Daddy Styles (hungarian)h.s.

12.fejezt

Épp a konyhában voltam és kávét  főztem le mikor lépteket hallottam a lépcső felől. Hajnali három óra lehetett. Mivel nem láttam értelmét, nem feküdtem le aludni csak lezuhanyoztam és új ruhákat kaptam magamra. Úgysem tudtam volna aludni,mert egyfolytában David-en jár az eszem. Mikor már a kávét egy bögrébe öntöttem , már Harry mellettem állt.

-Szia-köszön.

-Öhm...szia. Hogy érzed magad? Talán nem kéne még járkálnod-ezzel leül az egyik székre és szemeivel az én tekintetem keresi, de próbálom kerülni. Nem tudom miért, de kicsit zavarba vagyok most előtte.

-Nem kell ennyit aggodalmaskodni-mondja mély hangon és én pedig oda adom a kávéját amit csendben el iszogat, épp úgy ,mint én. Mikor már azt várom, hogy megszólaljon akkor fel áll és el menni készül. 

-H-Harry!-fogom meg a bal karját és úgy tartom vissza. Rám néz kérdőn és várja, hogy szóljak

-Hogy legyen a ma?-teszem fel végül a kérdést amit Harry-nek kellett volna felhoznia.

-Mi az, hogy hogyan  legyen?-kérdi. Értetlen barom!

-Hát...csak van neked valami terved-magyarázom és már én érzem magam hülyén. Kell, hogy legyen terve!!

-Van...igen persze, hogy van , de te nem szerepelsz a tervben-magyarázza komoly arca fenyegetően néz rám és én pedig el engedem a karját.

-Ott kell legyek!! Harry, látnom kell David-et! Nem tarthatsz vissza....

-Veszélybe sétálsz bele, ugye tudod? 

-Nem érdekel, ha kell én bármit megteszek-magyarázom  s szemeim rátalálnak az övéire. 

-Reggel nyolcra itt lesz Liam meg még hat emberem és azonnal indulunk, addigra legyél kész-ezzel vissza megy az emeletre. A gyomrom összehúzódó fájdalmakat produkált ami az izgulás és félelem jele. Csak arra vágyom, hogy újra átölelhessem a fiam. David-ről a gondolataim Harry-re tévedtek és eszembe jutott a sebe. Felszaladok az emeletre és kopogás nélkül bemegyek a szobájába. Harry épp egy pólót akart felvenni.

-Ne vedd fel és ülj le-mondom neki és kiveszem a kis piros elsősegély dobozt. Mikor már a kezemben van ,Harry az ágyon ül. Leülök mellé és a dobozkát félre rakom, a még leszedem a régi kötést. A vágás már kezd beforrni és nem olyan csúnya , mint tegnap előtt. 

-Mennyire fáj?-kérdezem  míg bekötöm újra.

-Elviselhető-morogja mély hangján

-Remélem is- s ezzel befejezem az ellátását és vissza teszem a dobozt az ágy alá. Fel állok az ágyról és az ajtó felé tartok.

-Cassie!-szól utánam és megállok az ajtó előtt és vissza nézek rá hümmögve. Harry sebesen fel áll és felém sétál. Mikor már azt hittem megáll előttem, megcsókol. Szája bebocsájtást kér amit meg is adok. Fel sem fogtam mi történik csak beletemetkeztem a pillanatba. Ez már a harmadik csókunk de még mindig olyan, mintha az első lenne. Keze a csípőmre siklik és úgy húz közelebb magához. Mikor elválunk a fejem a vállára teszem és átölelem.

-Ugye tudod, hogy el kell mennünk David-el?-mondom a tényt de szememet nem merem az övéire emelni.

-Tudom...és meg is értem Cass-súgja a fülembe amire beleborzongok és még jobban öleljük egymást. Nem kellett volna újra ilyen közel engednem magamhoz. Ez az egész hiba volt...minden!

*öt órával később*

Láttam , hogy három autó parkol le a ház elé és a félelem megint úrrá lesz rajtam. Az ablakból néztem ahogy gyülekeznek.