Az egész éjszakát álmatlanul töltöttem és ötleteket eszeltem ki arra,hogy hogyan tudnánk visszaszerezni a fiamat de sorra mind ostobán hangzottak. Harry sem aludt sokat , szinte mindig hallottam a zajokat felszűrődni lentről. Reggel nyolc óra van és még mindig csak ülök az ágyamban és bámulom a nagy semmit.
-Ebből elég!-határozom el és fel állok az ágyból majd át megyek a fürdőbe. Bezárom magam mögött az ajtót és levetkőzöm majd beállok a zuhany alá. Egészen forróra állítom a víz hőmérsékletét és úgy engedem meg. Meg mosom a hajam és a testem és már kint is vagyok a tükör előtt egy szál törölközőben. Ahogy magamat nézem, rá kell jöjjek, hogy egy roncs vagyok. A sírástól bedagadt szemeim és a még mindig lilás foltok az arcomon....mintha nem is én lennék. Megrázom a fejem és eszembe jut, hogy nem hoztam Harry szobájából ruhát magamnak.
-Francba! Egyáltalán miért nála vannak a ruháim?!-dünnyögöm magamban és egy száll törölközővel a testemen átrohanok a szobájába, abban a reményben, hogy nem vesz észre de szerencsétlenségemre mikor benyitok ott fekszik az ágyában és mintha aludna,de nem vagyok benne biztos hiszen háttal fekszik nekem. Óvatosan közelebb megyek, nem akarom, hogy felébredjen, ahogy azt sem ,hogy egy száll semmiben lásson. Eléggé szégyenlős vagyok ilyen téren. Mikor a szekrényéhez érek örömmel látom, hogy mélyen alszik. Felsóhajtok örömömben és gyorsan kiveszek a szekrényből egy farmert ami fekete és egy halvány kék blúzt és persze fehérneműt. Gyorsan kiviharzok és a szobám felé veszem az irányt ahol felöltözök végre. A hajamat vizesen hagyom ugyanis gőzöm sincs hol a hajszárító. Leszaladok a konyhába és öntök magamnak egy tálba a müzliből és a tejből. Mikor ránézek David jut eszembe, ugyan is ez volt a kedvenc reggelije. Miután megállapítom, hogy elment az étvágyam Harry toppan be egy szűk farmerrel és fekete inggel a testén.
-Szia-köszön
-Szia-mondom én is és elkezdem lefőzni a kávét
-Alig aludtam az éjjel-mondja és leül velem szembeni széken, a pult másik oldalán.
-Csináltam müzlit neked-hagyom figyelmen kívül az előbbi mondatát és egy kávéval a kezemben leülök én is az egyik székre Harry-vel szemben.
-Hogy érzed magad?-kérdezi és szemem az ő karikás zöld szemibe vezetem
-Szerinted hogyan érzem magam?-mondom szarkasztikus gúnnyal.
-Ja, én is szarul-ezzel kanalaz egyet.
-Meg kell találnunk ugye tudod?
-Persze,hogy tudom. Nem hagyom annyiban. Ma el kezdjük őt keresni Liam-el-válaszolja
-Én is segíteni akarok és nem csak itt ülni-ajánlom fel mire megrázza a fejét.
-Arról szó sem lehet. Még csak az kéne, hogy bajod essen-mondja dühösen és tekintélyt parancsoló tekintete belefúródik az enyémbe.
-Az én gyerekem is úgyhogy nem állíthatsz le. Akkor is megyek ha nem tetszik-mondom és meg sem várva a válaszát felálltam és ott hagytam őt a konyhába egyedül.
*Harry szemszög*
Várom Liam hívását. Mondtam neki, és még pár embernek, hogy nyomozzák le Zayn tartózkodását de már délután négy és még mindig nem hívott. Úgy döntök, hogy átmegyek Cassie szobájába és megnézem hogy van. Kicsit féltem őt, mert mintha gyenge lenne és összetört, de én tudom ,hogy ennél sokkal erősebb. Mikor benyitok látom, hogy az ágyán ülve olvas. Mikor rám pillant elmosolyodik de utána megint szomorú lesz.
-Szia Cass-köszönök s ezzel felemelem a lábát és leülök az ágyra majd a lábait az ölembe teszem.
-Baj van?-kérdi és leteszi a könyvet.
KAMU SEDANG MEMBACA
Daddy Styles (hungarian)h.s.
Fiksi Penggemar"Nem akarom, hogy bármi bajod essen. Inkább légy mással boldog és másba szerelmes, minthogy velem keserű és boldogtalan. Te a tökéletes életet érdemled és sajnálom ,hogy én nem az vagyok. Nem vagyok tökéletes pedig annak kéne legyek miattad, az akar...
