Daddy Styles (hungarian)h.s.

16.fejezet

*Harry szemszög*
Nem maradt semmi csak a hiánya. Nem bírtam nem rá gondolni. Felejteni akarok de nagyon gyorsan! Erre a legjobb hely véleményem szerint egy bár. Hamar oda értem, le parkoltam. Egy fa házhoz tudnám hasonlítani ezt az épületet, nem volt csicsás sőt...eléggé lehangoló volt így kívülről. Sóhajtottam majd beléptem. Hát belülről valamicskét jobb volt. Amint beléptem székek és asztalok voltam, előttem meg a bárpult plusz még volt egy biliárd asztal. Sokan voltak ezen a kis helyen.
Leültem a pulthoz és végig mértem a társaságot. Mind csupa részeg ember.
-Szia! Mit adhatok?-mosolyog rám egy szőke húszas éveiben járható lány.
-Whisky...duplán-válaszolom és még mindig csak mosolyog azzal az átkozottul tökéletes fogaival. Szőke hosszú lófarokba kötött haja ide-oda libeg mikor ellép a pulttól és kiönti az italomat egy pohárba. Ez után könnyedén elém csúsztatja.
-Ha kell még valami csak szólj-kacsint majd újra hátat fordít. Eléggé csinos lány de ha azt várja ,hogy kikezdjek vele....hát akkor azt várhatja élete végéig. Megfogom a poharat és a számhoz emelem. Ahogy lecsúszik
torkomon a folyadék mar belülről, de nem érdekel. Két húzásból megiszom aztán kérem a következőt és utána megint a következőt. Már nem érzem, hogy mar az ital, már eléggé sok ment le ahhoz a torkomon, hogy egyáltalán bármit érezzek. Kicsit szédülök de nem érdekel.
-A következőt!-ordítok és a betűk mintha összefolynának a számban. Nem nagyon tudok tisztán beszélni és már a lábam is zsibbad.
-Nem ittál már eleget?-jön vissza a szöszi.
-Nem a te dolgod Cica-mondom a szokottnál kicsit lassabb tempóban. Mikor elém tólja a következőt rá kacsintok és lehúzom az égető alkoholt. A gyomrom kavarog és a külvilág sem létezik. Mit csinálok én itt? Cassie-vel kéne legyek nem ebben a lepukkant kocsmában. Vele kellene legyek. Előveszem a telefonom és tárcsázom a számát mielőtt még gondolkodni tudnék. A második csörgésre felveszi.
-Halló-nagyot dobban a szívem a hangja hallatán.

*Cassie szemszög*
-Halló!!-szólok bele még egyszer. Az éjszaka közepén valaki hívott és még csak bele sem szól a telefonba. Micsoda pofátlanság! Mikor már épp letenném egy rekedtes hang szólít.
-Cassie- szól bele az az ismerő hang.
-Harry...-bekönnyezik a szemem mert boldog vagyok, hogy felhívott.
-É-én....izé....öhm- össze-vissza beszélt. A háttérben meg zene ment. Harry részeg?
-Részeg vagy Harry?- biztos ,hogy valami bárban van.
-Nem. Én nem vagyok-mondja de a hanglejtése és az össze folyt szavai mást mondanak.
-Hol vagy?- teszem fel a kérdést és máris kiszállok az ágyból hogy ruhát keressek.
-Annyira szeretlek...de tudom,hogy ez a szerelem bukásra volt ítélve és mi ezt jól tudtunk...-sóhajt szomorúan én pedig szó szerint lefagytam. Nem tudtam mit válaszolni. Igaza volt, teljes mértékben igaza volt. Már az elején tudtuk, hogy nem lesz zökkenő mentes de akkor is bele vágtunk, mert szerettük egymást, szerettem őt.
-Öhm...akkor hol is vagy?-megköszörültem a torkom,hogy kicsit emberibb hangom legyen.
- Fogalmam sincs.Egy bárban vagyok...valami Carl bárja.Nem tudom-válaszol nagy nehezen.Alig tud beszélni!Mennyit ihatott?!
-Oké tudom hol van.Nincs messze tőlem.Tíz perc és ott vagyok-ezzel leteszem a telefont és gyorsan felöltözöm. Nem nézem mi van a kezemben csak felveszem. Lefutok a lépcsőn és ugyan azzal a lendülettel ki az udvarra ahol anya piros kocsija állt. Bepattanok a vezetői ülés mögé és gyorsan hajtok. Miért ment el inni? Ez nem megoldás semmire. És ha nem hívott volna fel?! Akkor ,hogy vezetett volna haza, főleg, hogy eléggé messze lakik innen. Nagyon aggódom. Bassza meg! Mit gondolt ,hogy csak úgy leissza magát?!! Ez nem megoldás semmire! A szívverésem sokkal gyorsabb mint általában de ehhez társul az aggódtál és a düh. És ha történt volna vele valami?
Próbálom kiverni a fejemből ezeket a gondolatokat és nyugodtan vezetni. Húsz perc volt, hogy oda érjek. Nem becsültem ilyen hosszú útra...azt hittem tíz percen belül ide érek! A francba remélem még itt van Harry. Belépek a bárba és töménytelen pia szag megcsapja az orromat mire undor fog el. Végig vezetem a tekintetem és végül meglátom Harry-t a bár pultnál ülni egy szőke nővel. Amint a nő kezére siklik a tekintetem, ami Harry belső combján nyugszik, felforr a vérem és szívem szerint letörném a kezeit. Mikor a szöszi oda hajon Harry füléhez ,hogy súgjon valamit már nem bírok magammal és közbe lépek. Megállok Harry mellet és a kezemet a vállára teszem. Nem akarom, hogy lássa a dühömet ,mert így is részeg és nem nagyon tud gondolkodni.
-Harry?-szólítom meg ,mert a kezem súlyára a vállán nem reagált, de most felnézett a szőke nő kék szemei közül és engem bámult.
-Cass...-úgy mondta ki a nevemet, mintha megkönnyebült volna. A szeméből azt vettem le, hogy nem nagyon akarja elhinni ,hogy itt vagyok.
-Ki ez Harry?-fordul felé a festett hajú szőke ringyó akitől csak egy hajszál választ el, hogy ne tépjem szét.
-Kopj le Sara-mondja nehezen forgó nyelvvel Harry a szöszinek mire az megsértődött arccal vissza megy a pult mögé. Leülök Harry mellé a székre és várom hogy megszólaljon.
-Minek jöttél?-kérdezi komor arccal és nem néz a szemembe, csak a poharát nézi amiben még egy kevésnyi alkohol van.
-Mert részeg vagy és nem akartalak magadra hagyni. Amúgy is, ebben az állapotban nem vezethetsz az éjszaka kellős közepén-magyarázom de rezzenéstelen marad Harry arca. Nem is érdekli, hogy itt vagyok?
-Kössz de nem kell a segítséged-s ezzel rendelt még egy italt. Miért utasít vissza?!
-Ezt nem hagyom! Akkor is velem jössz és nem iszol többet!-emelem fel a hangom és elveszem előle a frissen megtöltött poharat amit az imént elé rakott a pincér.
-Ki vagy te, hogy megtiltsd nekem, hisz miattad vagyok itt!-mondja undorral a hangjában és vissza rántja tőlem az italát.
-De....-tiltakoznék de közbe vág.
-Most menj el- a szívembe szúrtak a szavai. Talán azért mondja ezeket mert részeg vagy mert komolyan gondolja. Remélem nem a második. Fel állok és kifelé veszem az irányt. Vissza tartom a könnyeimet egészen addig amíg ki nem értem a kocsimig. Nekidőltem az ajtójának és zokogtam. Jól esett nem vissza tartani. Pár perc elteltével mocorgást hallottam a poros úton. Nem volt semmi itt az autópályán csak ez a poros parkoló kocsmával. Komolyan semmi csak autópálya. Hatra néztem.
-Harry?-reménykedtem, hogy meg gondolta magát de aztán mikor kilépett a sötétből az alak láttam, hogy nem Harry és még jobban elszomorodtam. Egy barna hajú kb.25-26 éves férfit pillantottam meg. A jelek szerint részeg volt.
-Miért sírsz édes?-jött felém vigyorogva én pedig csak álltam ott. Elérte a kocsit és ezzel engem is. Rátámaszkodott a kocsira és úgy nézett rám. El akartam lépni előle de megragadta a karomat. A fasz ki van, hogy ez csak velem történhet meg!
-Mit gondolsz hova mész amikor én beszélek hozzád? Ez tiszteletlenség!-érzem az alkohol áztatta leheletét.
-Engedj el!-mondom neki erélyesen mire csak erősebben fogja meg kezeivel a csuklómat.
-Nagyon szép vagy ugye tudod?-mosolyog rám. Úgy látszik ő élvezi a helyzetet. Megpróbáltam kirántani a kezeimet de nem ment. Ahhoz képest, hogy részeg eléggé elemében van. Kezdek már félni.
-Ne szórakozz velem! Engedj el!-kiáltok rá. De csak neki ránt a kocsinak és teljes testsúlyával rám nehezedik. Csókolgatni kezdi a nyakamat és szívni. Könnyeim utat törnek a fájdalomra. Miért mindig engem találnak meg az ilyen emberek! Ennyire könnyű célpontnak számítok?!
-Elég!!!-kiabálom könnyeim közepette de csak még jobban fogdos és szorongat. Nem akarom elhinni, hogy most mi történik. Még csak mozogni sem tudok annyira rám nehezedik. Hányingerem támad mikor erőszakosan a száját az enyémre tapasztja. Nem tudok szabadulni. Rugdalózni sem tudok. Túl gyenge vagyok hozzá képest.
-Kérlek!-sírom könyörögve de nem hatja meg. Már épp a gatyáját gombolja ki mikor kicsúszik az egyetlen név a számon aki talán meg menthet.
-Harry! Harry!-ordítom teli torokból mire a támadóm befogja a számat.
-Csendesebben édes-vigyorog rám kajánul. Oké kész végem van! Nem tudok kiszabadulni a szorításából.
-A nevem Sam...csak, hogy tudd mit sikíts-nevet. Ez neki vicces a kurva életbe is?!! Félek...ez nem történhet meg! Miért mindig pont engem találnak meg az ilyen pöcsök?!
-Hey! Te mi francot csinálsz!?-kiállt fel Sam háta mögött valaki. Nem tudtam figyelni a hangjára, de lehet, hogy Harry-é.
-Most ne zavarj haver!-kiállt hátra a férfinek. Egyszer csak azt érzem ,hogy eltűnik rólam a súly így leesek a földre. Igen nem csalt a megérzésem. Harry az. Még most is részeg ezért féltem mi lesz ha...Sam túl erős még hozzá is.
-Mi a francot képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy csak úgy kedvedre hozzá nyúlhatsz?-ezzel Harry orron vágja. Utána bordán és újabb két ütés a fejre. Sam már a földön van Harry pedig rajta ül és úgy veri tovább. Sam már lassan eszméletlen szóval közbe kell lépnem.
-Harry! Harry elég!-futok sírva hozzá és megállítom a kezét. Támadom már eszméletlenül fekszik csupa véresen. Harry rám néz lihegve és fáradtan.
-Menjünk!-lihegi és fel áll. Beülök a vezetői ülés mögé ő pedig mellém. Beindítom a motort és már el is hajtottam a kocsma mellett. Eléggé eseménydús este volt. Letörlöm a könnyeimet és nagy levegőt veszek, hogy lenyugodjak.
-Köszönöm-csak ennyit tudok mondani mire Harry csak biccent és az ablaknak dönti a fejét. Több mint egy hete nem láttam és egyáltalán nem így képzeltem el a viszont látást!
-Hova vigyelek?-kérdezem tőle mikor már kiértünk az autópályáról. Az a gáz, hogy nem abba az irányba fordultam amerre Harry lakik hanem amerre jelenleg én. Szóval nem tudom hova vigyem ugyan is anyám házába nem vihetem ,lehet anya kinyírna miatta.
-Van itt valahol valami hotel?-kérdezi semleges hangon mire bólintok. A város másik felében, van egy Hotel. Eléggé messze van anya házától szóval az tökéletes. Az út csendesen telt. Egyikünk sem szólt semmit.