Vörös csillag [Pokoli kín 1.] BEFEJEZETT

2 rész

Kinyitom a szemeimet. A vörös fürtjeim az arcomra ragadtak mert leizzadtam.
Kikászálódok nagy nehezen és rögtön lezuhanyzok.
A víz csiklandozza az arcomat. Kilépek a meleg,párás szobából,és felöltözök.
Leballagok,senki nincs fent.
Megcsinálom magamnak a kávémat,és elkezdem meginni. Oldalra fordítom a fejemet. Egy árny suhan át az ablak elött.
Kiráz a hideg, érzem, hogy a szívem kezd szaporábban verni. Tudom jól, hogy a horror filmekbe ilyenkor a lány mindig ki megy és megnézi, és az az árny megöli.
Felállok és az ablakhoz sétálok. Nincs oda kint senki se. Érzem, hogy újra megpróbál a tüdőm normálisan levegőt venni.
Beveszek két darab nyugtatót, lenyelem a maradék kávémmal.
Felkapom gyorsan a pulcsimat, és már indulok is. Kilépek az útra. Elkezd zuhogni az eső. A hajamat fújja a szél, egyre jobban nedvessé válok.
Felgyorsítom a lépteimet. Minden kis zajra odakapom a fejemet.
Megszorítom a medálomat ami a nyakamba csüng.
-Nyugalom Clasy, semmi baj.-suttogom.-Nincs ott senki. Őrült vagy.
Az újabb suhanó zajra még jobban megmarkolom.
Megbotlok és elesek. Kiszakadt a nadrágom. Morogva kelek fel, és a vállamhoz kapom a kezemet az éles fájdalomra.
A csuklóm elkezd égni. Felhúzom a kabátomat, aztán a pulcsimat, majd a pólom ujját. Vörös csík húzódik a csuklómnak a körvonalán, fehér bőrömön szembe tűnő.
Összeszorítom a fogaimat. Biztosan csak képzelődök. Egy újabb adag nyugtatóért nyúlok. Üres a zsebem.
Hátra fordulok. Esés közben kieshetett. Megpillantok egy fekete alakot, fekete harci öltözetbe. Egyenesen felém tart. Behunyom a szemeimet és újból kinyitom. Nem tűnt el. Még mindig céltudatosan jön felém, a kezében megcsillan egy penge.
Ennyi kellett. Felgyorsul a szívem, elkezdem gyorsabban venni a levegőt, egész testembe remegek.
Tessa hangja zökkent ki.
Hátra fordulok, mosolyogva integet nekem. Mégegyszer az alak felé pillantok. Nincs ott senki.
Lassan Tessa felé kezdek el menni. -Gyere, ma a kockákkal kezdünk.-mondja nevetve.
Egy mosolyt erőltetek magamra.
Az informatika terem felé kezdünk menni.
Belépünk. Még csak négy kocka ül a gépeknél.
Megnyugtat a társaságuk, jobban szeretem hallgatni őket, hogy hol van a legjobb videó játékbolt,mint a mi társaságunkat.
***
Leülök az egyik géphez.
Az utóbbi három napom nem állt másból mint, hogy elkerüljem Sebastiant.
Ő is megnehezítette a dolgomat, állandóan engem nézett. Érzem a tekintetét, kísértetiesen megborzongok ha megpillantom a fekete íriszeit.
Rejtélyes. Megpróbáltam magamon uralkodni, ami sikerült.
Nem mentem oda hozzá, irodalmon sem beszéltem neki, nem kutakodtam utána. De ma nagyobb késztetést érzek.
A fekete monitort bámulom. Beleharapok az ajkaimba.
-Nem láttál valakit kint?-kérdezem Tessától.
-Nem.-mondja.-Kellett volna?
-Nem.-motyogom.
Biztosan csak képzelődtem, de mégis valami azt súgja nem. Tisztán láttam. De most, hogy bele gondolok lehet, hogy csak az agyam szórakozik velem.
Bekapcsolom a gépet, a monitor rögtön világos lesz.
Elkezdek vadul pötyögni. A hírekre vagyok kíváncsi.
Rámegyek a videóra. A fejemre teszem a fülhallgatót.
-Ma hajnalban egy bácsi hívta fel a rendőrséget.-monjda a riporternő.-A beszámolása szerint egy nagyobb testű fekete szárnyas lény csapódott le eszméletlenül nagy erővel az égből a földre. A rendőrök megállapították, hogy az öreg bácsi aki bejelentette csak képzelődhetett, fekete tollakat valóban találtak a helyszínen, de semmi mást nem ami nem egy nagyobb madárra utalna. Képzelődhetett,mint kiderült kilencven éves és kórházi megfigyelés alatt is tartják.
Az öregember mondja, hogy nem egy madár volt, hiszek neki. Tudom,hogy milyen érzés ha senki sem hiszi el az igazságot. Ez három napja volt.
Az emlékre elhúzom a számat.
Leállítom,és leveszem a fülhallgatót.
Kinézek az ablakon. Átkozott iskola.
Lehajtom a fejemet és hagyom,hogy a kockák vitatkozása álomba ringasson.
A tanár könyvének a csapodására riadok fel.
Dühösen néz rám.
-Miss Ördögke megismételné?-mondja gúnyosan.
A hajam és a szeplőim miatt hív így.
-Elnézést.
A csengő megszólal. Felkapom a táskámat és kiviharzok a teremből. Tessa kapja el a karomat.
-Clasy!-mondja.
-Mi az?-fordulok meg, próbálok kedves lenni, de csak egyre feszültebbé kezdek válni.
-Ma este eljössz velem bulizni egyet.-mondja szigorúan.-Kötelező jönnöd.
-De csütörtök van.-mondom zavartan.
-És?-kérdez vissza vigyorogva.-Jössz és kész.
Fújtatok egyet, és a szekrényemhez megyek miközben hallgatom Tessat és Haylet.
***
Órák után átmentem Tessához.
-Nem tudsz valamit Sebastianról?-kérdezem tőle félénken.
-Ó,csak nem a gótról van szó?-kérdezi nevetve.
-Gót?-kérdezem.
-Sokan így hívják.-mondja legyintve.-Nincs barátnője,ami eléggé előnyös, nem csúnya, sőt..-mondja elfantáziálgatva.
Megsemmisülő arccal nézek rá.
-Jól van!-nyerít fel.-Ennél többet sajnos én sem tudok. Miért?
Megvonom a vállaimat.
Elém dob egy fekete rövid ruhát.
-Na nem!-mondom.-Biztosan nem!
-De, de!-vigyorog rám.-Ezt fogod felvenni és kész. Persze kapsz hozzá egy magassarkút is, különben eltaposnának.
-Haha.-mondom miközben megpróbálom lejebb tuszkolni a ruhának az alját. Nem sikerült.
Durcásan meredek rá.
Kisminkel engem, és a hajamat is egy konty szerűségűbe rakja. Elkezdem magamat tanulmányozni a tükörben.
A szeplőim továbbra is vörös csillagokra emlékeztetnek. Pár fürtöm rakoncátlanul bele lóg az arcomba.
Tessa pedig mint mindig, most is ki tett magáért. Magas, fekete haja a vállaira bomlik, ruhája is tökéletesen áll neki.
-Induljunk.-mondja vigyorogva.
Beszállok mellé az autóba. Elindulunk. Mosolyogva fékez le egy klub elött.
Félve szállok ki. A mi kis csapatunk ott várakozott.
-Késtetek.-mondja Wendy nyivákolva.
-5 dollár lesz fejenként.-mondja a kidobó lesajnálóan.-20, ha nem vagytok nagykorúak.
A kezébe nyomta Mike a pénzt.
Belépünk.
Rossz zene, zsúfolt tömeg, füst.
A hányinger kerülget. Dohány szag terjeng.
-Kimegyek levegőzni!-kiabálom Tessának.
-Tessék?-kérdez vissza.
-Kimegyek.
-Mi?
-Semmi.-kiabálom, de nem sikerül túlordítani a tömeget.
Kilépek a sötét sikátorba. Senki nincs kint.
Legalábbis elsőnek úgy tűnt.
Megpillantom Sebastiant, amint éppen egy ember a falhoz nyomja. Olyan fekete harci viselet van rajta mint akit ma reggel láttam.
-Szép munka.-mondja gúnyosan Sebastian.-Sok sikert.
-Talán nem hiszel nekem?-kérdezi az ember ingerülten.
-Nem arról van szó.-mondja arrogánsan.-Csak tudod én nem vagyok olyan mint ti.
-Azt hiszed nem tudlak megölni?-mondja hitetlenkedve.
-Nem hiszem.-suttogja.-Én tudom.
Előránt egy pengét a fiú, de Sebastian gyorsabb. Lefejeli, majd kicsavarja a kezéből a tört, egy laza mozdulattal belé döfi, egy utolsó halál hörgést hallatt. Felsikoltok, a kezemet a számra tapasztom.
***
Rögtön rám szegezi a tekintetét.
-Clasy.-mondja, a hangja hideg.
Megfordulok, kinyitom a vas ajtót, rohanva átvágok a tömegen. Megragadom az egyik korlátot, érzem ahogyan végig folynak a könnyek az arcomon. Meghallom az ajtónak a csapódását. Sebastian áll ott, és rögtön észre vesz.
Kivágódok a kijáraton és szapora léptekkel elindulok.
A cipőm hangosan kopog az utcán. Átkozom magamat. Átkozok mindent és mindenkit.
Sebastian megölte. Megölte azt az embert.
Miért tette? Eddig is tudtam róla, hogy rejtélyes és elmebeteg. De most már gyilkos is lett.
Meghallom valakinek a lépteit. Nem fordulok hátra, elkezdek rohanni.
-Taxit!-üvöltöm, miközben az út közepére állok ki.
Lefékez egy taxis.
Kinyitom az ajtaját és bepattanok.
-Hajtson.-suttogom.-Csak hajtson már el az istenért!-kiabálom el magamat.
Rémülten néz bele a vissza pillantó tükörbe és megnyomja a gázpedált.
Egyre több könny folyik le az arcomon, élesen szívom be a levegőt, alig kapok most már levegőt. Egyre gyorsabban kezd el verni a szivem, csak most jut el valóban az agyamig, hogy mit is láttam.
-Merre?-töri meg a csendet.
Kinézek az ablakon. Fogalmam sincs, hogy hová is akarok menni. Az ágyam felelne meg a legjobban, arra vágyom most, hogy elfeküdjek rajta.
Beletemetem a fejemet a kezeimbe. Beletúrok idegesen a hajamba.
-Tegyen ki itt.-mondom.
Lefékez és gyorsan a kezébe nyomom a pénzt.
Kiszállok és a házam felé kezdek el sétálni.
Felgyorsítom a lépteimet.
Remegve kinyitom az ajtót és becsukom magam mögött. Neki dőlök és lecsúszok rajta.
-Szia kicsim!-mondja Anya.
Gyorsan letörlöm a könnyeimet.
Felém jön mosolyogva és megpuszil.
-Milyen volt?-kérdezi.
-Jó.-motyogom, felkelek és felszaladok a lepcsőn.
Kihúzom a fiókomat. Üres.
A következőt majd a következőt is kirántom a helyéről.
Az utolsó elöttibe megtalálom a gyógyszeremet.
Ez az utolsó doboz.
Kiszedem és öntök a tenyerembe belőle. Beveszek belőle egy marékkal.
Ledőlök az ágyamra és elkezdek zokogni.
Összegörnyedek es némán sikítok. Előkotrom a zsebkendőimet es kifújom vele az orromat. A fürtjeim a számhoz ragadnak, az egész arcom vizes. Megnyalom a számat. Hideg és sós.
A szempilláim elnehezednek, az egész testem megremeg.
Elkezdem a plafont bámulni.