Kisajátítva |H.S.| *BEFEJEZETTLEN*

10.

*Niall szemszöge*

Nem verte még ki a fejéből. Bassza meg! 3 hónap után se sikerült.

-Srácok. Még most se verte ki a fejéből, mi a faszt csinálunk, ha megtudja, hogy mi történt Harryvel? - idegeskedtem a többieknek, miközben ebédünket fogyasztottuk. 

-Niall, nyugi. Ameddig nem beszél vele Harry nem lesz gond. Ha 3 hónap után nem kereste Harryt, és ő se Ruthot, akkor nem lesz gáz. - Mondta Liam komolynak tettetve magát, de láttam rajta, hogy ő is rettegett a tudattól is, hogy Ruth rájön bármire is. 

-Mi lenne, ha elmondanánk neki? Joga van tudni. Utálok előtte titkolózni, olyan mintha a húgom lenne! 

-Normális vagy, haver?! Ruth nem jöhet rá, hogy... - Állított volna meg Liam, amikor az ebédlő ajtaja kicsapódott, és az egész iskola az illető fele nézett. Ruth volt az. Mióta Harry elment rettegnek tőle az iskolában. Senkivel sem beszél, ha bárki is felhozza Harryt, akkor kiakad, és ölni tudta szemeivel. Félelmetes, egyben dögös ilyenkor. Bár mikor nem az? 

-Figyu. Odaülök hozzá pár percre, és beszélgetek vele. Ma valamennyire jó kedve volt a buszon. Esküszöm nem mondok semmit Harryről! - tettem keresztbe ujjaimat, majd elindultam Ruth felé. 

-Ugye nem utálsz a ma reggeli dolog miatt? - nézett rám fel telefonjából, mikor leültem. Kérdően néztem rá, nem értettem mit akar ezzel mondani. 

-Reggel? A buszos esetről beszélsz, vagy a pláza királynőről? - Kérdeztem vigyorogva, mire kisebb gödröcskéi megjelentek. 

-Jenniferről. Sajnálom, hogy hazudtam, oké? Igen, szeretem még Harryt, és hiányzik. De, hogy ez megváltozzon, ma elmegyek Ollyval bulizni egy hatalmasat. - Vigyorgott Ruth. Próbálta beetetni velem, hogy boldog, de tudtam, hogy lelkileg összetört. 

-Semmi baj, de kárpótlásul most követni fogsz engem, és odaülsz a srácokhoz. - Mikor befejeztem mondatomat láttam rajta, hogy megijedt kicsit, de bólintott. Tálcáját felemelte az asztalról, majd követni kezdett a szokásos asztalunkhoz. 

Mikor az asztalhoz értünk Ruth kissé félénken köszönt a többieknek, ők pedig nagy mosollyal megölelték őt egy kis biztatást adva neki. Miután leült Dorothy mellé egyből faggatni kezdték a srácok a három hónapról, de Ruth nem annyira foglalkozott a kérdésekkel, csak kijelentett egy mondatot, és lezárta ezzel a témát. 

-Hiányzik, de próbálom magamat túltenni rajta.

-Ruth mi melletted leszünk. - mondtam neki mosolyogva, remélve, hogy ezzel meggyőzöm őt. Tudtam min megy keresztül, nekem is fájt, hogy Harry elment, de én legalább tudtam, hogy mi van vele. Ruth még ennyit se tudott. 

Már egy ideje beszélgettünk, hülyéskedtünk, amikor úgy döntöttünk, hogy elmegyünk hozzánk kicsit iszogatni, beszélgetni. Körülbelül két órája lehettünk nálunk, amikor Ruth mosolyogva megkérdezett minket a ma esti programunkról. 

-Srácok nekem nemsokára haza kéne mennem, hogy készülődjek.

-Hova mész? - kérdezte meglepődötten Dorothy.

-Ugye apáék hazajönnek ma, és Olly is jön. Apával reggel beszéltem, aki azt mondta, hogy rég voltam kimozdulni, így ma elmegyek Ollyval. És beleegyeztem, mert rám fért már. 

-Mi is megyünk veled. Amúgy is régen voltunk már. - jelentette ki Liam a többiekre nézve. A többiek csak bólogattak beleegyezésképpen. Ruth csak mosolygott, látszott rajta, hogy örül. 

-Öhm. Mikor is indultok? Addigra el kéne készülni. Ruth, átmehetnénk hozzád készülődni? Mindenki hazaugrik valami ruháért, és nálad találkozunk. Megfelel mindenkinek? - kérdeztem legfőképpen Ruthtól, aki bólogatva beleegyezett, ahogyan a többiek is. -Remek, akkor indulás mindenkinek!