Vörös csillag [Pokoli kín 1.] BEFEJEZETT

4 rész

A varratom felszakadt amit eltakarnak a vörös fürtjeim, pár vércsepp le cseppen a földre, a zöld szemeim fáradtan néznek vissza rám, piszkos az arcom, a szeplőim továbbra is fáradhatatlanul kitűnnek, a hajam kócos, poros és izzadt, ezen kívül pár üveg szilánk por is esett rá, a szemeim vörösek a sírástól, pár fürtöm odaragadt a számhoz.
Megragadja a karomat és kivonszol a mosdóból.
Enged a szorításon, én pedig ezt kihasználva kihúzom a karomat.
-Úgy volt, hogy befogod a szádat.-sziszegi a fogai között miközben a folyosón sétálunk.
-Mik voltak azok a madarak?-kérdezem nem foglalkozva az elöbbi mondatával. -Madarak.-mondja.
-De miért csapódtak be?-kérdezem. Még mindig érzem ahogyan beesnek, még mindig hallom az ablak törését, a madarak szárnyainak csapkodását.
Végig fut rajtam a borzongás. Miért tették ezt?
A nővérkének a hangját hallom meg. Sebastian megragadja erősen újra a csuklómat, és szapora léptekkel elindul, alig tudok lépést tartani vele.
Kihúz az iskolából a hátsó ajtón, a főbejáratnál a híradósok, rendőrök és tűzoltók sorakoznak.
Az angyali fiú megáll egy motor elött.
-Ez a tiéd?-kérdezem.
-Nem teljesen.-mondja miközben felszáll rá.
-Szóval elloptad?-kérdezem felháborodottan.
-Kölcsön vettem.-mondja unottan.-Most pedig én a helyedbe felszállnék, mert még rengeteg mesélni valóm van.
-Például?
-Például?-kérdezi közömbösen majd egy vigyorra húzza a száját.-Például, hogy az ott ki.
Hátra nézek és megpillantok egy alakot aki sietősen felénk közeledik. Olyan mint az a halott fiú.
Gondolkodás nélkül felszállok a motorra.
-Át kell ölelned.-mondja.-Gyerünk, addig nem indulhatunk el.
Habozok. Végül átölelem a derekát,akár mennyire is kínos.
Az alak már csak 20 méterre lehetett tőlünk amikor Sebastian megnyomta a gázpedált és végre elindultunk.
Erősen belekapaszkodok, a körmeim a húsába vájnak.
Nem szisszen fel, némán tűri.
-Nem hinném, hogy Istennél ezzel plusz pontot szereztél.-mondom halkan.
Nem látom az arcát, viszont érzem a hátának a rázkodását.
Egyre gyorsabban megyünk.
Egy kisebb sikítást engedek meg magamnak.
****
Lefékez egy szórakozóhely szerüsegű elött.
Leszállunk a motorról.
A telefonom elkezd rezegni.
Tessa neve szerepel a kijelzőn.
-Nem akarod felvenni?-kérdezi miközben lopva a kijelzőre nézett.
Megrázom a fejemet és visszacsúztatom a zsebembe.
-Mosoly szünet van?-kérdezi.
-Nem.-válaszolom.
-Akkor miért nem veszed fel?
-Most nekem kéne inkább kérdéseket feltennem neked.-mondom, de az újabb hirtelen magabiztosságom egy perc alatt elszállt amint megpillantottam Sebastiannak az arcát.
A kidobó kedvesen átengedte őt, viszont amint átment Sebastian, rögtön elém állt.
-Elnézést.-motyogom, miközben az elém magasodó kidobóst próbálom megnézni.
A háttérben Sebastian magabiztosan megy előre, karcsú teste valami hihetetlenül gyors.
Hátra fordul, és megpillant engem.
-Fizess vagy menj innen.-dörmögi.
-Hát ez egy hosszú történet.-kezdem el.
-A lényeget!-ordít le.
-Hát.-dadogom.-Nincs pénzem.
Reménykedve nézek a kidobós mögé. Sebastian engem néz, és látszólag jól szórakozik ezen a helyzeten.
Már éppen szó szerint kidobott volna a pasi, amikor Sebastian hangja harsányan a fülébe csengett.
-A lány velem van.-mondja, a hangjától kiráz a hideg.
-Persze.-mondja halkan a kidobos miközben arrébb áll, hogy beengedjen.
Elindulok bizonytalanul, az angyali fiú pedig elöttem megy. Körül nézek. A hely zsúfolt viszonylag, mindenhová füstöt fújnak be, hangosan szól a zene.
Sebastian lemegy a lépcsőn, én pedig csak csendbe követem.
Lent még nagyobb füst van, billiárd és póker asztalok vannak, ezeken kívül pedig nagyon sok box is.
-Mióta száműztek?-kérdezem miközben ő elöl megy.
-Négy napja.-mondja.
-Miattad volt az a nagy vihar?-kérdezem hitetlenkedve.
-Ki más miatt?-kérdezi nevetve.
Beül az egyik boxba.
-Látod azokat ott?-kérdezi miközben egy társaság felé biccent.
Válaszul csak bólintok egyet.
-Milyennek látod őket?-kérdezi.
-Normális embereknek, de ha így rákérdeztél valószínüleg hasonlóan elmebetegek.
-Nagyon vicces vagy Clasy.
-Tudom.
Az arcát nézem. Az imént mutatott társaság felé néz.
-Még mindig nem kaptam választ arra, hogy miért ölted meg őt.-suttogom.
Nagyot sóhajt.
-Tudod, sokan akarnak információkat a mennyországról.-az utolsó szót keserűen mondja.-Nem fogják fel, hogy nincs olyan.
****
-Ő is információt akart?-kérdezem elcsukló hangon.
-Nem.-a szemeimbe néz.-Ő egy Nephilim volt, vagyis félig angyal félig ember. Sokak fülébe jutott, hogy egy angyalka mászkálgat ezeken az utcákon, csak azt nem tudják, hogy szárnyak nélkül.
-Szóval akkor ők mit is akartak?
-Megölni engem.
Erősen gondolkodom.
-De miért?
Nagyot sóhajt.
-Iszonyúan idegesítő vagy, tudtad?-kérdezi.-A Nephilimek általában tizenévesek szoktak lenni, ami azzal jár, hogy erős anya vagy apa komplexusok van. Engem azért akarnak megölni mert féltékenyek, meg azért mert ide vonzom a természeti erőket, megőrjítek minden állatot a jelenlétemmel.
-Ahogyan a lányokat is.-mondom aztán kínosan lejebb csúszok. Ezt valóban kimondtam volna?
Sebastian elégedetten elmosolyodik.
-De kis cuki vagy.-mondja megjátszott gügyögéssel.
-Menjünk vissza az iskolába.-mondom.
-Normális vagy?-kérdezi hitetlenkedve.-Nem mehetünk vissza.
-A lógás nem tesz jót se neked se az esélyeidnek, hogy túléld.
-Szóval egy halandó oktat ki engem?-kérdezi gúnyosan.
Közelebb hajol, túl közel van már az arcunk. Nagyot nyelek.
Hallom a saját szívverésemet.
-Haza mehetek?-kérdezem suttogva.
-Nem.
-Miért?
-Mert szükségem van rád.-mondja.
-Miben?
Egy nagy vigyorra húzza a száját.
-Vissza kéne juttatnod a nagy főnökhez.
-Elmész?-kérdezem.
-Hiányozni fogok?-kérdezi.
Nem válaszolok, megpróbálok higgadt maradni. Egyre jobban kezdek félni tőle.
Feláll, hogy elinduljunk.
-Nem megyek veled.
-Akárhogy is tetszik vagy nem, velem kell jönnöd.-mondja.-Egy láthatatlan kötelék köt minket össze. Akkor jött ez létre amikor fellöktelek.
-Szóval beismered.
Unottan megforgatja a szemeit.
-Igen.-sziszegi.-A válladon van a jelzés. Azért ájultál el, azért ég annyira a vállad.
-Miért kéne neked hinnem?-kérdezem szúrósan.
-Mert megmentettelek!-mondja felháborodottan.
-Honnan tudjam, hogy igazat mondasz?
-Onnan, hogy mondjuk megmentettem az életedet. Amugy is egy, nincs más választásod, kettő, téged is megakarnak majd ölni.
-De mégis honnan tudhatnám, hogy te nem akarsz engem is megölni?
-Sehonnan. Erre sosem lesz garanciád, ahogyan arra sem, hogy nem foglak téged megcsókolni.-mondja, a szavai csiklandozzák a torkomat, kezdek nagyon zavarba jönni.
****
Elindul kifelé, fújtatva megyek utána.
Kiérve az utcára ránézek.
-Akkor a Nephilimek olyan szekta szerűségűek?
-Igen.
-Miért akarnának engem is megölni?-kérdezem.-Megértem ha téged igen, de engem mégis miért?
-Mert idegesítő vagy, ezen kívül mint mondtam kötelék van köztünk, ha én meghalok akkor te is, ha te meghalsz akkor én is.-mondja.-De nem szó szerint. Olyan érzés lesz mintha megszűnnél létezni, miközben nem. Tovább fogsz élni, csak belül leszel halott. A végére az őrületbe fogod magadat kergetni és öngyilkos leszel.
-De te nem halhatatlan vagy?-kérdezem.
-De, viszont nem szívesen élnék egy ilyen érzéssel, főleg nem a Földön.
-Meddig kell, hogy elviseljelek?-kérdezem gúnyosan.-Örökké?
-Elviselni? Te engem?-kérdezi harsányan felnevetve.-Nyugalom édesem csak addig ameddig vissza nem jutok.
-Szóval örökké.
-Nagyon vicces kezdesz lenni.-mondja miközben rám néz.
Felszáll a motorra.
Megpaskolja a hátsó helyet, mire én elhúzom a számat. Körül nézek.
Furcsa így látni a világot. Olyan mintha minden más lenne.
-Semmi sem változott.-mondja.-Csak te változtál meg végtelenül.
-Komolyan, hagyd ezt abba!-szólok rá.-Nagyon nem jó, hogy turkálsz a fejembe.
-Eléggé gyakran gondolsz rám.-mondja miközben felszállok mögé és átkarolom.
-Akkor mi most öribarik leszünk?-kérdezem vigyorogva a kettőnk közti kötelékre célozva.
-Soha.-jelenti ki.
-Olyan jó, hogy öribarik lettünk.-mondom gügyögve, miközben elindulunk.
Száguldozva megyünk, mindjárt kihányok mindent.
Megpróbálok nem a félelemre gondolni, se a nyugtatóimra ami az angyali fiúnak a zsebeibe nyugszik. Pedig simán kivehetném.
Megpróbálok nem a halott madarakra gondolni, se Tessára. Nem akarok az angyali fiúra sem gondolni akit éppen átkarolok.
-Nem vagy vicces.-mondja arrogánsan, mégis érzem a hátának a rázkodását.
Elmosolyodom.
****
-Csukd be a szemeidet.-mondja.
-Persze, pont neked fogok engedelmeskedni.-mondom "kedvesen".
-Örülök, hogy így gondolod.-mondja hasonlóan.
Nagy levegőt veszek.
Behunyom a szemeimet.
Érzem ahogyan még gyorsabban kezd el menni, aztán lefékez hirtelen.
-Kinyithatod.-mondja.
Kinyitom és oldalra pillantok.
Egy ruha üzlet elött állunk.
-Ez most komoly?-nézek rá.
-Teljesen.
Leszáll a motorról.
-Nem segítesz le?-kérdezem.
-Boldogulsz te egyedül is.-mondja.
-Kösz.-fújtatom és leszállok.
Belép az üzletbe, utána rögtön én.
-Milyen ruhára gondoltál magadnak?-kérdezem félig nevetve, mert sehol se volt férfiaknak való ruha.
-Valami ilyesmire gondoltam, jól állna neked, főleg akkor ha már nem kell lenéznem rád.-mondja vigyorogva.
Rámutat egy ruhára.
Szűk, bőrhöz tapadós, rövid.
Hitetlenkedve nézek rá.
-Remélem ez csak egy rossz vicc.-mondom.
-Nem az.-mondja, leveszi a ruhát és a kezembe nyomja.
-Minek kell nekem ez?
-Hogy ne így néz ki mint ahogyan most.-mondja miközben feltűnően végig mér.-Ahová megyünk, oda nem való az apácás öltözködés.
Mérgesen lépek be a próbafülkébe.
Nagy nehezen felhúzom magamra.
-Egyel nagyobb méret kéne.-kiabálok ki.-Ez kicsi nekem.
-Akkor az tökéletes.-már a hangjából kihallom a kárörömöt.
Belenézek a tükörbe, csak most jövök rá, hogy még mindig látszódik rajtam a ma reggeli baleset.
Elhúzza a függönyt.
-Normális vagy?-kiáltok rá.
-Nem.-válaszolja.
Vissza ül a székre.
-Nem látlak, eltakar a függöny.-mondja unottan.
Dühösen kilépek.
Egy nagy mosolyra húzza a száját.
-Mi az?-kérdezem.
****
-Mi az?-kérdezem.
Talán azon szórakozik, hogy a melleim akár a szúnyogcsípés?
Feláll és közelebb lép. Automatikusan hátrálok.
Neki ütközik a hátam a falnak.
Újra túl közel vagyunk egymáshoz.
Megnyalja az egyik ujját, és letörli vele az arcomról a vért és a piszkot.
-Fúj, angyal nyál.-mondom.
-Szerintem nagyon is élvezted.-mondja miközben közelebb hajol.
Felgyorsul a szívverésem.
A vállam elkezd égni.
Az ujjaival a ruhának a pántjával játszik. Végig simítja a vállaimon lévő szeplőimet. Elönt a pír.
Egy nagy vigyorra húzza a száját.
-Miért jöttél nekem?-kérdezem rekedtesen.
-Gondoltam beleviszek egy kis színt az életedbe, ha már olyan unalmas vagy. Eddig csak a pirosat sikerült az arcodba.
Aucs. Újabb beszólás.
A tükör felé fordít. Egy kis piros anyajegy szerűségűre mutat ami a vállamon van.
-Az ott a kis kötelék jele.-suttogja, a hangja éles.
A fülemhez hajol.
-Indulnunk kéne a démonkákhoz.-suttogja bele fülembe.
Elkezd játszani az egyik vörös fürtömmel.
A fekete íriszei csak úgy bele mélyednek az én szemeimbe.
-Gyere deszka.-mondja.-De maradj ebbe a ruhába, így nőnek tűnsz.
Megfordul és újra a motor felé indul.
-Én fizessek?-kérdezem.
-Igen.-mondja.
-Te is idegesítő vagy.-kiáltok utána.
Fújtatva kimegyek, reménykedve, hogy Isten nem rág be rám is mert segítek ennek az elmebetegnek, és mert nem fizettem ki ezt a ruhát.
Kiérve az utcára szembe találom magamat a vigyorgó alakjával, éppen a motorhoz támaszkodik.
-Rossz hatással vagyok rád.-mondja.-Igaz, deszka?
-Angyali fiú, hagyd ezt abba.-nézek rá.
-Nem fogom.-mondja.
Oda sétálok hozzá, megragadja a karomat és közelebb húz magához.
Semmit nem tudok leolvasni az arcáról.
Elenged és felszáll a motorra, mögé pedig én.
-Ugye vissza viszed ezt a tulajdonosának?-kérdezem.
-Ha te azt akarod akkor igen.-mondja.
-Nem fogod, igaz?
-Nem.-válaszolja.
Nem akarok hozzá érni.
-Pedig muszáj lesz.
-Komolyan, most már tényleg abba hagyhatnád ezt, különben is, hogy csinálod ezt?-kérdezem.
-Hogy csinálom azt, hogy állandóan zavarba hozlak?-kérdezi miközben hátra fordul, hogy láthassa az arcomat.-Hogy csinálom azt, hogy uralkodok magamon és nem csókollak meg?
Egy újabb vigyorra húzza a száját.
Átkarolom.
-Hova is megyünk?
-Egy buliba.
****
Kezd sötétedni.
Megáll egy épület elött.
-Megérkeztünk.-mondja, kizökkentve engem ezzel a gondolatmenetemből.
Leszállok.
-Ide jöttünk?-kérdezem.
-Igen, talán van valamilyen kifogásod?
-Nincs.-mondom elhúzott szájjal.
Elindul a bejárat felé. Megfogom a macska fej markolatú kilincset és benyitok.
Nagyon nehéz.
Sebastian bemegy utánam.
Érzem ahogyan engem néz.
Gyorsan lejebb húzom a ruhának az alját, de mind hiába.
-Mondtam, hogy ez a méreted.-mondja vigyorogva majd elindul egy társaság felé.
Ők voltak ott is.
Körbe nézek. Furcsa alakok vannak itt.
Itt senki sem tűnik embernek.
Egy lépcső van, az nem lefelé hanem felfelé vezet.
Az angyali fiú beszélget az ott lévő alakokkal.
Sebastian újból rám néz.
-Deszka!-kiabál nekem.
Dühösen pillantok rá.
Nagy nehezen megindulok felé.
Ránézek a társaságra. Mindegyikőjüknek fekete szeme van, hasonló mint Sebastiané.
-Kérdezhetek valamit?-suttogok.
-Az a baj, hogy a hangokat mindegyikőnk hallja.-mondja az egyik.-Tanulj meg csak a gondolataidba beszélni.
Sebastian bólint egyet, majd rájuk néz.
Dühösen mennek el az asztaltól, az egyik nekem jön közbe. -Kedvesek.-mondom.
-Arról híresek.
A billiárd asztalra pillantok.
-Miben szoktatok játszani?-kérdezem.
-Minden félében.-mondja.
-Miért hoztál ide?
-Vissza akartam valamit szerezni egy játékban, de ők most nem akarnak.-mondja.-Valaki elriasztotta őket.
-Nem kell rám célozgatnod.-mondom neki.
-Akkor miért teszem?-kérdezi irónikusan.
Megrázom a fejemet.
Elvesz egy italt az egyik tálcáról. Belekortyol és vissza rakja.
-Gyere deszka, mutatok neked valamit ami érdekelhet.
-Te is kedves vagy.-mondom neki, mire megragadja a csuklómat.
-Tudom.-mondja miközben felhúz a lépcsőn.
****
A látvány ami elém tárul, az valami hihetetlen.
Sebastian továbbra sem engedi el a csuklómat.
Ide fent van egy medence, napozó ágyak, asztalok és egy bár. Hangosan szól a zene.
Sebastian hirtelen megnézi a tenyeremet.
-Ezt te írtad?-kérdezi idegesen
-Nem.-mondom.-Miért?
-Mint tudod ez a sátánnak a száma.-mondja.-Ha ez rajtad díszeleg, egy nyomkövető vagy a démonok gyermekeinek.
-A vámpíroknak és a vérfarkasoknak, meg a boszorkányoknak?-kérdezem irónikusan.-Vagy várj, a tündéreket kihagytam.
-Pontosan.-mondja.
-Hogy mi?
-Tudod, valószínüleg az iskolában is lehet pár ilyen szerzet.-suttogja.-Én a helyedben ezt most letörölném a tenyeremről.
Egy vigyorra húzza a száját.
-Értem, te most csak szívattál engem.-mondom higgadtan.
-Úgy van.
-Nem volt vicces.-mondom neki.
-Nem is nevettem.
Fújtatok egyet.
-Deszka, neked nincs humorérzéked?-kérdezi gúnyosan.-Vagy a húsvéti nyuszi azt is elvitte a melleiddel együtt?
Kikerekedett szemekkel nézek rá.
-Hogy mit mondtál?
-Jól hallottad.-mondja vigyorogva.
Közelebb lép felém, de mielött hátrál hattam volna akár csak egy lépést, hirtelen felkap és egyenesen a medencébe hajít.
Gyorsan elő bukkanok a víz alól.
-Ezt most minek kellett?-csapok a vízre dühösen.
Oda úszok a medence széléhez, miközben Sebastian szórakozottan néz engem.
Kinyujtom a kezemet.
-Segítesz?-kérdezem.
Unottan rám néz.
Elfogadja a karomat, egy hirtelen mozdulattal magammal rántom a medencébe.
Nevetve bukkanok elő.
A ruhám egyre jobban kezd átázni, mintha össze préselne az anyaga, kezd átlátszóvá válni.
A hajam vizesen lóg, de még így is próbálja megőrizni a hullámosságát.
Sebastian vizes hajjal ugyanúgy jól néz ki.
Közelebb lép felém.
****
-Na mi az angyali fiú?-kérdezem tőle.
Végig mér, nem zavartatja magát.
Újra közelebb lép, parancsolok a lábamnak, hogy fussak el, vagy merüljek le a víz alá, de nem megy.
-Így túl szexis vagy deszka.-mondja vigyorogva.
Elpirulok automatikusan.
Sebastian valóban azt mondta volna amit hallottam?
Mit képzel magáról?
-Soha nem fogsz így vissza jutni, ha állandóan ezt csinálod velem.-suttogom.
-Mit is csinálok veled?-kérdezi.
-Hát ezt.-mutatok magamra.
-Az a bajod, hogy felidegesítelek?-kérdezi.-Az, hogy zavarba hozlak? Vagy talán az, hogy vonzódsz hozzám?
Nagyot nyelek. Próbálok semmire sem gondolni.
-Te mindig túl sokat gondolkodsz.-mondja miközben az arcomat tanulmányozza.-Deszka, indulnunk kéne.
Bólintok egyet.
Kimászunk a vízből, és a hideg utcán felszállunk a lopott motorra.
-Angyali fiú.-kezdem el.
-Igen?-kérdez vissza.
A hideg éj marja a testemet.
Nagy nehezen veszem a bátorságot és átkarolom.
-Hol alszunk?
-Ki mondta, hogy aludni fogunk?-érzem, hogy vigyorogva mondja ezt.-Amúgy pedig egy ismerősnél.