Daddy Styles (hungarian)h.s.

19.rész

Mikor megérkeztünk, Harry leparkolt a ház előtt. Furcsa volt mer legalább három másik kocsi állt a ház előtt, két fekete és egy szürke színű. Nem értettem...talán Harry-nek vendégei vannak vagy mi? Nem tudok másra gondolni. Kik vannak nála? Kérdőn nézek a már teljesen dühös Harry-re mire megszólal.

-Ne szálljatok ki!-csak ennyit mondott majd kinyitotta nagy lendülettel a kocsi ajtót és kiszállt és bement a házába. Mi a franc történik?! Miért nem akarja,hogy bemenjünk a házba?! nyilván ott vannak azok az emberek akiké a három kocsi de akkor is. Kik lehetnek bent akikkel nem találkozhatok?! Hátra néztem David-re aki csak ült békésen és zenét hallgatott a fejhallgatóján. Épp megszólítottam volna mikor kiabálást hallottam kiszűrődni a házból. Egyből felkaptam a fejem az éles hangra és nagyon rossz elő érzetem volt. David nem hallott semmit a fülében üvöltő zene miatt. Meg mozgattam a karját, hogy kicsit figyeljen rám ez által levette a fülesét.

-Most kiszállok de te maradj itt oké?-csak bólogatott és vissza tette a fejére a fülest. Mikor kiszálltam a ház felé vettem az irányt. Vegyes érzések kavarogtak bennem, kíváncsiság ,elszántság és egy kicsi félelem. Benyitottam szinte észrevétlenül és megálltam egy két lépés után mert hangokat hallottam.

-Azt hitted, hogy csak úgy leléphetsz? Hát nem!! Ez a te felelősséget nem Liam-é!-üvöltötte egy ismeretlen hang.

-Elárultál minket!-szintén egy másik mélyebb ismeretlen férfi hang. Vajon miről beszélnek? Dühít, hogy semmiről sem tudok....

-Figyeljetek én...-Ez Harry hangja volt semmi kétség de bele fojtotta valaki a szót. Megütötték! Gondolom a hangok alapján, hogy felpofozták. Tettem még pár lépést előre így már teljes látószögembe kerül Harry és még négy másik férfi. Fogalmam sem volt kik azok és őszintén eléggé félelmetesek voltak. Szinte egyből észrevettek és mindenki csak bámult rám.

-Óhh hát Ő lehet a csajod igaz Harry?-nevette el magát az egyik férfi akinek fekete haja és barna szeme volt és a mosolya pedig valami undorító és mintha az egyik szemére vak lenne...eléggé furcsán nézett ki és ijesztően.

-Harry....-kezdtem de nem hagyta befejeznem egyből megindul felém dühösen és karomnál fogva ráncigált az ajtó felé.

-MondtaM, hogy maradj a kibaszott kocsiban!-förmed rám halkan, hogy a többiek ne hallják.

-Kiabálást hallottam és bejöttem! Mi ez az egész?-tettem fel a nyilván valónak tűnő kérdést mire csak még dühösebb lett.

-Jajj Harry be se mutatod a hölgyet?-kérdezte szarkasztikusan egy alacsony barna hajú mire Harry keze remegni kezdett a karom körül.

-Nem rá tartozik és most szépen elmegy-lökött egyet a hátamon az ajtó felé és tekintete könyörgött, hogy hallgassak rá, így elindultam az ajtó felé , Harry pedig tekintetét újra a négy férfinak szentelte. Mikor megtettem az első lépest valaki megállított.....egy ötödik ember? Mégis hányan vannak a házban?

-Azt már nem! Nem megy sehova...-mondta a kék szemű vagy két méteres ember aki fél méterre előttem állt ás egyre közeledett felém. Amíg ő egyet lépett előre én is egyet léptem de hátra. Megrémített ez az egész helyzet. Mikor Harry mellé értem észre vettem rajta,hogy túlságosan feldúl és, hogy pont ugyan úgy fél mint én.

-Ő neki ehhez semmi köze!-kiabálta el magát Harry mire kicsit kirázott a hideg.

-Dehogy nincs!-mondta a magas férfi

-Sőt miatta van minden ezért is nem kéne itt lennie-neveti el magát a fekete mély hangú. Ezt hogy értette , hogy nem kell itt lennem? Harry-vel kérdőn egymásra néztünk, ő se értette mi történik, majd vissza a fiukra. Láttam, hogy a félszemű elővesz egy fegyvert és megtölti szépen, nyugodtan , lassan. Remegett az egész testem és csak Harry-re tudtam nézni.

-Tudod Harry..minden csak ő miatta van-mutatott rám a fegyverrel mire megfagyott bennem a vér, a szám tátva maradt.

-NEM!-ordította Harry de mielőtt megmozdult volna valaki lefogta erősen hátulról. Kapálózott és kiabált de nem ért el vele semmit én meg csak álltam és szembe néztem a fegyverrel amit rám szegeztek.

-Ha Ő nem lenne Harry akkor nem is gondolkoztál volna azon, hogy el hagyd a maffiát. Tudod mostanra már azt csinálunk amit akarunk és képzeld bosszút akarunk!-s ezzel bebiztosította a fegyvert.

-Hmm tudod mit előbb legyen a lába...hallani akarom ahogy sikít!-mondta egy fél mosollyal az arcán mire én én Harry-re néztem és láttam, hogy még mindig küzd és könnyes szemein keresztül próbál figyelni. Csak Harry-t néztem...semmi másra nem koncentráltam csak rá amikor egy éles süketítő hangot hallottam. A vak szemű fekete hajú undorító vigyorú pasas meg húzta a ravaszt. Egy szúró égető fájdalmat éreztem a combomba ami által felkiáltottam. Rohadtul fájt!!! Könnyeimtől szinte nem láttam semmit mikor össze estem a fájdalomtól.

-Kinyírlak!!!!!-ordította Harry a pasinak aki meghúzta az előbb a ravaszt.

-De előbb végig nézed ahogy meghal-intett felém a fejével és lövött még egyet. Ez úttal a bordáim közé. Mikor a golyó elért elviselhetetlen fájdalom áradt szét a testemben és csak sírni tudtam és kiabálni. Véreztem! Féltem a vér látványától is !

-Hagyd békén kérlek bármit megteszek! Ne bántsd többet...-ordított kétségbe esetten. Talán ez lesz az utolsó alakalom, hogy láthatom...nem akarok meghalni! Kezemet a lőtt sebre szorítottam ez által a kezeim vérben úsztak.

-Nem hat meg a könyörgésed Styles!-s ezzel újra célba vett és lőtt.

-NEE!-sikítottam egy nagyon nagyot mikor a golyó újra elért ezúttal a szívemhez közeli ponton. Már szinte egész vér tócsa volt körülöttem, minden olyan gyorsan történt.... El fogyott az energiám ezért csak feküdtem a saját vérembe amíg a könnyeim lefolytak az arcomon. Lélegzetem is akadozott. Harry csak könnyektől áztatott arccal borult térdre mikor a mögötte álló férfi elengedte.

-Oké végeztünk....talán máskor jobban átgondolod a dolgokat barátom-mondta a fegyveres pasi és mind az öten elhagyták a házat én pedig már szinte nem is lélegeztem. Harry csak nézett és nem csinált semmit mintha sokkot kapott volna...

-Harr...-megszólaltam volna de a saját véremben fuldokoltam ezért nem bírtam beszélni se. Harry közelebb jött és az ölébe húzott.

-Tarts ki oké? Minden rendben lesz-zokogott fölötte és állítom,hogy már ő is csurom vér. Tudtam,hogy hazudik, nem lesz rendben semmi.

-Annyira sajnálom én nem akartam ezt....kérlek ne hagyj itt-simogattam meg az arcomat és én csak próbáltam lélegezni de a fájdalom ami ezzel járt elviselhetetlen volt.

-Életem szerelme..-mondtam ki nagy nehezen és suttogva..nem bírtam más képp mire Harry csak még jobban zokogott.

-Szeretlek és mindig is szeretni foglak-suttogta a fülembe. A kezeim már nem tartották magukat a fejem hátra csuklott és éreztem ahogy a fájdalom elmúlik és minden könnyebb lesz. Már nem éreztem semmit.

-Cassie? CASSIE?!!-rángatott meg de nem tudtam válaszolni..már nem. -Kérlek ne hagyj itt nem bírom ki...kérlek Cassie!!! NEEM!!-ordított fel zokogva...ha haldokolsz abban talán egy jó van...mikor minden elmúlik. Elmúlik a fájdalom!