszélnem. El kell mondanom neki ,hogy szeretem és,hogy nem akarom még el engedni! Mind ezt el kellene mondanom neki, mert nem akarok nélküle élni, de nem tehetem. Nem hagyhatom, hogy David úgy nevelkedjen, hogy Harry egy egész maffiát irányít. Nem tudom mit tegyek.
Elértem végre anyám házát és beléptem. David a kanapén ülve tévézett.
-Anyuci! Hol voltál?-fut felém nagy mosollyal az arcán.
-Csak sétáltam egyet-válaszolom és meglepődöm a kicsit rekedtes hangomon.
-Értem....-mondja de aztán észbe kapok. Miért is nem alszik? Már rég aludnia kéne! És hol van anya?!
-Te neked már ágyban lenne a helyed!-szólok rá mire csak sóhajt és bólogat. Felviszem az emeletre és lefektetem a vendégszobai ágyra miutan pizsibe bujtattam.
-Jó éjt Dav-mosolygok rá és az ajtó felé veszem az irányt de a hangja megállít fél útnál.
-Mikor láthatom újra apucit?-kérdezi szomorú és vágyakozó hangon mire összefacsarodik a szívem. Ezek szerint neki is hiányzik már most. Pedig ez csak az első nap, hogy nem vagyunk Harry közelében.
-Nem sokára-csak ennyit tudtam kinyögni és siettem ki a szobából ,hogy ne lássa az előbújó könnyeket a szememben.

*Harry szemszog*
Már egy hét el telt ,hogy nincs velem. Már egy hete csak azt várom, hogy jelentkezzen...elviselhetetlen a hiánya. Folyton rá gondolok, már szinte nem is tudok másra csak rá és a fiamra. Annyira hiányoznak, hogy bármit megtennék, hogy lássam őket.
-Harry? Figyelsz te rám?!- kérdezi Liam aki épp a konyhámban ül. Már itt van pár órálya és kezd idegesíteni.
-Nem igazán-mondom őszintén.
-Ez fontos! Figyelj kérlek!-leülök vele szemben a székre és próbálok rá figyelni.
-Miről van szó?
-Mivel már egy hete nem jössz be a clubba, az embereid kérdezősködnek egymástól.
-És?-igazság szerint nem nagyon érdekel már a maffia. Leszarom az egészet úgy ahogy van. Már azon is gondolkoztam,hogy csak úgy lelépek de aztán eszembe jutott milyen dühösek lennének rám.
-Nem veszik jó néven, hogy nem vagy ott ahol lenned kellene-magyarázza Liam aki majd át veszi a helyemet a maffia élén.
-Már semmi értelme, hogy vissza menjek közéjük. Már nem akarom ezt folytatni Liam-mondom őszintén.
-Ezt én meg értem, de nélküled össze omlik az egész maffia és ezt a többiek is tudják, ezért dühösek. Én próbálom lenyugtatni őket de nem megy. Téged akarnak!-mondata vége kicsit túl ideges és heves lett. Most erre őszintén nem tudom mit is mondjak. Erre szerintem nem is lehet mit mondani. Én nem akarok sem lázadást sem balhét! Én csak ki akarok szállni....de úgy látszik nem lesz könnyű.
-Jól van induljunk. Benézek a Clubba-s ezzel már a lépteink a kocsimhoz vezettek az udvaron. Beültünk és sebesen hajtottam, hogy minél hamarabb ott legyünk. Nem vagyok a legjobb állapotomban szóval ajánlom, hogy mindenki tisztelet tudóan viselkedjen! Nem tellett bele tíz percbe és már ott voltunk. Kiszálltunk a kocsiból, egyikünk sem szólt semmit csak beléptünk a nagy ajtón, amint beléptem felém tárult a figyelem. Mindenki körém gyűlt és nézett. Senki nem szólt semmit csak várták, hogy én mit mondok. Van egy olyan érzésem ,hogy nem fog nekik tetszeni amit hallani fognak.
-Emberek!-kiáltok fel a még több figyelemért -Én sajnálom, hogy nem törődtem a maffia ügyeivel az elmúlt héten. Nem tudom mit mondhatnék-kis szünet után folytatom- Ez nem egyszerű oké? Egyáltalán nem egyszerű ezt az egészet irányítani-körbe mutatok az épületen és az embereken egyaránt, majd egy sóhaj kíséretében kimondom a végszót.         -Sajnálattal közlöm, hogy elmegyek.
-Hogy érted, hogy elmész ?Ez nem olyasmi amit csak úgy feladhatsz!-tőr ki  Jimmy a hátsó sorokból.
-Fel adom az irányítást és át adom Liam-nek szóval nem hagylak titeket csak úgy magatokra itt lesz Liam- mondom könnyed nyugodt hangon mire a mindenki el kezd mozgolódni.
-És ezt csak ilyen könnyen bejelented? Csak úgy ide jössz és ezt vágod a fejünkhöz bassza meg?!-mondta dühösen az egyik fiú, nevét már nem tudom.
-Tudom, hogy váratlan de Liam mindent pont úgy fog csinálni mint én. Olyan lesz mintha én csinálnám-győzködöm őket közben Liam-re mutatok aki mellettem áll. Nem akarok balhét.
-A faszomat lesz olyan!-kiállt nagy dühvel Jimmy mire már én is idegesebb leszek. Mindenki kiabál és nem tudom merre ,kire figyeljek olyan nagy a káosz. Kezd megfájdulni a fejem a hangos beszédektől. Jó már elegem van!
-ELÉG!-kiáltok nagy hangerővel amire mindenki felfigyel és abba maradnak a kiabálások. Van aki riadt arccal figyel.
-Kurvára nincs kedvem ezt hallgatni szóval ha jót akartok elfogadjátok a döntésemet! Fogadjátok el, hogy Liam-nek engedelmeskedtek! És ilyen tiszteletlenség a kicseszett életbe is de ne forduljom elő többet!-ordítok teli torokból. Ha szép szóval nem ment hát akkor majd így megértik.
-De akkor csak annyit mondj el, hogy miért?-kérdezi már nyugodt hangon Jimmy. Sóhajtok és se szó se beszéd kilépek az ajtón egyedül. Semmi közük hozzá, hogy miért!  Nem érdekel! Igazából gyorsan lezajlott ez a "beszélgetés" .... Ja igen, kurva gyorsan felidegesítettek. A rohadt életbe már nem érdekel ez a szarság...én csak Cassie-t akarom!!
Beülök a kocsimba és lenyomom a pedált. Nem tudom hova megyek de a száguldás segít kicsit lenyugodnom. Cassie jelenléte abban az egy hétben a házamban mindent megváltoztatott. Elérte azt újra, hogy bármit feladnék érte. Nem tudom hogyan de áttörte a falaimat. Mit beszélek én itt?!! Hiszen már 18 éves koromban áttörte és azóta képtelen vagyok ki írni őt a szívemből.
Az idő már este felé jár és már tényleg nem tudom hova mehetnék. Félre állok és küldök egy SMS-t. Nem gondolkodom csak leírom amit érzek. Csak annyit írtam Cassie-nek, hogy hiányzik. Már nem várom el, hogy válaszoljon nem azért küldtem csak, hogy tudja mit érzek. A hiánya a legrosszabb!
Cassie: Te is nekem...

Pittyegett a telefonom.Máris válaszolt.Mikor elolvastam a szívem össze- vissza kalapált. Ez a napom kész katasztrófa volt és ez az egyszerű pillanat újra adott életkedvet. Nem írok erre semmit. Nem is tudok mit írni ,mert ez is csak arra emlékeztet, hogy nem láthatom. Faszom az egésszel! Nem akarom ezt érezni! Kinézek az ablakon és rá kell jöjjek, hogy abba az irányba hajtottam ami Cassie-hez vezet. Igazság szerint olyan fél órára lehetek tőle még. Már sötét van de nem akarok haza menni ahol nincs velem Cass. Alig tíz percre van itt egy bár. Miért is ne?
Újra beindítottam a kocsit és már hajtottam is a bár felé. El akarom felejteni a történteket, még ha csak egy éjszakára is.