-Anya! Anya...Betörő van a házunkban!-suttogja a fülembe David ijedten. Még korán reggel volt és alig aludtam pár órát így álmos szemmel nézek a mellettem lévő törökülésben ülő kisfiúra,aki az ágyam másik oldalán csak néz rám félve.
-Megnézted,hogy ki az mielőtt betörőnek nevezed?-morgom álmos hangon. David megrázza a fejét.
-Nem csak egy lábat láttam ami lelógott a kanpéról.-mondja kicsike éles hangon és gyorsan szedi a levegőt. Meg fogom a vállát és megsimogatom.
-Nyugi nem betörő ne félj tőle...várj,mennyünk ki keltsük fel-mondom neki miközben felülök az ágyban és David válaszára várok.
-De miért ki az?-kérdi csillogó szemekkel.
-Majd meglátod-mosolygok rá és a kezénél fogva vezetem a kicsi helyiségbe amit a nappalinak mondhatok. Ott van egy kanapé amin Harry még az igazak álmát aludta,és előtte egy tv. Harry-vel tegnap megegyeztünk,hogy megismerheti David-et ,de nem keverhet bele minket semmilyen rossz ügybe amikkel foglalkozik. David-el csak állunk ott és nézzük ahogy Harry alszik. Ránézek Dav arcára amire értetlenség és féltség ül ki és meredten nézi ahogy Harry alszik. Lehajolok és így már könnyen a szemébe nézhetek. Magam felé fordítom és halkan szólok hozzá nehogy fel keltsem Harry-t
-Mi a baj azt hittem örülni fogsz...-kezdem
-É-én nagyon tényleg,de nem értem miért. Azt mondtad,hogy csak te leszel nekem-mondja suttogva nehogy Harry meghallja.
- Mindenkinek szüksége van egy apára.-felelem neki.
-Igazság szerint örülök-vallja be mire játékosan megütöm enyhén a kicsi karját.
-Szóval már örülsz?-nevetek rá és elkezdem csikizni mire e hangosan el neveti magát. Az ölembe esik mikor a nevetése közepette elveszti az egyensúlyát s én pedig a földre kerülök. David a hasamon ül.
-Ne, elég!! Ne!!-kiált de én csak nevetek ,mint ő és tovább csikizem. -Anya ne már!!!-ordítja kacagva még utoljára és abbahagyom, de még mind a kettőnk nevet. Mozgást érezek a kanapéról. Harry szeme már nyitva van és én pedig csak még mindig nevetni tudtam David-el együtt
-Engem kihagytok a buliból?-kérdi rekedtem hangján és felül az ágyra és mosolyogva néz minket. David a hang hallatán gyorsan hátra kapja a fejét és zavartan leszáll rólam. Már nem nevet csak fogja szorosan a kezem. Nagyon izgul látom rajta. Én is felültem a földön és felnéztem Harry szemébe.
-Jó reggelt!-mondom hamis jó kedvel hátha Dav-nek elmúlik az idegessége.
-Nektek is-Harry is mosolyog. Úgy döntök ,hogy megtöröm a hármunk közé ereszkedett kínos csöndet.
-Harry menj a konyhába egy kicsit és csináld meg David müzliét. Mi is mindjárt megyünk-mondom neki még mindig a szőnyegen ülve. Harry csodák csodájára csak bólintott és ki ment. Gyorsan David felé fordultam.
-Kicsim, mond meg őszintén mi a baj?-kérdem tőle
-Csak nem tudom, hogy kéne állnom apával....m-már ha hívhatom apának-mondja remegő hanggal.
-Jaj David persze ,hogy hívhatod apának hisz ő az apád.-válaszolom neki és átölelem.
-Tudom-válaszolja
-Dav ne legyél vele szemben zavarban ő is csak egy ember és próbálj meg vele úgy viselkedni ,mint velem. Próbáld meg megismerni de ha nem akarod csak szólj és elküldöm-súgom a fülébe.
-Nem , én meg akarom ismerni, mindig erre vágytam-válaszolja és kibontakozik az ölelésből. Szavai kicsit szíven szúrnak ,mert ez azt jelenti,hogy én sohasem voltam neki elég.
-Oké akkor menjünk reggelizni-mosolygok rá és immár ő is mosolyogva bólint. Mikor a konyhába érünk Harry a pultnál ülve telefonozik de mikor meglát David-el a kezembe leteszi és ránk figyel. Leteszem Dav-et a magas székre az étele elé és máris enni kezd,én pedig elkezdek lefőzni egy adag kávét. Nem kérdezem meg Harry-től, hogy kér-e ugyan is imád kávézni és ami fontos : tisztán issza, semmi cukor vagy tej. Mikor lefőtt elé raktam és leültem mellé s én is iszogattam a saját kávémat.
-Mit csináltok ma?-kérdi egy kis korty után Harry.
-Nem tudom...azt hiszen semmit-válaszol egy vállrántással David mire elmosolyodom, bátrabb lett,látom rajta.
-Eljöhetnétek hozzám-ajánlja fel Harry mire én David-re nézek és várom a válaszát.
-Az király lenne-mosolyodik el Dav mire Harry kuncogva rám néz és szemében látszik ,hogy az én válaszomra vár.
-Hallottad David-et. Az bizony király lenne-mosolyodom el s Harry-nek is csak szélesebb a nevetése AMI MELLESLEG SZÍVDÖGLESZTŐ!
-Oké ha végeztél David akkor mehetnénk is-mondja végül Harry és közben engem néz.
-Rendben apa-válaszolja Dav Harrynek ,aki az apa jelzőre olyan széles és boldog mosolyt mutat amilyet én még nem szokhattam meg tőle.
-Akkor én megyek is öltözni...ti beszélgessetek -mosolyodok a két fiúra és eltűnök a szobámba. Kiválasztok egy fekete szűk farmert és egy hosszú ujjú passzos szürke felsőt ami remekül illett a szememhez.Miközben felvettem a ruhadarabokat hallottam a konyhából nevetések és beszélgetések hangjait. Csak elmosolyodtam a gondolatra, hogy David és Harry ilyen jól kijönnek. Bementem a fürdőbe és a hajamat csak kifésültem majd szabadon lógni hagytam a vállamon.Az arcomra nem tettem sok sminket csak minimálisan vékony tusvonalat húztam a szemhéjamra amit szempillaspirállal dobom fel és egy halvány rózsaszín rúzs. Mikor végeztem kiléptem a fürdőből és örömmel nyugtáztam ,hogy a két fiú már kabátba állnak az ajtóban engem várva. Ami nagy meglepetést okozott az az,hogy David fogja Harry kezét. Gyorsan felkaptam a fogasra akasztott fehér szövetkabátot és a szürke sálat.
-Oké akkor induljunk-mondom és kilépünk a hideg utcára. Ami szemet szúrt az a kocsi ami a ház előtt parkol egy fekete vagány kocsi ami milliókba kerülhetett.
-Na beszállás-mondja nekem miután betette David-et hátulra és becsatolta.
-Ez a k-kocsid?!-kérdem ámulva
-Igen...az,de most beszállás-kuncog és kinyitja nekem a sofőr melletti ajtót én pedig beülök a máris meleg kocsiba.
KAMU SEDANG MEMBACA
Daddy Styles (hungarian)h.s.
Fiksi Penggemar"Nem akarom, hogy bármi bajod essen. Inkább légy mással boldog és másba szerelmes, minthogy velem keserű és boldogtalan. Te a tökéletes életet érdemled és sajnálom ,hogy én nem az vagyok. Nem vagyok tökéletes pedig annak kéne legyek miattad, az akar...
