Kimondatlan Vágyak ©

10. Fejezet.

Megint egy nyögve nyelős kora reggel. Megszokott már ez a monoton kedv, monoton emberek, monoton reggelek. De hogy változatossabbá tegyem egy kicsit, elsőként ittam egy frissítő kávét, készítettem reggelit, és mivel én ilyen kedves , és aranyos vagyok csináltam Dean-nek is. Utána felöltöztem, és a sminkemen is változtattam,de csak egy igazán minimálisan. Vagy mégsem? A megszokott helyett most inkább speckóba készítettem füstös fekete szemeket, erősen kihúzott vízvonallal, és extra göndör szempillákkal. Stílusváltás? Vagy mi ez? Dean is egész kedves most reggel, a szendvicsért cserébe megetette Bady-t. Kedves gesztus. Az összes teendőm elvégzése után elindultam a buszra. Ugyan Dean felajánlotta hogy elvisz engem, de köszönöm nem kérek a szivességéből a múltkori után. Nem- nem. Nem fog belőlem hülyét csinálni. Mondjuk eddig egész jól ment neki. De fordul a kocka.

7:56

- Jó reggelt osztály! - Köszöntött bennünket Mrs. Down

Kötelességtudóan felálltam ahogy még páran mások is, azonban egyeseknek még ez is nehezükre esett.

- Az osztálykirándulás téma ugyebár .... - Nézett szét köztünk az ofő

- Tehát ottalvós ugye csókolom? - mosolygott irritálóan Tony. Bár ez nagyon hozzáillő. Nem is értem hogy tudják elviselni már az ötödik éve. Mert természetesen bukott diák. Talán idén megszánják és átengedik.

- Ottalvós, de ha nem szólnál közbe Anthony talán el is mondhatnám - Tette ölbe kezeit a tanár.

- Szóval. Florida lesz a kiválasztott hely. Tengerparthoz közel.... - mondta, de közbeszólt Justin

- Na! Király ott jó nők vannak - tapsikolt Jus.

- Justin legyél szíves ne ujjongni. Elsősorban nem emiatt megyünk - nézett gorombán Mrs. Down.

- Jó persze maga lehet - röhögött Dean, és persze vele együtt Sam,Tony,Justin is.

- Ha nem fejezitek be akkor sehova nem megyünk - csapott az asztalra a tanár.

- Ne haragudjon má' - szólt Tony.

- Na .. 4 napos lesz, azaz 3 éjszaka,négy nap - magyarázott az of.

- Fiúk-lányok együtt ugyebár? - csavargatta platina szőke tincseit Vic.

- Na az hiányozna még csak! - engedett meg magának egy halvány mosolyt az ofő.

- Nem lenne ám semmi baj - legyintett Tony.

- Én alszok Dean-el - tette fel a kezét Vic. Adok én neked.

Szemforgatva ingattam a fejem,és kitekintettem az ablakon. Bármit,de tényleg bármit nézek, csak Vic idétlen fejét ne kelljen.

- Én meg Mia-val - ordított Tony.

Hirtelen a fejem visszarántottam az ablakból, Tony épp rám kacsintott, Dean feje pedig össze vissza cikázott köztem és Tony között.

- Mikor megyünk am? - kérdezte izgatottam Lottie.

- Lottie, az nem "am" , hanem amúgy ..esetleg - forgatta szemeit Mrs. Down - egyébként két - három hét múlva.

- Jujj szupi, az mindjárt itt van - ujjongott barátnőm. Nagyon bele tudja magát élni mindenbe.

- Beszéljetek a szüleitekkel, hogy mindenkit elengednek e - kérte az of.

- Jó, minek? Há' mennyi időseknek nézünk mi ki kezítcsókolom? - hüledezett Tony.

- Agyi kapacitásukat tekintve egy páran csak 4-5 évesnek - nevetett az ofő.

Hmm...ma egész jó kedve van. Ez kész csoda.